Az angol gólyaorr egy rendkívül hálás és a magyarországi éghajlati viszonyokat kiválóan tűrő, teljesen télálló évelő növény, amelynek szabadföldi teleltetése általában nem igényel különösebb előkészületet vagy speciális védelmet. Robusztus természetének köszönhetően a hideg téli hónapokat, a fagyokat és a hótakarót is probléma nélkül átvészeli, hogy aztán tavasszal újult erővel hajtson ki. Ennek ellenére néhány apró odafigyeléssel és gondoskodással hozzájárulhatunk ahhoz, hogy növényeink a lehető legjobb kondícióban vészeljék át a nyugalmi időszakot, és a következő szezonban még dúsabbak és virágzóbbak legyenek. A teleltetés sikere már az őszi felkészítésnél elkezdődik, és különösen a fiatal, frissen ültetett tövek, valamint a konténerben nevelt példányok esetében igényelhet némi extra törődést.
A szabadföldbe kiültetett, már több éve a helyén lévő, jól begyökeresedett angol gólyaorr teleltetése a legegyszerűbb, szinte semmilyen külön beavatkozást nem igényel. A növény ősszel, a hőmérséklet csökkenésével és a nappalok rövidülésével természetes módon felkészül a téli nyugalmi időszakra; a növekedése lelassul, és a levelei gyakran gyönyörű vöröses, narancsos árnyalatot öltenek, ami külön díszértéket ad a kertnek. Ezek a levelek a tél folyamán általában elszáradnak és a növényen maradnak, egy természetes takaróréteget képezve a gyökérzóna felett, ami megvédi azt a keményebb fagyoktól.
Az őszi felkészítés legfontosabb eleme, hogy a nyár végétől már ne trágyázzuk a növényt, különösen nitrogéndús szerekkel, mert az új hajtásképződést serkentene, és ezek a friss, be nem érett hajtások könnyen fagykárt szenvednének. Hagyjuk, hogy a növény a saját ütemében vonuljon nyugalomra. Az őszi metszés általában nem szükséges, sőt, a lombozat meghagyása kifejezetten hasznos a téli védelem szempontjából. Az elszáradt levelek és szárak eltávolítását ráérünk kora tavasszal, az új hajtások megjelenése előtt elvégezni.
A természetes hótakaró a legjobb téli védelem a növények számára, mivel kiválóan szigetel a fagy ellen, és megvédi a töveket a hideg, szárító széltől. Ha a tél hóban szegény, de nagyon hideg, a fiatalabb vagy a szélnek kitett helyen lévő tövek gyökérzónáját betakarhatjuk egy vékony réteg lombbal, szalmával vagy fenyőgallyal. Ez a takarás segít megőrizni a talaj hőmérsékletét és megakadályozza a talaj túlzott átfagyását. A takaróanyagot kora tavasszal, a fagyok elmúltával távolítsuk el, hogy a talaj felmelegedhessen és a növény kihajthasson.
A fiatal és frissen ültetett tövek védelme
A frissen, különösen ősszel telepített angol gólyaorrok esetében a téli védelemre valamivel nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mivel a gyökérzetüknek még nem volt elegendő ideje megerősödni és mélyre hatolni a talajban. Ezek a fiatal növények érzékenyebbek lehetnek a kemény fagyokra és a téli kiszáradásra. Az ősszel ültetett töveket a telepítés után alaposan öntözzük be, és a tél beállta előtt győződjünk meg róla, hogy a talajuk enyhén nyirkos, de nem vizes. Ez segíti a gyökeresedést és megakadályozza, hogy a növény fagyott, száraz talajban kezdje meg a telet.
További cikkek a témában
Az első telüket a kertben töltő növények számára szinte kötelező a téli takarás, függetlenül attól, hogy milyen a várható téli időjárás. A fagyok beállta után, amikor a talaj felszíne már kezd megfagyni, a növény töve köré halmozzunk egy 5-10 centiméter vastag réteg szerves mulcsot. Erre a célra kiválóan alkalmas a lehullott lomb, a szalma, a fenyőkéreg vagy a komposzt. A takarás célja nem a növény „melegítése”, hanem a talaj hőmérsékletének stabilizálása, a hirtelen fagyás-olvadás ciklusok káros hatásainak mérséklése, amelyek kilökhetik a gyengén gyökerező növényt a földből.
A mulcsréteg fölé helyezett néhány fenyőgally további védelmet nyújt a hideg, szárító szél és az erős téli napsütés ellen, ami különösen a hótakaró nélküli időszakokban lehet káros. A fenyőgallyak ráadásul levegősek, nem füllednek be a takarás alatt, és a hó súlyát is segítenek elosztani, megakadályozva a növény összenyomódását. A takarást mindenképpen csak az első komolyabb fagyok után végezzük el, hogy a növénynek legyen ideje akklimatizálódni a hideghez.
Kora tavasszal, amikor a kemény fagyok veszélye már elmúlt, de még az új hajtások megjelenése előtt, a téli takarást fokozatosan távolítsuk el. Ne siessük el ezt a műveletet, de ne is hagyjuk túl sokáig a növényen, mert a takaró alatt a talaj lassabban melegszik fel, és a bepárásodó közeg kedvezhet a gombás betegségeknek. A lombot vagy szalmát óvatosan gereblyézzük le a tövekről, a komposztot pedig akár a talajba is bedolgozhatjuk, mint tavaszi tápanyag-utánpótlást.
