Az anatóliai kikerics öntözése során a legfontosabb a növény egyedi életciklusához való alkalmazkodás, mivel vízigénye a különböző fejlődési szakaszaiban jelentősen eltér. A siker kulcsa a „kevesebb néha több” elvének követése, ugyanis ez a növény sokkal érzékenyebb a túlöntözésre és a pangó vízre, mint az időszakos szárazságra. A hagymagumó rothadása az egyik leggyakoribb probléma, ami szinte mindig a helytelen öntözési gyakorlatra vezethető vissza. A természetes csapadékviszonyok figyelemmel kísérése és a talaj nedvességtartalmának rendszeres ellenőrzése elengedhetetlen a megfelelő vízellátás biztosításához. Egy jól megválasztott öntözési stratégia hozzájárul a növény egészségének megőrzéséhez és a gazdag őszi virágpompa eléréséhez.
A növény vízigénye a tavaszi időszakban, a lombozat kifejlődésekor a legmagasabb. A nagyméretű, húsos levelek párologtatása jelentős, és a hagymagumó ekkor raktározza el a következő szezonhoz szükséges tápanyagokat, amihez elengedhetetlen a megfelelő vízellátás. Ha a tavasz csapadékszegény, rendszeres, mérsékelt öntözésre van szükség, hogy a talaj folyamatosan enyhén nyirkos maradjon. Fontos, hogy ne hagyjuk a földet teljesen kiszáradni, de kerüljük a sár kialakulását. Az öntözést a kora reggeli vagy esti órákban végezzük, hogy a víznek legyen ideje a talajba szivárogni, és csökkentsük a párolgási veszteséget.
Az őszi virágzás idején a kikerics szintén igényli a nedvességet a virágok kifejlesztéséhez és fenntartásához. Egy száraz, meleg őszön a virágok hamarabb elhervadhatnak, ha a növény nem jut elegendő vízhez. Ilyenkor a tavaszihoz hasonlóan, a talaj nedvességtartalmától függően, mérsékelt öntözés javasolt. Az öntözővizet igyekezzünk közvetlenül a talajra juttatni, elkerülve a virágok benedvesítését, mivel az elősegítheti a szürkerothadás (Botrytis) megjelenését a szirmokon. A virágzás befejeztével az öntözést fokozatosan csökkenteni kell.
A nyári nyugalmi időszakban, miután a levelek elszáradtak, az anatóliai kikerics vízigénye minimálisra csökken. Ez a dormancia periódusa, amikor a hagymagumó a forró, száraz körülményeket preferálja. Ebben az időszakban a túlzott nedvesség, különösen egy kiadós esőzés vagy a rendszeres kerti öntözés a legveszélyesebb, mivel könnyen a hagymagumó rothadásához vezethet. Ezért a nyári hónapokban teljesen szüneteltessük az öntözését, és ha lehetséges, olyan helyre ültessük, amelyet a gyep öntözőrendszere nem ér el. A jó vízelvezetésű talaj itt is kulcsfontosságú, hogy egy-egy nyári zivatar után se álljon meg a víz a gumók körül.
A téli időszakban a növény szintén nyugalomban van, és a természetes csapadék általában elegendő számára. A fő veszélyt a téli vagy kora tavaszi pangó víz jelenti, különösen a fagyok és olvadások váltakozásakor. A jó vízelvezetésű talaj itt ismételten létfontosságú. Mulcsréteg alkalmazása segíthet a talaj nedvességtartalmának egyenletesen tartásában és megvédheti a talaj szerkezetét. Konténerben nevelt kikerics esetében fokozottan figyeljünk arra, hogy a cserép alján legyenek vízelvezető nyílások, és a téli csapadék ne tudjon megállni az ültetőközegben, mert ez a gyökerek és a gumó pusztulását okozhatja.
