A japán juhar metszése egy olyan kertészeti művészet, amely türelmet, megfontoltságot és a növény természetes növekedési habitusának megértését igényli. A cél nem a drasztikus alakítás vagy a méret kordában tartása, hanem a növény veleszületett, kecses formájának kiemelése, a szellős, esztétikus ágrendszer kialakítása és az egészségi állapotának megőrzése. A helytelenül vagy rossz időben végzett metszés többet árthat, mint használ, maradandó sebeket és torz növekedést eredményezhet. A szakszerű metszés ezzel szemben hozzájárul a növény hosszú élettartamához, szépségéhez és a betegségekkel szembeni ellenállóképességéhez. A következő fejezetekben a metszés alapelveit, technikáit és ideális időpontját vesszük górcső alá.
A metszés alapvető célja, hogy támogassa a növény természetes szépségét, nem pedig az, hogy erőszakosan megváltoztassa azt. Mielőtt a metszőollóhoz nyúlnánk, szánjunk időt a növény alapos megfigyelésére minden oldalról. Ismerjük fel a fa szerkezetét, az egyes ágak szerepét és a növekedési irányokat. A japán juharok esetében a kevesebb metszés gyakran jobb, mint a több. A felesleges, rossz helyen növő vagy sérült ágak eltávolítására kell koncentrálni, miközben megőrizzük a fa egyedi karakterét.
A metszés során mindig tiszta, éles és a feladathoz megfelelő méretű szerszámokat használjunk. Egy tompa vágóeszköz roncsolja a növény szöveteit, ami nehezíti a sebgyógyulást és növeli a fertőzések kockázatát. A kisebb ágakhoz egy jó minőségű metszőolló, a vastagabbakhoz egy ágvágó olló vagy egy finom fogazatú fűrész szükséges. A szerszámokat minden használat előtt és után, különösen ha egyik növényről a másikra váltunk, fertőtlenítsük alkohollal vagy hipós oldattal, hogy megakadályozzuk a kórokozók terjesztését.
A metszésnek egészségügyi és esztétikai okai is lehetnek. Az egészségügyi metszés magában foglalja az elhalt, beteg, sérült vagy egymást keresztező, dörzsölő ágak eltávolítását. Ez a legfontosabb metszési típus, amelyet szinte bármikor elvégezhetünk, amint a problémát észleljük. Az esztétikai, vagyis alakító metszés a növény formájának finomítását, a korona sűrűségének csökkentését és a tetszetős ágstruktúra hangsúlyozását célozza. Ezt a fajta metszést már sokkal körültekintőbben és a megfelelő időben kell elvégezni.
A metszés ideális időpontja
A japán juharok metszésére a legkedvezőbb időszak a téli nyugalmi állapot, amikor a növény lombját lehullajtotta, és a nedvkeringése lelassult. Ez az időszak általában november végétől február végéig tart. A lomb nélküli állapot nagy előnye, hogy a fa teljes ágrendszere jól átlátható, így könnyebb felmérni a szükséges beavatkozásokat, és észrevenni a problémás, rossz irányba növő vagy egymást keresztező ágakat. A téli metszés minimalizálja a stresszt a növény számára, és csökkenti a nedvfolyás, vagyis a „vérzés” kockázatát.
A juharfélék, beleértve a japán juhart is, tavasszal, a rügyfakadás közeledtével intenzív nedvkeringésbe kezdenek. A tél végén vagy kora tavasszal (március, április) végzett metszés során a vágási sebeken keresztül a növény nagy mennyiségű nedvet veszíthet. Bár ez a „vérzés” általában nem végzetes a növény számára, de gyengítheti azt, és a kicsorgó nedv vonzhatja a kártevőket és a kórokozókat. Ezért a tél végi időszakot lehetőség szerint kerüljük a nagyobb metszési beavatkozásokra.
