A fehér liliom, ez a fenséges megjelenésű évelő, bár viszonylag ellenálló növény, vízháztartásának egyensúlyban tartása kulcsfontosságú az egészséges fejlődés és a gazdag virágzás szempontjából. A locsolás gyakorisága és mennyisége nagyban függ a talaj típusától, az aktuális időjárási viszonyoktól és a növény fejlettségi állapotától. A legfontosabb alapelv a mértékletesség, ugyanis a Madonna-liliom sokkal rosszabbul viseli a túlöntözésből fakadó pangó vizet, mint az átmeneti szárazságot. A gyökérzet fulladása és a hagymák rothadása az egyik leggyakoribb oka a növény pusztulásának, ezért az öntözési gyakorlat kialakításánál erre kiemelt figyelmet kell fordítani.
Az öntözés alapvető szabálya, hogy a talajt egyenletesen nedvesen tartsuk, de soha ne áztassuk el. A legjobb módszer az alapos, de ritkább öntözés, amely arra ösztönzi a növény gyökérzetét, hogy mélyebbre hatoljon a talajban, így ellenállóbbá válik a szárazabb időszakokkal szemben. Öntözés előtt mindig ellenőrizzük a talaj nedvességtartalmát; dugjuk le az ujjunkat néhány centiméter mélyen a földbe, és csak akkor öntözzünk, ha a talajt már száraznak érezzük. A laza, homokos talajok gyorsabban kiszáradnak, ezért itt sűrűbb öntözésre lehet szükség, míg a kötöttebb, agyagos talajok jobban megőrzik a nedvességet, így ritkábban igényelnek vízutánpótlást.
A növény életciklusának különböző szakaszaiban eltérő a vízigénye. Az ültetést követően, a gyökeresedés időszakában fontos a talaj folyamatos, enyhe nedvessége, hogy a hagyma stabilan rögzüljön és meginduljon a fejlődése. Tavasszal, a hajtásnövekedés és a bimbóképződés idején a legintenzívebb a növény vízfelvétele; ebben a periódusban a rendszeres öntözés elengedhetetlen a nagyméretű, egészséges virágok kifejlődéséhez. A hosszan tartó szárazság ebben a fázisban a bimbók elszáradásához, a virágok méretének csökkenéséhez és a virágzási idő lerövidüléséhez vezethet. Az öntözés tehát közvetlen hatással van a virágpompa minőségére.
A virágzást követően, amikor a növény visszahúzódik és a levelei sárgulni kezdenek, fokozatosan csökkenteni kell az öntözés mértékét. Ebben az időszakban a hagyma a következő évi növekedésre és virágzásra készül, és a túlzott nedvesség ebben a nyugalmi fázisban különösen káros lehet, mivel elősegíti a hagymarothadást okozó gombák elszaporodását. A nyár végi és őszi időszakban általában elegendő a természetes csapadék, csak extrém szárazság esetén van szükség beavatkozásra. A téli időszakban pedig teljesen szüneteltetni kell az öntözést, hiszen a fagyott talajban a növény nem képes a vízfelvételre, a túlzott nedvesség pedig a hagyma kifagyásához vezethet.
Az öntözés technikája szintén meghatározó. Mindig törekedjünk arra, hogy a vizet közvetlenül a növény tövéhez, a talajra juttassuk, elkerülve a levelek és a virágok benedvesítését. Az esti vagy kora reggeli órákban végzett öntözés a leghatékonyabb, mivel ilyenkor a legkisebb a párolgási veszteség, és a víznek van ideje mélyen a talajba szivárogni. A lombozatra kerülő víz, különösen a meleg, párás időben, ideális feltételeket teremt a gombás betegségek, például a szürkepenész (botritisz) megtelepedéséhez és gyors terjedéséhez. Egy csepegtető öntözőrendszer vagy egy locsolókanna használata ideális megoldás a célzott és kíméletes vízkijuttatásra.
