A fehér liliom, bár egy robusztus és viszonylag ellenálló dísznövény, nem mentes a különböző betegségektől és kártevők támadásaitól. A gondos kertész számára elengedhetetlen, hogy ismerje a leggyakoribb veszélyforrásokat, és időben felismerje a fertőzés vagy a kártétel első jeleit. A megelőzés, a megfelelő termesztéstechnológia és a gyors beavatkozás kulcsfontosságú a növényállomány egészségének megőrzésében. A rendszeres ellenőrzés és a növény igényeinek megfelelő környezet biztosítása a leghatékonyabb védekezési stratégia, amellyel megelőzhetjük a komolyabb problémák kialakulását és biztosíthatjuk liliomaink töretlen pompáját.
A gombás megbetegedések jelentik a legnagyobb fenyegetést a fehér liliom számára, különösen nedves, párás időjárás esetén. Az egyik leggyakoribb és legpusztítóbb kórokozó a szürkepenész, vagyis a botritisz (Botrytis elliptica). A fertőzés tünetei a leveleken és a száron megjelenő ovális, vizenyős foltok, amelyek később megbarnulnak, és kedvező körülmények között szürke, penészes bevonat képződik rajtuk. A betegség a bimbókat és a virágokat is megtámadhatja, rothadást okozva. A megelőzés érdekében kerülni kell a lombozat öntözését, biztosítani kell a megfelelő tőtávolságot a jó légáramlás érdekében, és az első tünetek megjelenésekor a fertőzött részeket azonnal el kell távolítani és meg kell semmisíteni. Súlyosabb fertőzés esetén réz- vagy egyéb gombaölő szerek alkalmazása válhat szükségessé.
Egy másik jelentős probléma a hagymát és a gyökérzetet támadó fuzáriumos rothadás (Fusarium oxysporum f. sp. lilii). Ez a talajban élő gomba a gyökereken keresztül fertőzi meg a növényt, ami a hagyma pikkelyleveleinek barnulásához, rothadásához vezet. A föld feletti részeken a tünetek a növekedés leállásában, a levelek sárgulásában, lankadásában nyilvánulnak meg. A fertőzés ellen a leghatékonyabb védekezés a megelőzés: csak egészséges, ellenőrzött forrásból származó hagymákat ültessünk, és biztosítsunk kiváló vízelvezetésű talajt, mert a pangó víz elősegíti a kórokozó terjedését. A fertőzött növényeket a hagymával együtt el kell távolítani és meg kell semmisíteni, és a helyére több évig ne ültessünk liliomot.
A kártevők közül a legspecifikusabb és leglátványosabb kártételt a liliombogár (Lilioceris lilii) okozza. Ez a feltűnő, élénkpiros bogár és a lárvája egyaránt a liliom leveleit, szárát és bimbóit rágja, súlyos esetben tarrágást is okozhat. A bogarak tavasszal jelennek meg, és a levelek fonákjára rakják le petéiket. A kikelő lárvák saját ürülékükkel borított, undorító bevonat alatt rejtőzve táplálkoznak. A védekezés leghatékonyabb módja a bogarak és lárvák rendszeres, kézi begyűjtése, különösen kisebb állomány esetén. Nagyobb mértékű fertőzésnél rovarölő szerek bevetése is indokolt lehet, de mindig a környezetkímélő megoldásokat részesítsük előnyben.
A levéltetvek szintén gyakori vendégek lehetnek a liliomokon, különösen a fiatal hajtásokon és a bimbókon szívogatva. Kártételük nemcsak a növény gyengítésében merül ki, hanem abban is, hogy mézharmat-ürülékükön megtelepszik a korompenész, valamint különféle vírusokat terjeszthetnek. A vírusos megbetegedések, mint például a liliom mozaik vírus, gyógyíthatatlanok, és a növény torzulásához, a levelek foltosodásához, a virágok színének megváltozásához vezetnek. A levéltetvek ellen természetes ellenségeik (katicabogarak, fátyolkák) bevetésével, vagy enyhébb esetben csalánlével, káliszappanos oldattal védekezhetünk. A vírusfertőzött növényeket pedig azonnal el kell távolítani a kertből a további terjedés megakadályozása érdekében.
