Bár az anatóliai kikerics általánosságban egy ellenálló, kevés gondozást igénylő növény, bizonyos körülmények között fogékonnyá válhat különféle betegségekre és kártevők támadására. A legtöbb probléma megelőzhető a megfelelő termesztési feltételek biztosításával, különös tekintettel a jó vízelvezetésű talajra és a megfelelő ültetési sűrűségre. A megelőzés mindig hatékonyabb és egyszerűbb, mint a már kialakult fertőzés vagy kártevőinvázió kezelése. A növényeink rendszeres szemrevételezése segít a problémák korai felismerésében, így időben beavatkozhatunk, megakadályozva a komolyabb károk kialakulását és az állomány pusztulását.
A leggyakoribb problémát a gombás megbetegedések jelentik, amelyek elsősorban a túlzott nedvesség és a rossz légáramlás következtében alakulnak ki. A szürkerothadás (Botrytis cinerea) a virágokon és a leveleken jelenhet meg szürke, penészszerű bevonat formájában, különösen hűvös, csapadékos időben. A hagymagumó rothadását különböző talajlakó gombák (pl. Fusarium, Penicillium) okozhatják, ami a növény sárgulásához, lankadásához, végül pusztulásához vezet. A megelőzés érdekében elengedhetetlen a laza, jó vízelvezetésű talaj, a túlöntözés kerülése, valamint a fertőzött növényi részek azonnali eltávolítása és megsemmisítése a továbbterjedés megakadályozása érdekében.
A kártevők közül a legnagyobb gondot a csigák és a meztelencsigák okozhatják. Ezek a puhatestűek különösen kedvelik a kikerics zsenge, földből előbújó virágait és a tavaszi friss hajtásait, komoly rágáskárokat okozva, amelyek jelentősen rontják a díszítőértéket. A védekezés leghatékonyabb módja a megelőzés: a növények köré szórt éles homok, fűrészpor vagy tojáshéj-törmelék gátat szabhat a mozgásuknak. Súlyosabb fertőzés esetén a csigacsapdák (például sörrel töltött edénykék) vagy a környezetbarát, vas-foszfát alapú csalétkek használata nyújthat megoldást. A kora reggeli vagy esti órákban történő kézi begyűjtésük is hatékony módszer.
A hagymagumókat a föld alatt is veszély fenyegetheti, elsősorban a pockok és más rágcsálók részéről. Ezek az állatok előszeretettel fogyasztják a tápanyagban gazdag gumókat, különösen a téli időszakban. A kártételük jele lehet a növények hiányos kelése vagy a tavaszi hajtások hirtelen eltűnése. Ellenük a védekezés nehézkes, de a sűrű dróthálóból készült ültetőkosarak használata megvédheti a legértékesebb példányokat. Bizonyos riasztó hatású növények, például a nagy sárfű (Euphorbia lathyris) ültetése a kikerics közelébe szintén csökkentheti a rágcsálók jelenlétét, bár hatékonysága nem mindig garantált.
Ritkábban, de előfordulhat a levéltetvek megjelenése a tavaszi lombozaton. Bár általában nem okoznak végzetes kárt, a szívogatásuk gyengítheti a növényt, és a mézharmat, amit kiválasztanak, kedvez a korompenész megtelepedésének. Kisebb fertőzés esetén elegendő lehet egy erősebb vízsugárral lemosni őket a levelekről. Makacsabb esetben a káliszappanos vagy növényi olaj alapú permetlevek használata hatékony és környezetkímélő megoldást jelent. A kémiai növényvédő szerek használatát csak a legvégső esetben, súlyos fertőzésnél vegyük fontolóra, mindig betartva a használati utasítást.