A konténeres növények teleltetése
A dézsában, cserépben vagy más konténerben nevelt angol gólyaorrok teleltetése sokkal több odafigyelést igényel, mint a szabadföldi társaiké, mivel a gyökérzetük sokkal jobban ki van téve a fagyoknak. A korlátozott mennyiségű föld a cserépben teljesen átfagyhat, ami a gyökerek súlyos, gyakran végzetes károsodásához vezethet. Ezért a konténeres növényeket soha ne hagyjuk védelem nélkül a szabadban a tél folyamán. A teleltetésre több bevált módszer is létezik, a választás a rendelkezésre álló lehetőségektől és a tél keménységétől függ.
További cikkek a témában
Az egyik legegyszerűbb megoldás, ha a cserepet a kert egy védett, fagymentes vagy csak enyhén fagyos helyére helyezzük át. Ideális lehet egy fűtetlen garázs, egy pince, egy fészer vagy egy üvegezett, hűvös veranda, ahol a hőmérséklet stabilan 0 és 10 Celsius-fok között marad. Fontos, hogy a teleltető helyiség ne legyen túl meleg és sötét, mert az a növény idő előtti, gyenge hajtásképzését indíthatja be. A teleltetés során a növény öntözését minimálisra kell csökkenteni; csak annyi vizet kapjon, hogy a földlabdája ne száradjon ki teljesen, általában havonta egyszeri, kis mennyiségű öntözés elegendő.
Ha nincs lehetőségünk a növényt fagymentes helyre vinni, a szabadban is megpróbálkozhatunk a teleltetéssel, de ehhez megfelelő védelemről kell gondoskodnunk. Állítsuk a cserepet egy fal vagy a ház déli oldala mellé, ahol védve van a hideg északi széltől, és a fal hőtartása is segít. A cserepet magát alaposan szigeteljük: állítsuk egy hungarocell lapra, hogy az alulról jövő hidegtől is védve legyen, majd tekerjük körbe több réteg buborékfóliával, jutazsákkal vagy régi pokrócokkal. A föld felszínét takarjuk vastagon lombbal vagy szalmával.
Egy másik hatékony szabadtéri teleltetési módszer a cserép földbe süllyesztése. Válasszunk egy védett helyet a kertben, és ássunk egy gödröt, amelybe a cserép kényelmesen belefér. Helyezzük bele a növényt a cseréppel együtt úgy, hogy a cserép pereme egy szintben legyen a talajjal, majd töltsük fel a gödör és a cserép közti rést földdel vagy avarral. A föld természetes szigetelése megvédi a gyökereket az átfagyástól. A föld felszínét itt is takarhatjuk mulccsal a további védelem érdekében. Tavasszal, a fagyok elmúltával egyszerűen emeljük ki a cserepet, és tegyük vissza a végleges helyére.
Tavaszi teendők a sikeres áttelelés után
A tél elmúltával, ahogy a természet éledezni kezd, eljön az ideje, hogy felébresszük a téli álmukat alvó gólyaorrunkat is, és felkészítsük őket az új vegetációs szezonra. A tavaszi gondozás első és legfontosabb lépése a téli takarás eltávolítása és a növény „kitakarítása”. Kora tavasszal, általában márciusban, az új hajtások megjelenése előtt, egy éles metszőollóval vagy sarlóval vágjuk vissza a talaj szintjéig az előző évi elszáradt, elfagyott lombozatot és szárakat. Ez a művelet nemcsak esztétikailag teszi rendbe a növényt, hanem helyet ad az új, erőteljes hajtásoknak, és csökkenti a leveleken áttelelő kórokozók fertőzési kockázatát.
A lombozat eltávolítása után érdemes a növény töve körüli talajt fellazítani egy kézi kultivátorral, vigyázva, hogy a sekélyen lévő gyökereket ne sértsük meg. Ezzel javítjuk a talaj levegőzöttségét, és segítjük a tavaszi esők beszivárgását. Ez a tökéletes időpont a tavaszi tápanyag-utánpótlásra is. A tövek köré szórjunk egy vékony réteg érett komposztot vagy lassan lebomló, kiegyensúlyozott műtrágyát, és enyhén dolgozzuk be a talaj felső rétegébe. Ez a tápanyag-adag biztosítja a szükséges energiát az erőteljes tavaszi növekedéshez.
A konténerben teleltetett növényeket fokozatosan kell visszaszoktatni a kinti körülményekhez. Amikor az éjszakai fagyok veszélye már elmúlt, először csak néhány órára vigyük ki őket egy árnyékos, szélvédett helyre, majd napról napra növeljük a kint töltött időt és a napfény mennyiségét. Ez a „kisztatásnak” nevezett folyamat segít megelőzni, hogy a növény levelei megégjenek az erős tavaszi napon. A teleltetés során esetlegesen megnyúlt, gyenge hajtásokat vágjuk vissza, hogy a növény kompakt, sűrű bokrot neveljen.
A tavasz a legjobb időszak a tőosztásra is, amellyel megfiatalíthatjuk az elöregedett, kiritkult töveket. Ha azt látjuk, hogy a gólyaorr közepe felkopaszodott, vagy már nem olyan életerős, mint korábban, ássuk ki, és osszuk több részre, majd az egészséges, új részeket ültessük vissza a feljavított talajba. Az áttelelt, megtisztított és tápanyaggal ellátott növények az első melegebb napok hatására hamarosan erőteljes növekedésnek indulnak, hogy ismét dús lombjukkal és bőséges virágzásukkal díszítsék a kertünket.
