Az atlasz cédrus természetes formájában is egy lenyűgöző, szoborszerű megjelenésű fa, amelynek szépsége éppen a szabálytalan, egyedi ágrendszerében rejlik. Ebből adódóan a legtöbb esetben egyáltalán nem igényel rendszeres metszést, sőt, a szakszerűtlen beavatkozás többet árthat, mint használ. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a metszőolló használata indokolttá és szükségessé válik, legyen szó a beteg, sérült ágak eltávolításáról, a korona formájának finom igazításáról vagy a fa méretének kordában tartásáról. A helyesen végzett metszés hozzájárulhat a fa egészségének megőrzéséhez és díszítőértékének növeléséhez, de a legfőbb alapelv mindig a mértékletesség és a fa természetes habitusának tiszteletben tartása.
A metszés legfőbb célja a fa egészségének megőrzése. Az elhalt, beteg vagy sérült ágak eltávolítása elengedhetetlen, mivel ezek a részek kaput nyithatnak a különböző kórokozóknak, gombáknak és kártevőknek. A sérült ágakon keresztül a fertőzések könnyen bejuthatnak a fa belsejébe és tovább terjedhetnek. Az egymást keresztező, egymáson dörzsölődő ágak is problémát jelenthetnek, mivel a folyamatos súrlódás sebeket ejt a kérgen, amelyek szintén fertőzési forrássá válhatnak. Az ilyen ágak eltávolításával javíthatjuk a korona szellőzését is, ami csökkenti a gombás betegségek kialakulásának esélyét.
A metszés másik célja lehet a fa biztonságának garantálása. A viharban letört, félig leszakadt, vagy a fa korából adódóan elöregedett, korhadt ágak komoly veszélyt jelenthetnek, ha emberek által használt területek, például járdák, kocsibeállók vagy épületek fölé nyúlnak. Az ilyen veszélyes ágak szakszerű eltávolítása megelőzheti a baleseteket és az anyagi károkat. Ez a feladat, különösen nagyobb fák esetében, speciális felszerelést és szakértelmet igényel, ezért ilyenkor mindenképpen érdemes profi favágóra, arboristára bízni a munkát.
Bár a cédrus természetes formája a legszebb, esetenként szükség lehet esztétikai célú, formaalakító metszésre. Előfordulhat, hogy egy-egy ág túlságosan kilóg a korona sziluettjéből, vagy a fa asszimetrikussá válik. Ilyenkor egy-egy zavaró ág visszavágásával vagy eltávolításával finomíthatunk a fa megjelenésén. Fontos azonban, hogy a beavatkozás mindig a fa természetes formájához igazodjon, és kerüljük a drasztikus, mesterséges formák, például a sövény vagy a gömb kialakítására irányuló metszést. A cédrus nem viseli jól az erős visszavágást, és a csonkolt ágakon nehezen hoz új hajtásokat.
A méretkorlátozás is lehet a metszés célja, különösen kisebb kertekben. Azonban ezt a szempontot már a fa kiválasztásakor és elültetésekor figyelembe kell venni. Ha a hely korlátozott, válasszunk eleve kisebb termetű, törpe vagy lassú növekedésű fajtát. Egy nagyra növő atlasz cédrust folyamatos és drasztikus metszéssel kordában tartani szinte lehetetlen, és a végeredmény egy természetellenes, megcsonkított fa lesz. A méretet legfeljebb a fiatal hajtások visszacsípésével, finom korrekciókkal lehet befolyásolni, nem pedig a vastag ágak lefűrészelésével.
További cikkek a témában
A metszés helyes időzítése
A metszés időpontjának megválasztása kulcsfontosságú a fa egészsége szempontjából. A legideálisabb időszak a késő tél vagy a kora tavasz, a nyugalmi periódus vége, amikor a fa még nem kezdte meg az intenzív nedvkeringést és növekedést. Ebben az időszakban végzett metszés esetén a sebeknek van idejük beszáradni, mielőtt a nedvkeringés megindulna, és a tavaszi növekedés során a sebgyógyulás is gyorsabb. A fagyos napokon azonban ne metsszünk, mert a fagy károsíthatja a friss vágási felületeket és a környező szöveteket.