A nyári időszakban is végezhető kisebb korrekciós metszés. Nyáron, teljes lombozatban könnyebb felmérni a korona sűrűségét és azokat a hajtásokat, amelyek túlságosan besűrűsítik a lombozatot, rontva a légáramlást. Az ilyen, vékony, idei hajtások eltávolítása, vagy a túl hosszúra nőtt hajtások visszacsípése június-július hónapban elvégezhető. Azonban a nyári metszés során kerüljük a nagyobb ágak levágását, mert a nagy sebek nehezebben gyógyulnak a vegetációs időszakban, és a hirtelen lombveszteség stresszt okoz a növénynek.
Az elhalt, beteg vagy vihar által letört ágak eltávolítása kivételt képez az időzítési szabályok alól. Az ilyen egészségügyi metszést az év bármely szakában azonnal el kell végezni, amint a problémát észleljük. A sérült vagy beteg ágak eltávolításával megakadályozhatjuk a kórokozók továbbterjedését a növény egészséges részeire, és megelőzhetjük a további károkat. Ez a beavatkozás a növény egészségének védelmét szolgálja, ezért nem tűr halasztást.
Alapvető metszési technikák
A helyes metszési technika kulcsfontosságú a gyors sebgyógyulás és a növény egészségének megőrzése érdekében. Amikor egy oldalágat távolítunk el, a vágást mindig az ágtőnél, az úgynevezett ággyűrű (vagy ágfodor) mentén végezzük, amely egy enyhe duzzanat az ág és a törzs vagy a vastagabb ág találkozásánál. Ezt a gyűrűt ne sértsük meg, de ne is hagyjunk csonkot. Az ággyűrűben olyan speciális sejtek találhatók, amelyek elősegítik a seb gyors és hatékony lezárását, a kalluszosodást.
Ha egy ágat csak visszarövidítünk, a vágást mindig egy kifelé néző rügy vagy oldalhajtás fölött, attól körülbelül fél centiméterre, enyhén ferdén ejtsük meg. A vágás iránya a rügytől elfelé lejtsen, hogy az esővíz ne a rügyre folyjon. A kifelé néző rügyre való metszés biztosítja, hogy az új hajtás a korona külső része felé nőjön, segítve a szellős, nyitott lombozat kialakítását. A befelé néző rügyre metszés a korona besűrűsödéséhez vezetne.
A nagyobb ágak eltávolításakor az úgynevezett három vágásos technikát alkalmazzuk, hogy elkerüljük a kéreg beszakadását az ág súlya alatt. Először az ág alsó oldalán, a törzstől 15-20 centiméterre vágjunk be egy negyedéig. Másodszor, az első vágástól néhány centiméterrel kijjebb, az ág felső oldalán fűrészeljük át teljesen az ágat. Az ág így a saját súlyától letörik anélkül, hogy a törzs kérgét felszakítaná. Végül a harmadik vágással távolítsuk el a megmaradt csonkot az ággyűrű mentén.
A metszés során törekedjünk a „kevesebb több” elvére. Egyetlen metszési alkalommal soha ne távolítsuk el a növény lombozatának több mint 20-25 százalékát. A túlzott mértékű metszés sokkot okoz a növénynek, és gyakran vízhajtások, vagyis hosszú, függőlegesen növő, gyenge hajtások tömeges képződésével reagál. Ha egy elhanyagolt, idős fa erőteljesebb visszavágást igényel, a munkát inkább osszuk el több évre, minden évben csak egy kisebb részt távolítva el a koronából.
A fiatal fa alakító metszése
A fiatal japán juharok metszése az első néhány évben a jövőbeli ágrendszer megalapozását szolgálja. A cél egy erős, stabil vázszerkezet kialakítása, amely arányos és esztétikus. Az ültetés utáni első évben általában nincs szükség metszésre, hagyjuk, hogy a növény a gyökérzet fejlesztésére koncentráljon. A következő télen kezdhetjük meg a gondos alakítást. Válasszuk ki a legerősebb, legegyenesebb vezérhajtást, amely a fa jövőbeli csúcsát fogja képezni.
