A selyemakác teleltetése és a téli fagyok elleni védelme a sikeres nevelés egyik legkritikusabb pontja, különösen a fiatal, még nem teljesen megerősödött példányok esetében. Bár a kifejlett, idősebb fák viszonylag jó fagytűrő képességgel rendelkeznek, a fiatal csemeték az első néhány évben rendkívül érzékenyek a kemény téli fagyokra. A megfelelő teleltetési stratégia nemcsak a fa túlélését biztosítja, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy tavasszal erőteljesen és egészségesen induljon újra a fejlődésben. A felkészülés már a nyár végén megkezdődik, és több fontos lépésből áll, amelyek mind a fa ellenálló képességének növelését célozzák.
A teleltetésre való felkészítés kulcsa a hajtások megfelelő beérlelésének elősegítése. A selyemakác hajlamos a vegetációs időszak végéig növekedni, azonban a nyár végén, ősszel hozott új hajtások már nem tudnak a tél beálltáig kellőképpen megfásodni. Ezek a laza szövetű, vízzel teli hajtások a fagy hatására könnyen elfeketednek és elhalnak. Ennek megelőzése érdekében már augusztustól kerülni kell a nitrogénben gazdag trágyák használatát, és az öntözést is mérsékelni kell, hogy a növény a növekedés helyett a meglévő részek megerősítésére fordítsa energiáit.
A fiatal fák fizikai védelme elengedhetetlen az első 2-3 télen. A legérzékenyebb részek a gyökérnyak, a törzs és a vékonyabb ágak. A gyökérzóna védelmére a talaj vastag mulcsréteggel való takarása a legelterjedtebb és leghatékonyabb módszer. A törzs védelme pedig a téli napsütés okozta kéregrepedések és a rágcsálók kártétele ellen nyújt védelmet. Ezek az egyszerű, de fontos lépések jelentősen növelik a fiatal selyemakác túlélési esélyeit a zordabb teleken is.
A konténerben nevelt selyemakácok teleltetése eltér a szabadföldi példányokétól. Mivel a gyökérzetük teljesen ki van téve a hidegnek, a cserepes növényeket fagymentes, de hűvös helyre kell vinni a tél idejére. Ez a módszer teljes biztonságot nyújt a fagykárokkal szemben, de megköveteli a megfelelő teleltető helyiség meglétét és a téli gondozás szabályainak betartását. A sikeres teleltetés tehát a fa elhelyezésétől és korától függően eltérő stratégiát igényel.
A selyemakác fagytűrése és a téli veszélyek
A selyemakác fagytűrő képessége nagyban függ a fa korától, általános kondíciójától és a fajtától. Míg az idősebb, jól beállt, vastag törzzsel rendelkező fák akár -18, -20 °C-os fagyokat is kibírhatnak komolyabb károsodás nélkül, addig a fiatal, 1-3 éves csemeték már -10, -12 °C körül is visszafagyhatnak. A fa ellenálló képességét befolyásolja a nyár végi, őszi időjárás is; egy hosszú, meleg ősz, amely segíti a hajtások beérését, növeli a télállóságot. A fa kondíciója szintén kulcsfontosságú: egy egészséges, jól táplált, betegségektől mentes fa sokkal jobban viseli a téli stresszt.
A téli fagyok mellett a másik komoly veszélyforrás a téli napsütés. A hideg, de napsütéses téli napokon a fa déli, délnyugati oldalán a kéreg felmelegedhet, a nedvkeringés akár meg is indulhat benne. Az éjszaka beköszöntő fagy hatására a kéregben lévő víz megfagy, térfogata megnő, ami a kéreg feszüléséhez, repedéséhez vezet. Ezek a hosszirányú repedések, az úgynevezett fagylécek, nemcsak esztétikailag csúnyák, hanem súlyos fertőzési kaput jelentenek a különböző kórokozók, gombák számára.
