A tapadó vadszőlő telepítése és szaporítása meglepően egyszerű folyamat, amely még a kezdő kertészek számára sem jelent kihívást, köszönhetően a növény rendkívüli szívósságának és alkalmazkodóképességének. A siker kulcsa az ideális ültetési hely körültekintő kiválasztásában és a talaj megfelelő előkészítésében rejlik, amelyek megalapozzák a növény gyors és egészséges fejlődését. Egyetlen, jól megválasztott helyre ültetett tő is képes néhány év leforgása alatt hatalmas felületeket beborítani, így a kezdeti gondoskodás sokszorosan megtérül a későbbi látványos eredményben. A szaporítási módszerek, mint a dugványozás vagy a bujtás, lehetővé teszik, hogy költséghatékonyan, saját magunk állítsunk elő új növényeket a meglévő állományból.
A tapadó vadszőlő rendkívül toleráns a fényviszonyokkal szemben, jól fejlődik teljes napon, félárnyékban, sőt, akár mélyebb árnyékban is, bár az őszi lombszíneződés intenzitása napos helyen a leglátványosabb. Az ültetési hely kiválasztásánál a legfontosabb szempont a rendelkezésre álló terület nagysága és a befuttatni kívánt felület minősége. Olyan fal- vagy kerítésszakaszt válasszunk, amely elég nagy a növény végső méretéhez, és amelynek szerkezete stabil és jó állapotú. Kerüljük az omladozó vakolatú, sérült fugázású vagy fa burkolatú felületeket, mivel a növény tapadókacsai kárt tehetnek bennük, vagy a lombozat alatti nedvesség korhadást indíthat el.
Az ültetés előtt legalább két-három héttel érdemes a talajt előkészíteni, hogy az kellően porhanyós és tápanyagdús legyen. Ássunk egy, a vásárolt növény konténerénél legalább kétszer szélesebb és mélyebb ültetőgödröt, körülbelül 40-50 centiméteres mélységben. A kiásott földet keverjük össze érett komposzttal vagy szerves trágyával, ami javítja a talaj szerkezetét és biztosítja a kezdeti fejlődéshez szükséges tápanyagokat. Ha a talajunk különösen agyagos és kötött, egy kevés homok vagy apró kavics hozzáadásával a vízelvezető képességét is javíthatjuk, megelőzve a gyökerek rothadását.
Maga az ültetés folyamata egyszerű: a növényt óvatosan emeljük ki a konténerből, és ha a gyökerek túlságosan sűrűn átszőtték a földlabdát, finoman lazítsuk meg őket. Helyezzük a növényt az ültetőgödör közepére úgy, hogy a földlabda teteje a környező talajszinttel egy magasságba kerüljön. A fal vagy kerítés tövétől tartsunk legalább 30-40 centiméter távolságot, hogy a gyökérzetnek legyen elég helye a terjeszkedéshez. Töltsük vissza a gödröt az előkészített, tápanyaggal dúsított földdel, finoman tömörítsük a növény körül, majd alaposan öntözzük be, hogy a gyökerek és a talaj között ne maradjanak légbuborékok.
Az ültetés utáni első hetek teendői
Az ültetést követő első néhány hét kritikus időszak a tapadó vadszőlő meggyökeresedése szempontjából. Ebben a periódusban a legfontosabb feladat a rendszeres és bőséges öntözés, különösen száraz, meleg időjárás esetén. A talajt tartsuk folyamatosan enyhén nedvesen, de kerüljük a túlöntözést, ami a gyökerek rothadásához vezethet. Az öntözés segít a növénynek, hogy átvészelje az átültetéssel járó stresszt, és arra ösztönzi a gyökereket, hogy mélyebbre hatoljanak a talajba, megalapozva a későbbi szárazságtűrést. Az első hónapban hetente kétszer-háromszor is szükség lehet alapos öntözésre.