Távolítsuk el azokat a hajtásokat, amelyek a vezérhajtással konkurálnak (ikerhajtások), valamint azokat, amelyek túl hegyes szögben nőnek a törzshöz képest, mert ezek az elágazások később gyengék lesznek és könnyen kitörhetnek. A törzs alsó részéről is távolítsuk el a túl alacsonyan növő oldalágakat, hogy egy tiszta, átlátható törzset kapjunk. Válasszunk ki 3-5, a törzs körül egyenletesen elhelyezkedő, megfelelő szögben álló vázágat, amelyek a fa jövőbeli koronájának alapját képezik.
A következő években a hangsúly a kiválasztott vázágak erősítésén és a korona formálásán van. Távolítsuk el a befelé, a korona közepe felé növő hajtásokat, valamint az egymást keresztező, egymást dörzsölő ágakat. Ezek a súrlódó ágak sebeket okoznak egymáson, amelyek utat nyitnak a fertőzéseknek. A cél egy nyitott, szellős korona kialakítása, ahol a fény és a levegő minden részre eljut, csökkentve a gombás betegségek kialakulásának kockázatát.
A fiatal fa alakítása során folyamatosan tartsuk szem előtt a fajtára jellemző természetes növekedési formát. Egy oszlopos növekedésű fajtát ne próbáljunk szétterülőre metszeni, és fordítva. A metszésnek a növény természetes hajlamait kell követnie és finomítania, nem pedig erőszakosan megváltoztatnia. A türelmes, évről évre végzett, finom korrekciókkal egy gyönyörű, harmonikus és egészséges fa nevelhető.
Az idős fa fenntartó és ifjító metszése
Az idősebb, már kialakult koronájú fák esetében a metszés elsősorban a fenntartást szolgálja. A fő cél az egészségi állapot megőrzése és a korona formájának fenntartása. Minden télen végezzünk egy átvizsgáló, egészségügyi metszést. Távolítsuk el az elhalt, száraz ágakat (ezek könnyen felismerhetők törékenységükről és sötétebb színükről), a beteg vagy sérült részeket, valamint a korábban említett, egymást keresztező vagy befelé növő hajtásokat.
Idővel az idősebb fák koronája is besűrűsödhet. Ilyenkor egy ritkító metszésre van szükség, hogy javítsuk a fény- és levegőellátottságot. A ritkítás során teljes ágakat vagy gallyakat távolítunk el egészen a tövüknél, anélkül, hogy azokat visszavágnánk. Ezzel csökkentjük az ágak számát a koronában, de a megmaradó ágak természetes formáját és méretét érintetlenül hagyjuk. Ez a módszer segít megőrizni a fa természetes megjelenését, miközben szellősebbé teszi a lombozatot.
Ha egy idős fa felkopaszodott, elöregedett vagy elhanyagolt állapotba került, egy ifjító metszéssel megpróbálhatjuk megújítani. Ez egy drasztikusabb beavatkozás, amelyet nagy körültekintéssel és több évre elosztva kell végezni. A folyamat során a fő vázágakat erősebben visszavágjuk egy-egy alacsonyabban elhelyezkedő, de erőteljes oldalhajtásig. Ez arra serkenti a növényt, hogy a vágások közelében új, erőteljes hajtásokat hozzon, amelyekből egy új, alacsonyabban elhelyezkedő korona nevelhető.
Az ifjító metszés után a fa gyakran nagy mennyiségű vízhajtást fejleszt. Ezeket a vékony, függőlegesen feltörő hajtásokat a nyár folyamán folyamatosan válogatni, ritkítani kell. A leggyengébbeket és a rossz helyen növőket tőből távolítsuk el, a megmaradó, jó helyzetű hajtásokból pedig neveljük ki az új korona alapját képező ágakat. Az ifjító metszés komoly beavatkozás, amely után a növénynek fokozott gondozásra, megfelelő öntözésre és tápanyag-utánpótlásra van szüksége a regenerálódáshoz.