A szél szintén fokozza a téli károkat. Az erős, fagyos szél szárító hatású, ami a fa ágaiból és rügyeiből vonja el a nedvességet, miközben a fagyott talajból a gyökerek nem tudnak vízutánpótlást felvenni. Ezt a jelenséget fagyszárazságnak nevezzük. Ezért is fontos a selyemakácot szélvédett helyre ültetni, ami nemcsak a nyári komfortérzetét, hanem a téli túlélését is javítja. A szél emellett a törékenyebb ágakat le is törheti, különösen, ha azokra hó vagy jég rakódik.
A téli csapadék, különösen a hó, ellentmondásos szerepet játszhat. A vastag hótakaró a talajon kiváló hőszigetelő, megvédi a gyökérzónát az átfagyástól. Az ágakra tapadt nehéz, vizes hó azonban komoly terhet jelenthet, és az ágak letöréséhez vezethet. Egy-egy nagyobb havazás után érdemes a havat óvatosan lerázni a selyemakác ernyős koronájáról, hogy megelőzzük az ágtöréseket és a korona deformálódását.
A fiatal fák téli védelmének módszerei
A fiatal selyemakácok téli védelmének legfontosabb eleme a gyökérzóna takarása. Az első komolyabb fagyok előtt, általában november végén, a fa töve köré terítsünk egy vastag, 15-20 cm-es mulcsréteget. Erre a célra kiválóan alkalmas a lehullott falevél (lehetőleg nem diófalevél), a szalma, a fenyőkéreg vagy a komposzt. A mulcsréteget legalább 1-1,5 méter átmérőjű körben terítsük el a törzs körül. Ez a szigetelő réteg megakadályozza a talaj mély átfagyását, és megvédi a sekélyen futó, érzékeny gyökereket. Tavasszal, a fagyveszély elmúltával a mulcsot vagy távolítsuk el, vagy dolgozzuk be a talajba.
A törzs védelme a fagylécek és a rágcsálók (pl. nyulak) kártétele ellen irányul. A legelterjedtebb módszer a törzs beburkolása valamilyen természetes, szellőző anyaggal, mint például a jutaszövet, nádszövet vagy kukoricaszár. Ezeket az anyagokat tekerjük a törzs köré a talajtól az első ágakig, és egy madzaggal rögzítsük. A fehér színű, speciális törzsvédő fóliák vagy a fatörzs lemeszelése szintén hatékony, mivel a fehér szín visszaveri a napsugarakat, így a kéreg kevésbé melegszik fel, csökkentve a repedések kockázatát. A meszezés emellett bizonyos kártevők és kórokozók áttelelését is gátolja.
A korona védelme általában csak a nagyon hideg, fagyzugos helyeken, vagy a különösen értékes, érzékeny fajták esetében indokolt. Ha a fiatal fa koronáját is védeni szeretnénk, azt egy légáteresztő anyaggal, például fátyolfóliával vagy jutazsákkal boríthatjuk be. Fontos, hogy a takaróanyag ne érjen közvetlenül a levelekhez, ágakhoz, ezért érdemes a fa köré néhány karót leszúrni, és azokra feszíteni a takarást. Fóliát vagy más, nem szellőző anyagot soha ne használjunk, mert az alatta lévő levegő nappal felmelegszik, befülled, ami gombásodáshoz és a növény károsodásához vezethet.
A téli védelem eszközeit tavasszal, az utolsó komolyabb fagyok után, általában március végén, április elején kell eltávolítani. Ne siessük el a kitakarást, mert egy kései tavaszi fagy még komoly károkat okozhat a már nedvkeringésnek indult növényben. A takarás eltávolítása után vizsgáljuk meg a fát, és az esetlegesen fagykárt szenvedett, elhalt ágvégeket metsszük le az egészséges részig.
A konténeres növények szakszerű teleltetése
A konténerben nevelt selyemakácokat nem szabad a szabadban hagyni télire, mivel a cserépben lévő kevés föld könnyen és teljesen átfagy, ami a gyökérzet teljes pusztulását okozza. A teleltetéshez egy fagymentes, de hűvös (ideálisan 5-10 °C közötti) és világos helyiségre van szükség. Erre a célra megfelel egy fűtetlen veranda, egy világos pince, egy fagymentes garázs vagy egy üvegház. A túl meleg, fűtött szoba nem alkalmas teleltetésre, mert a növény nem tud nyugalmi állapotba kerülni, tovább növekszik, felnyurgul, és a száraz levegőn a kártevők is könnyen elszaporodnak rajta.
