A kék iringó teleltetése a legtöbb kertész számára nem jelent különösebb kihívást, hiszen ez a növény a zord, kontinentális éghajlatról származik, így kiválóan alkalmazkodott a hideg, fagyos telekhez. A megfelelő fajta kiválasztásával és néhány egyszerű őszi előkészülettel a kék iringó megbízhatóan átvészeli a magyarországi teleket anélkül, hogy különösebb takarást vagy védelmet igényelne. A növény nyugalmi időszakában a föld feletti részek elszáradnak, de a mélyre hatoló karógyökérben tárolt energia biztosítja a tavaszi újrakezdést. A sikeres teleltetés kulcsa nem a túlzott gondoskodásban, hanem a növény természetes ciklusának tiszteletben tartásában és a minimálisan szükséges beavatkozások elvégzésében rejlik.
A kék iringó fagytűrő képessége lenyűgöző; a legtöbb fajta a -25 Celsius-fokot, sőt, esetenként ennél hidegebb hőmérsékletet is károsodás nélkül elvisel, különösen akkor, ha a talajt hótakaró védi. A hóréteg kiváló természetes szigetelőként működik, megvédi a gyökérzetet a mélyebb átfagyástól és a hőmérséklet-ingadozásoktól. A növény sikerrel termeszthető Magyarország egész területén anélkül, hogy különleges téli védelmet igényelne. Az egyetlen komoly veszélyt a téli vagy kora tavaszi időszakban a pangó víz és a jég jelenti, ami a gyökérnyak rothadását okozhatja, ezért a jó vízelvezetésű talaj télen is kritikus fontosságú.
Őszi felkészületek a kertben
Az ősz beköszöntével a kék iringó gondozási igényei minimálisra csökkennek. A legfontosabb döntés, amit meg kell hoznunk, az az, hogy visszavágjuk-e az elszáradt szárakat és virágzatokat, vagy a helyükön hagyjuk őket tavaszig. A legtöbb szakértő azt javasolja, hogy ne vágjuk vissza a növényt ősszel, mivel az elszáradt szárak és levelek természetes védelmet nyújtanak a gyökérnyaknak a hideg szelek és a fagyok ellen. Emellett a téli kertben a zúzmarás, havas iringó szárak látványa rendkívül dekoratív, struktúrát és magasságot kölcsönözve az ágyásnak. A magházakban maradt magok fontos táplálékforrást jelentenek a télen is itt maradó madarak, például a tengelicek számára.
Az őszi felkészülés során érdemes a növény töve körüli területet megtisztítani a lehullott, beteg levelektől (ha voltak), hogy csökkentsük a kórokozók áttelelésének esélyét. Fiatal, az első telüket megélő növények esetében, vagy különösen zord, hótakaró nélküli teleken megfontolandó egy vékony mulcsréteg elterítése a tő körül. Erre a célra használhatunk lombot, szalmát vagy fenyőkérget, amelyet 5-10 centiméter vastagon terítünk el, de ügyeljünk arra, hogy a gyökérnyakat ne takarjuk be teljesen, hogy elkerüljük a befülledést és a rothadást. A mulcsot kora tavasszal, a fagyok elmúltával el kell távolítani vagy a talajba kell dolgozni, hogy a talaj felmelegedhessen és az új hajtások előtörhessenek.
A téli időszak és a tavaszi ébredés
A tél folyamán a kerti kék iringóval általában semmilyen teendőnk nincs, a természet elvégzi a dolgát. A növény mély nyugalmi állapotban van, és minden életfolyamata lelassul. Fontos, hogy a téli csapadék ne álljon meg a növény tövénél; ha azt látjuk, hogy egy enyhébb időszakban a víz meggyűlik a területen, érdemes lehet egy sekély vízelvezető árkot ásni. A hótakaró a legjobb téli védelem, ezért ha van rá lehetőség, a járdákról eltakarított havat érdemes az évelőágyásokra lapátolni. A téli fagy és a tavaszi olvadás váltakozása okozhatja a talaj felfagyását, ami a fiatalabb növények gyökereit kilökheti a földből. Kora tavasszal ellenőrizzük a töveket, és ha szükséges, óvatosan nyomkodjuk vissza a talajba.
A tavasz beköszöntével, amikor az éjszakai fagyok veszélye már elmúlt és az új hajtások elkezdenek megjelenni a talajszinten, eljön az ideje az előző évi elszáradt szárak és lombozat eltávolításának. Egy éles metszőollóval vagy sövényvágóval vágjuk le a szárakat egészen a talaj szintjéig. Ez a tavaszi „tisztogatás” helyet ad az új, erőteljes növekedésnek, és segít megelőzni a betegségek terjedését, mivel az elhalt növényi részeken áttelelhettek a kórokozók spórái. A levágott szárakat komposztálhatjuk, feltéve, hogy nem mutattak betegségre utaló jeleket az előző évben. Ezt követően a növény körüli talajt óvatosan meglazíthatjuk, és eltávolíthatjuk a telet túlélő gyomokat.
Konténerben nevelt növények teleltetése
A konténerben, cserépben vagy dézsában nevelt kék iringók teleltetése nagyobb odafigyelést igényel, mint a szabadföldbe ültetett társaiké. A konténerben a gyökérzet sokkal jobban ki van téve a hidegnek és a hőmérséklet-ingadozásoknak, mivel a földlabdát nem védi a környező talaj szigetelő hatása. A gyökerek teljes átfagyása a növény pusztulásához vezethet, ezért a cserepes növényeket mindenképpen védeni kell. Az egyik lehetséges módszer, ha a cserepet a földbe süllyesztjük egy védett helyen a kertben, és a felszínét lombbal vagy mulccsal takarjuk. Ez a módszer a szabadföldi körülményeket szimulálja a leghatékonyabban.
Egy másik megoldás, ha a cserepet egy védett, fagymentes, de hideg helyre, például egy fűtetlen garázsba, pincébe vagy üvegházba helyezzük a tél idejére. Fontos, hogy a teleltető hely ne legyen túl meleg és világos, mert az idő előtti hajtásnövekedést indíthat el. A téli időszak alatt a növény öntözését a minimálisra kell csökkenteni; a földjét csak annyira tartsuk nedvesen, hogy ne száradjon ki teljesen, általában elegendő havonta egyszer nagyon kevés vizet adni neki. Tavasszal, a fagyok elmúltával a növényt fokozatosan szoktassuk vissza a külső körülményekhez, mielőtt véglegesen kitesszük a helyére, hogy elkerüljük a hirtelen hőmérséklet- és fényváltozás okozta stresszt.