További cikkek a témában
A fiatal vadszőlő hajtásai kezdetben még nem rendelkeznek elég erős tapadókorongokkal ahhoz, hogy önállóan megkapaszkodjanak a falon. Ezért az ültetés után segítenünk kell őket, hogy elinduljanak a kívánt felület felé. A leghosszabb hajtásokat óvatosan vezessük a falhoz, és ideiglenesen rögzítsük őket damillal, vékony dróttal vagy akár ragasztószalaggal. Amint a növény megerősödik és saját tapadóival rögzíti magát, ezeket a segédeszközöket eltávolíthatjuk. Ez a kezdeti irányítás biztosítja, hogy a növény a megfelelő helyen kezdjen el kapaszkodni, és ne a földön terüljön szét.
Az ültetés utáni időszakban a növény körüli talaj mulccsal való takarása rendkívül hasznos lehet. Egy 5-8 centiméter vastag réteg mulcs (például fenyőkéreg, faapríték vagy komposzt) segít megőrizni a talaj nedvességét, csökkentve az öntözés gyakoriságát. Emellett a mulcs elnyomja a gyomnövények növekedését, amelyek versenyeznének a fiatal vadszőlővel a vízért és a tápanyagokért. A mulcsréteg a talaj hőmérsékletét is stabilizálja, védve a zsenge gyökereket a nyári forróságtól és a téli fagyoktól, ezzel is elősegítve a zökkenőmentes begyökeresedést.
Bár a tapadó vadszőlő nem igényel sok tápanyagot, az ültetés utáni első évben egy kis extra támogatás felgyorsíthatja a növekedését. Tavasszal, a vegetációs időszak kezdetén adhatunk neki egy kiegyensúlyozott, általános célú műtrágyát, vagy teríthetünk a töve köré egy vékony réteg érett komposztot. Fontos azonban, hogy ne essünk túlzásba a trágyázással, különösen a magas nitrogéntartalmú szerekkel, mert az a lombozat rovására túlzott hajtásnövekedést eredményezhet, és a növény kevésbé lesz ellenálló a betegségekkel szemben. A kevesebb néha több elve itt hatványozottan érvényesül.
A szaporítás dugványozással
A tapadó vadszőlő szaporításának egyik legelterjedtebb és legegyszerűbb módja a dugványozás, amelyhez a nyár folyamán szedhetünk alapanyagot. Válasszunk ki egy egészséges, erőteljes, ceruzavastagságú hajtást, és vágjunk le belőle egy körülbelül 15-20 centiméter hosszú darabot. A dugvány alsó részéről távolítsuk el a leveleket, csak a felső egy-két levélpárt hagyjuk meg, hogy csökkentsük a párologtatást. A vágási felületet éles késsel vagy metszőollóval készítsük, lehetőleg közvetlenül egy levélhónalj (nódusz) alatt, mivel a gyökerek innen fognak a legkönnyebben kifejlődni.
További cikkek a témában
A levágott dugványokat többféle közegben is gyökereztethetjük. A legegyszerűbb módszer, ha a dugványokat egy pohár vízbe állítjuk, és világos, de közvetlen naptól védett helyre tesszük. A vizet néhány naponta cseréljük, hogy friss maradjon. Néhány hét alatt a dugványok alján apró, fehér gyökerek jelennek meg. Amikor a gyökerek már elérték a 2-3 centiméteres hosszúságot, a fiatal növénykéket óvatosan elültethetjük egy cserépbe, laza, jó vízáteresztő virágföldbe. Ez a módszer rendkívül látványos, mert végigkövethetjük a gyökérképződés folyamatát.
Egy másik, szintén hatékony módszer a dugványok közvetlen földbe történő elültetése. Készítsünk elő egy cserepet vagy szaporítóládát, amelyet töltsünk meg laza, homokos virágföld vagy perlit és tőzeg keverékével. A dugványok végét márthatjuk gyökereztető hormonporba, ami felgyorsítja és biztosabbá teszi a folyamatot, de a vadszőlő enélkül is jó eséllyel meggyökeresedik. Dugjuk a dugványokat a földbe körülbelül a feléig, enyhén tömörítsük körülöttük a közeget, majd öntözzük be. A magas páratartalom biztosítása érdekében a cserepet egy átlátszó műanyag zacskóval vagy egy levágott pillepalackkal is lefedhetjük.