Az elhalt, beteg vagy letört ágakat az év bármely szakában eltávolíthatjuk, amint észleljük őket. Ezek eltávolításával nem érdemes várni a nyugalmi időszakig, mivel a beteg ágak fertőzési forrást jelentenek. Ilyenkor is ügyeljünk arra, hogy a metszést lehetőleg száraz, csapadékmentes időben végezzük, hogy a seb felülete minél gyorsabban beszáradhasson, csökkentve a gombás fertőzések kockázatát.
A formaalakító, esztétikai célú metszést szintén a nyugalmi időszakban, késő télen vagy kora tavasszal érdemes elvégezni. Ilyenkor a fa lomb nélküli állapota miatt (bár a cédrus örökzöld, de a korona szerkezete jobban átlátható) könnyebb felmérni a korona szerkezetét és meghozni a megfelelő döntéseket arról, hogy mely ágakat kell eltávolítani. A vegetációs időszakban végzett metszés túlzott gyantafolyást idézhet elő, ami gyengíti a fát és vonzza a kártevőket.
A nyári hónapokban, különösen a forró, száraz időszakban, kerüljük a nagyobb metszési beavatkozásokat. A fa ilyenkor amúgy is stressz alatt áll a hőség és az esetleges vízhiány miatt, és a metszés egy további terhet róna rá. Nyáron legfeljebb a friss, lágyszárú hajtások visszacsípését, úgynevezett „pinzírozását” végezhetjük el, ha a korona sűrítését vagy a növekedés lassítását szeretnénk elérni. Ezt a műveletet a friss hajtások felére vagy kétharmadára való visszacsípésével végezhetjük, mielőtt azok megfásodnának.
További cikkek a témában
A szakszerű metszés technikája
A metszéshez mindig használjunk éles, tiszta és a feladathoz megfelelő méretű eszközöket. A vékonyabb ágakhoz egy jó minőségű metszőolló, a vastagabbakhoz ágvágó olló, a legvastagabbakhoz pedig egy éles fogazatú fűrész szükséges. A tompa szerszámok roncsolják a fa szöveteit, ami nehezíti a sebgyógyulást és növeli a fertőzésveszélyt. Az eszközöket használat előtt és után mindig fertőtlenítsük alkohollal vagy más erre a célra szolgáló szerrel.
A kisebb ágak eltávolításakor a vágást mindig egy oldalrügy vagy egy elágazás felett, enyhén ferdén ejtsük meg, hogy a víz le tudjon folyni a vágási felületről. Ne hagyjunk hosszú csonkot a rügy felett, mert az elhal és bejutási kaput jelent a kórokozóknak, de túl közel se vágjunk a rügyhöz, mert az károsodhat. A vágás iránya a rüggyel ellentétes oldal felé lejtsen.
A vastagabb ágak eltávolítása nagyobb körültekintést igényel, hogy elkerüljük a kéreg beszakadását. Ezt az úgynevezett háromvágásos technikával végezhetjük el. Először az ág alsó oldalán, a törzstől körülbelül 20-30 cm-re vágjunk be egyharmad ágvastagságig. Másodszor, az első vágástól néhány centiméterrel kijjebb, az ág felső oldalán fűrészeljük át teljesen az ágat. Az ág a saját súlyánál fogva beszakad az alsó bevágásig, de a kéreg nem hasad tovább a törzs mentén. Végül a maradék csonkot fűrészeljük le a törzsnél, közvetlenül az ággyűrű mentén, amely egy enyhe duzzanat az ág és a törzs találkozásánál. Az ággyűrűt ne sértsük meg, mert az a sebgyógyulásért felelős sejteket tartalmazza.
A metszés után a nagyobb, 5 cm átmérőnél nagyobb vágási felületeket érdemes sebkezelő anyaggal, például fasebbalzsammal lekenni. Ez megvédi a sebet a kiszáradástól, megakadályozza a kórokozók bejutását és segíti a kalluszképződést, a seb bezáródását. A kisebb sebeket a fa általában képes önállóan is lezárni, ezek kezelése nem feltétlenül szükséges, különösen, ha a metszést száraz időben, a nyugalmi periódusban végeztük.
