Az atlasz cédrus hazánk klímáját általában jól tűri, a kifejlett, szabadföldbe ültetett példányok megbízhatóan télállóak. Azonban a fiatal, frissen ültetett fák, valamint a dézsában nevelt egyedek a keményebb teleken segítségre szorulhatnak, hogy károsodás nélkül vészeljék át a fagyos hónapokat. A sikeres teleltetés nem a tél beálltával kezdődik, hanem egy tudatos, ősszel kezdődő felkészítési folyamat, amelynek célja a növény megerősítése és a téli stresszhatásokkal szembeni védelem biztosítása. A megfelelő gondoskodással megelőzhetjük a fagykárokat, a téli kiszáradást és biztosíthatjuk, hogy cédrusunk tavasszal életerősen és egészségesen kezdje meg az új szezont.
A teleltetésre való felkészülés már a nyár végén megkezdődik. Augusztustól kezdve kerüljük a magas nitrogéntartalmú trágyák használatát, mivel ezek serkentenék a friss hajtásnövekedést. Az ilyen, későn hozott hajtásoknak már nem lenne idejük beérni, megfásodni a tél beálltáig, így a fagyok könnyen elpusztítanák őket, feleslegesen pazarolva a fa energiáit. Ehelyett használjunk alacsony nitrogén-, de magas káliumtartalmú őszi műtrágyát, amely elősegíti a sejtfalak megerősödését és növeli a növény fagytűrő képességét.
Az őszi, fagyok előtti bőséges beöntözés az egyik legfontosabb teleltetési feladat, különösen az örökzöldek esetében. A növénynek fel kell töltenie vízkészleteit, hogy átvészelje a téli időszakot, amikor a fagyott talajból nehezen vagy egyáltalán nem tud vizet felvenni. Az őszi csapadék mennyiségétől függően, október-november folyamán egy alapos, mélyre hatoló öntözéssel biztosítsuk, hogy a talaj a gyökérzóna mélységéig nedves legyen. Ez segít megelőzni a tavaszra gyakran jelentkező téli fagyszárazságot, ami az egyik leggyakoribb oka az örökzöldek téli károsodásának.
A talaj takarása, mulcsozása szintén kulcsfontosságú lépés, főleg a fiatalabb növényeknél. A fa töve köré terített 10-15 cm vastag mulcsréteg (pl. fenyőkéreg, lomb, szalma) szigetelőként működik, megvédve a talaj felső rétegét és a sekélyen futó gyökereket a mély átfagyástól. A mulcs segít megőrizni a talaj nedvességét és mérsékli a hőmérséklet-ingadozásokat, stabilabb környezetet biztosítva a gyökérzet számára a téli hónapokban. Fontos, hogy a mulcsot ne halmozzuk közvetlenül a fa törzséhez, mert az rothadást okozhat.
A fiatal fák téli védelme
A frissen ültetett, egy-két éves atlasz cédrusok a legérzékenyebbek a téli időjárás viszontagságaira. Gyökérzetük még nem elég fejlett, és a fiatal hajtások is sérülékenyebbek. Esetükben a már említett vastag talajtakarás elengedhetetlen a gyökerek védelme érdekében. A mulcsréteget az első komolyabb fagyok előtt terítsük el a fa körül, legalább a korona szélességének megfelelő területen. Ez a réteg nemcsak a fagy ellen véd, hanem tavasszal, lebomlása során értékes tápanyagokkal is gazdagítja a talajt.
További cikkek a témában
A fiatal fák lombozatát a téli, éles napsütés és a fagyos szél kombinációja károsíthatja leginkább, ami a már említett fagyszárazsághoz vezethet. Ennek megelőzésére a fa köré építhetünk egy árnyékoló szerkezetet. Verjünk le három vagy négy karót a fa köré, és feszítsünk ki rájuk jutaszövetet, nádszövetet vagy speciális árnyékoló hálót. Fontos, hogy az anyag ne érintkezzen közvetlenül a lombozattal, legyen egy légrés a növény és a takarás között a megfelelő szellőzés érdekében. A déli, délnyugati oldalon való árnyékolás a legfontosabb.
A hó, bár hideg, valójában hasznos védőréteget képezhet a növény számára. A laza, porhó szigetelőként működik, védi a talajt és az alsó ágakat a kemény fagyoktól. Azonban a nehéz, vizes hó komoly károkat okozhat, letörheti az ágakat. Egy kiadós havazás után óvatosan, egy puha seprűvel rázzuk le a hótömeget az ágakról, különösen a függőlegesen növő, oszlopos fajták esetében, amelyek hajlamosak a hó súlya alatt szétnyílni. Az ágakat lazán össze is kötözhetjük a tél elején, hogy megakadályozzuk a hó általi szétnyomást.
A téli időszakban a sózás komoly veszélyt jelent a utak, járdák mellett álló fákra. A kijuttatott útszóró só a hólével bemosódik a talajba, károsítja a gyökereket és felborítja a talaj kémiai egyensúlyát. Ha a cédrusunk ilyen veszélyeztetett helyen áll, próbáljuk meg a fa töve körüli területet fóliával vagy más vízhatlan anyaggal ideiglenesen letakarni a sózás idejére, vagy használjunk környezetbarát alternatívákat, mint a homok vagy a faforgács a csúszásmentesítésre.