A földbe dugványozott növényeket tartsuk meleg, világos helyen, és ügyeljünk arra, hogy a közegük folyamatosan nyirkos maradjon. A gyökeresedés általában 4-8 hetet vesz igénybe, aminek biztos jele az új hajtások megjelenése a dugványokon. Ekkor a takarást fokozatosan eltávolíthatjuk, hogy a növény hozzászokjon a szárazabb levegőhöz. A fiatal növényeket hagyjuk a cserépben megerősödni, és csak a következő tavasszal vagy ősszel ültessük ki a végleges helyükre a kertbe, amikor már elég erősek ahhoz, hogy ellenálljanak az időjárás viszontagságainak.
Szaporítás bujtással és magvetéssel
A bujtás egy másik rendkívül egyszerű és hatékony szaporítási módszer, amely a növény természetes hajlamát használja ki a földdel érintkező szárrészek legyökerezésére. Válasszunk ki egy hosszú, rugalmas, földhöz közel futó hajtást az anyanövényen. A hajtás egy szakaszát, ahol levélcsomópont található, finoman hajlítsuk le a földre, és rögzítsük egy U-alakú drótkampóval vagy egy kővel, hogy ne mozduljon el. Ezt a részt fedjük be egy kevés földdel, de a hajtás végét hagyjuk a felszín felett. A földdel borított rész alatt a hajtás kérgét egy kicsit meg is sérthetjük, ami további gyökérképződésre serkenti.
A lebujtott hajtást hagyjuk az anyanövényen, amely továbbra is táplálja azt, miközben a föld alatti részen megindul a gyökérképződés. Fontos, hogy a bujtás környékén a talajt tartsuk folyamatosan nedvesen. A folyamat általában több hónapot, akár egy teljes vegetációs időszakot is igénybe vehet. A sikeres gyökeresedést onnan tudhatjuk, hogy a hajtás föld feletti vége erőteljesen növekedni kezd. Amikor már biztosak vagyunk abban, hogy a bujtás önálló, erős gyökérzetet fejlesztett, egy éles ásóval vagy metszőollóval válasszuk le az anyanövényről, és a frissen nyert fiatal növényt óvatosan kiásva ültessük át a végleges helyére.
A tapadó vadszőlő magról való szaporítása is lehetséges, bár ez egy hosszadalmasabb és kevésbé elterjedt módszer, mivel a magoncok lassabban fejlődnek, mint a dugványról vagy bujtással szaporított növények. Az ősszel beérő, sötétkék bogyókból nyerhetjük ki a magokat. A magokat tisztítsuk meg a gyümölcshústól, majd vessük el egy cserépbe vagy közvetlenül a kert egy védett ágyásába. A vadszőlő magjainak hideghatásra van szükségük a csírázáshoz, ezért a legjobb, ha ősszel vetjük el őket, és a természetre bízzuk a téli rétegzést. A tavaszi vetéshez a magokat előtte 2-3 hónapig nedves homokban, hűtőszekrényben kell tárolni.
A magoncok tavasszal, a felmelegedéssel együtt bújnak elő a földből. Az apró növényeket tartsuk gyommentesen és biztosítsuk számukra a rendszeres öntözést. Mivel a magról kelt növények növekedése az első évben meglehetősen lassú, érdemes őket az első telükön még cserépben, védett helyen nevelni, és csak a második év tavaszán kiültetni a végleges helyükre. Bár ez a módszer több türelmet igényel, nagy számú növény előállítására ad lehetőséget, és érdekes kísérlet lehet a kíváncsi kertészek számára. A magról kelt növények tulajdonságai némileg eltérhetnek az anyanövényétől.