Különleges metszési formák és hibák
Bár a cédrusok esetében ritkán alkalmazzák, a formaalakító metszés, a „bonsai” vagy a „niwaki” (kerti bonsai) stílusú nevelés is lehetséges, de ez nagy szakértelmet, türelmet és folyamatos odafigyelést igényel. Ennek során a fa ágrendszerét drótozással és rendszeres metszéssel alakítják, hogy egy idős, viharvert fa benyomását keltse. Ez a technika a cédrusok lassú növekedése és a metszésre való érzékenysége miatt nagy kihívást jelent, és inkább a tapasztalt kertészeknek ajánlott.
A fiatal cédrusok esetében az úgynevezett sudárnevelés lehet fontos. Előfordulhat, hogy a fa több, egymással versengő vezérhajtást, „sudarat” fejleszt. Ha hagyjuk, hogy ezek mind megnőjenek, a fa koronája később szétnyílhat, vagy a törzs elágazóvá, gyengévé válhat. A legszebb forma elérése érdekében válasszuk ki a legerősebb, leginkább középen álló hajtást, és a többit távolítsuk el. Ezt a beavatkozást minél fiatalabb korban végezzük el, annál kisebb sebet kell ejteni a fán.
A leggyakoribb metszési hiba a túlzott, drasztikus visszavágás. A cédrusok, sok más örökzöldhöz hasonlóan, nehezen vagy egyáltalán nem hajtanak újra a régi, fás részekből. Ha egy ágat csonkig visszavágunk, az a csonk valószínűleg soha többé nem fog kihajtani, hanem elszárad, csúnya látványt nyújtva. A metszést mindig egy elágazásig vagy egy élő rügyig végezzük, és egyszerre soha ne távolítsuk el a fa lombkoronájának több mint 25-30%-át.
Egy másik gyakori hiba a helytelen vágási technika, például a csonk hagyása vagy az ággyűrű megsértése. A rosszul elhelyezett vágások nehezen gyógyulnak, és utat engednek a fertőzéseknek. A tompa eszközök használata szintén súlyos hiba, mivel roncsolt, tépett sebfelületet hagynak maguk után. A metszés egy sebészeti beavatkozás a növényen, ezért a higiénia és a precizitás elengedhetetlen a sikeres „műtéthez” és a gyors „gyógyuláshoz”.
A metszés utáni teendők
A metszést követően a fa fokozott figyelmet igényel, hogy a beavatkozás okozta stresszt minél könnyebben kiheverje. A metszés utáni időszakban biztosítsunk a növény számára elegendő vizet, különösen, ha a beavatkozásra a vegetációs időszakban került sor. A megfelelő vízellátás segíti a nedvkeringést és a sebgyógyulási folyamatokat. Egy alapos öntözés a metszés után sosem árt.
A metszés utáni tavaszi időszakban egy kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás is segítheti a fa regenerálódását. Egy jó minőségű, örökzöldeknek szánt, lassan lebomló műtrágya vagy egy adag érett komposzt a fa töve körül kijuttatva biztosítja a szükséges energiát az új hajtások növekedéséhez és a sebek bezárásához. A trágyázás segít a fának visszanyerni erejét és megerősíteni az immunrendszerét.
A metszési nyesedéket, különösen a beteg részeket, mindig gondosan gyűjtsük össze és semmisítsük meg. Ne hagyjuk a fa alatt, és ne tegyük a komposztba, mert a kórokozók a levágott ágakon tovább élhetnek és visszafertőzhetik a fát vagy a kert más növényeit. A nyesedék elégetése vagy a zöldhulladék-gyűjtőben való elhelyezése a legbiztonságosabb megoldás.
A metszés utáni hetekben, hónapokban figyeljük a fát, különösen a vágási felületek környékét. Figyeljük a sebgyógyulás folyamatát, a kalluszképződést. Ha a seb környékén elszíneződést, mézgásodást, vagy a kéreg elhalását észleljük, az fertőzésre utalhat. Ilyenkor érdemes a sérült részt az egészséges részig visszavágni és újra kezelni a sebfelületet, vagy szakember segítségét kérni. A gondos utókövetés biztosítja, hogy a metszés valóban a fa javát szolgálja.