A dézsás cédrusok teleltetése
A konténerben, dézsában nevelt atlasz cédrusok sokkal jobban ki vannak téve a téli fagyoknak, mint szabadföldi társaik. A cserépben lévő kevéske föld sokkal gyorsabban és mélyebben átfagy, mint a kerti talaj, ami a gyökérzet teljes pusztulásához vezethet. Ezért a dézsás cédrusokat soha ne hagyjuk védelem nélkül a szabadban telelni. A legbiztosabb megoldás, ha egy védett, fagymentes, de hűvös és világos helyre visszük őket, például egy fűtetlen garázsba, üvegezett verandára vagy egy fagymentes pincébe, ahol van ablak.
További cikkek a témában
Ha nincs lehetőségünk a növényt fagymentes helyre vinni, akkor a cserepet kell a lehető legjobban szigetelni a fagy ellen. Állítsuk a cserepet egy vastag hungarocell lapra, hogy alulról ne érje a hideg. A cserép oldalát tekerjük körbe több réteg buborékfóliával, jutazsákkal vagy más szigetelő anyaggal. Egy másik jó módszer, ha a cserepet beássuk a kert egy védett zugába a földbe, vagy egy nagyobb ládába állítva a cserép és a láda közötti teret feltöltjük avarral, szalmával vagy mulccsal. A lényeg, hogy a gyökérzónát megvédjük a közvetlen, tartós fagytól.
A dézsás növények teleltetése során az öntözésről sem szabad megfeledkezni. Bár a növény nyugalmi állapotban van és a vízigénye jelentősen lecsökken, a földje nem száradhat ki teljesen. Időnként, 2-4 hetente ellenőrizzük a talaj nedvességét, és ha szükséges, öntözzük meg mértékkel, annyi vízzel, hogy a földlabda enyhén nyirkos maradjon. A teleltető helyiség hőmérsékletétől függően változik az öntözés szükségessége; minél melegebb a hely, annál gyakrabban kell öntözni. A túlöntözést kerüljük, mert az a fényszegény, hűvös helyen könnyen gyökérrothadáshoz vezet.
A tél végén, kora tavasszal a növényt fokozatosan kell visszaszoktatni a kinti körülményekhez. Ne tegyük ki a teleltetőből egyből a tűző napra, mert az megégetheti a hirtelen fényhez nem szokott leveleket. Először egy árnyékos, védett helyre tegyük, és csak néhány nap, egy hét elteltével helyezzük a végleges, naposabb helyére. Ez a fokozatosság segít a növénynek akklimatizálódni és megelőzni a tavaszi stresszt.
A téli károk felmérése és kezelése
A tél elmúltával, kora tavasszal, a nagy fagyok után ideje felmérni, hogy a cédrusunk hogyan vészelte át a hideg évszakot. Sétáljunk körbe a fán, és alaposan vizsgáljuk meg az ágakat, hajtásokat. Keressünk elszáradt, megbarnult hajtásvégeket, fagytól felrepedt kérget vagy a hó súlya alatt letört ágakat. Ne essünk pánikba, ha barnult leveleket látunk, a téli károk egy része csak esztétikai, és a fa tavasszal kiheveri.
A kisebb, elszáradt hajtásvégeket, fagykárt szenvedett részeket egy éles metszőollóval vágjuk vissza az egészséges, élő részig. Ez serkenti a növényt az új hajtások fejlesztésére. A nagyobb, letört vagy súlyosan sérült ágakat is távolítsuk el, a vágási felületet pedig kezeljük sebkezelő anyaggal, hogy megakadályozzuk a kórokozók bejutását. A metszést mindenképpen a fagyok elmúltával, de még a tavaszi intenzív növekedés megindulása előtt végezzük el.
A téli fagyszárazság által okozott levélbarnulás esetén a legfontosabb a megfelelő vízellátás biztosítása, amint a talaj felenged. Egy alapos tavaszi öntözés segít a növénynek regenerálódni. A megbarnult levelek egy része idővel magától is lehullik, helyükön pedig a fa új leveleket hoz. A regenerálódást segíthetjük egy tavaszi, kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlással és esetenként egy kondicionáló lombtrágya-permetezéssel is.
Ha a fa törzsén a fagy hatására hosszanti repedések, úgynevezett fagylécek keletkeztek, azokat is érdemes kezelni. A seb széleit éles késsel tisztítsuk meg az elhalt részektől, majd a sebfelületet kenjük be sebkezelő balzsammal. Ez megvédi a sebet a kiszáradástól és a fertőzésektől, és segíti a kalluszképződést, a seb gyógyulását. A megelőzés érdekében a fiatal fák törzsét télire be lehet vonni jutaszövettel vagy speciális törzsvédővel, ami mérsékli a nappali felmelegedés és az éjszakai fagy közötti hőingadozást, csökkentve a repedések kockázatát.
