A fehér liliom metszése és visszavágása egy olyan kertészeti feladat, amely bár egyszerűnek tűnhet, jelentős hatással van a növény egészségére, esztétikai megjelenésére és a következő évi virághozamára. A helyes időzítés és technika elengedhetetlen ahhoz, hogy ne okozzunk kárt a növényben, hanem éppen ellenkezőleg, segítsük annak természetes életciklusát és a hagymájának megerősödését. A metszés alapvetően két fő szakaszra osztható: az elnyílt virágok eltávolítására a vegetációs időszakban, és a teljes szár visszavágására a szezon végén. Mindkét beavatkozásnak megvan a maga célja és fontossága a sikeres liliomgondozásban.
Az első és legfontosabb metszési feladat a virágzást követően esedékes. Amint a fehér liliom virágai elhervadnak, elszáradnak és veszítenek díszítőértékükből, érdemes őket eltávolítani. Ezt a folyamatot hervadt virágok levágásának (deadheading) nevezzük. A célja, hogy megakadályozzuk a növényt a magképzésben, ami egy rendkívül energiaigényes folyamat. Ha a liliomnak nem kell a magok érlelésére fordítania az erejét, akkor minden energiáját a hagymájának táplálására és növelésére tudja koncentrálni. Ez a megerősödött, tápanyagokkal teli hagyma lesz a záloga a következő évi erőteljes növekedésnek és bőséges virágzásnak. A vágást a virág alatti kis szárrészen, közvetlenül a legfelső levélpár felett ejtsük meg egy éles metszőollóval vagy késsel.
A virágfejek eltávolítása során kulcsfontosságú, hogy a szárat és a rajta lévő leveleket a lehető legnagyobb mértékben érintetlenül hagyjuk. A zöld levelek végzik a fotoszintézist, amely során a napfény energiáját felhasználva tápanyagokat (cukrokat) termelnek. Ezek a tápanyagok a levelekből a szárón keresztül vándorolnak le a hagymába, ahol elraktározódnak a téli nyugalmi időszakra. Ha a szárat a levelekkel együtt túl korán levágjuk, megfosztjuk a növényt ettől a létfontosságú tápanyag-utánpótlástól, ami a hagyma gyengüléséhez, a következő évi virágzás elmaradásához vagy silány minőségéhez vezethet. Tehát a virágzás után hagyjuk a növény szárát és leveleit egészen addig a helyén, amíg azok maguktól el nem sárgulnak és el nem száradnak.
A teljes szár visszavágásának ideje akkor jön el, amikor a növény befejezte a vegetációs ciklusát, és a szár, valamint a levelek teljesen megbarnultak, elszáradtak. Ez általában az ősz folyamán következik be. Ekkor már a hagyma visszahúzódott nyugalmi állapotába, és a föld feletti elszáradt részeknek nincsen további funkciójuk. A szárat a talaj szintje felett néhány centiméterrel vágjuk vissza. Ez a visszavágás nemcsak esztétikai szempontból fontos, hiszen egy rendezett, tiszta ágyás látványát eredményezi, hanem növényvédelmi okokból is. Az elszáradt növényi maradványokon áttelelhetnek a különböző kórokozók spórái és a kártevők tojásai, így azok eltávolításával és megsemmisítésével csökkenthetjük a következő évi fertőzések kockázatát.
Vágott virágként történő felhasználás esetén a metszés szabályai némileg módosulnak. A liliomot akkor vágjuk le a vázába, amikor az alsó bimbók már színesednek, de még nem nyíltak ki teljesen. A vágást a kora reggeli órákban végezzük, amikor a növény szövetei még tele vannak nedvességgel. Ferde vágást ejtsünk a száron, és próbáljunk meg minél hosszabb szárat hagyni, de itt is érvényes az alapszabály: a növényen maradó szárrészen hagyjunk annyi levelet, amennyi csak lehetséges (legalább a szár egyharmadát), hogy a hagyma továbbra is tudjon táplálékot gyűjteni. A túlságosan rövidre vágott szár veszélyezteti a következő évi virágzást, ezért mindig mérlegeljünk a váza szépsége és a növény hosszú távú egészsége között.