A növényt az első komolyabb fagyok előtt, de már a lombhullás után érdemes bevinni a teleltető helyre. A behordás előtt vizsgáljuk át, és távolítsuk el róla az esetlegesen rajta maradt leveleket és a beteg, sérült részeket. Ha szükséges, egy enyhe alakító metszést is elvégezhetünk, hogy a növény kevesebb helyet foglaljon. Érdemes a növényt és a földjét is egy rovar- és gombaölő szeres lemosó permetezésben részesíteni, hogy megelőzzük a kártevők és kórokozók behurcolását a zárt térbe.
A teleltetés során a selyemakác nyugalmi állapotban van, ezért a vízigénye minimális. Az öntözést drasztikusan le kell csökkenteni. Általában elegendő 4-6 hetente egy kis vizet adni neki, csak annyit, hogy a földlabdája ne száradjon ki teljesen. A túlöntözés a nyugalmi időszakban különösen veszélyes, mert a hideg, nedves közegben a gyökerek könnyen kirohadnak. Tápanyag-utánpótlásra a teleltetés alatt egyáltalán nincs szükség.
Tavasszal, a fagyveszély elmúltával (Magyarországon általában május közepe után) lehet a növényt ismét kitenni a szabadba. A visszaszoktatást fokozatosan kell végezni. Először csak egy árnyékos, szélvédett helyre tegyük ki néhány órára, majd napról napra növeljük a kint töltött időt és a napfény mennyiségét. Ez a folyamat, az úgynevezett edzés, segít a növénynek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, és megelőzi a levelek megégését az erős tavaszi napon. A kihelyezéssel egy időben kezdhetjük meg újra a rendszeres öntözést és a tápoldatozást.
Tavaszi teendők a téli időszak után
A tél elmúltával, a tavasz beköszöntével több fontos feladat is vár ránk a selyemakác körül. Az első lépés a téli védelem, a takaróanyagok eltávolítása. Ezt, mint említettük, az utolsó fagyok után, fokozatosan végezzük. A takarás eltávolítása után alaposan vizsgáljuk meg a fát, és mérjük fel az esetleges téli károkat. Keressünk fagyléceket a törzsön, és figyeljük meg, hogy a rügyek duzzadnak-e az ágakon.
A tavaszi metszés ideje is ekkor jön el. Ennek elsődleges célja a fagykárosodott, elhalt, elfeketedett ágvégek és hajtások eltávolítása. A metszést mindig az egészséges, élő részig végezzük, ahol a vágási felület már zöld, nem pedig barna és száraz. A metszés segít a növénynek, hogy az energiáit az egészséges részek fejlesztésére koncentrálja. Ekkor végezhetjük el a korona alakítását is, eltávolítva a rossz irányba növő, egymást keresztező vagy a koronát besűrítő ágakat.
A tél után a talaj gyakran tömörödött, ezért érdemes a fa töve körüli területet óvatosan fellazítani, vigyázva, hogy a sekélyen futó gyökereket ne sértsük meg. Ez javítja a talaj szellőzését és vízbefogadó képességét. A tavaszi felkészítés része az első tápanyag-utánpótlás is. A vegetáció megindulásakor juttassunk ki egy adag lassan oldódó, komplex műtrágyát vagy dolgozzunk a talajba érett komposztot, ami biztosítja a fa számára a kihajtáshoz és a tavaszi növekedéshez szükséges energiát.
A tavasz a növényvédelmi teendők időszaka is. A rügyfakadás előtt végzett olajos vagy réztartalmú lemosó permetezés segíthet elpusztítani az ágakon, kéregrepedésekben áttelelt kártevőket (pl. pajzstetvek) és kórokozókat. A fa rendszeres megfigyelésével időben észlelhetjük a frissen megjelenő kártevőket, mint például a levéltetveket, és még az elszaporodásuk előtt megtehetjük a szükséges lépéseket. A gondos tavaszi felkészítés megalapozza a selyemakác egész éves egészségét és a nyári bőséges virágzást.
