A díszcsalán egyik leglenyűgözőbb tulajdonsága a leveleinek hihetetlen szín- és mintázatgazdagsága, amelynek fenntartásában a fénynek kulcsfontosságú szerepe van. A megfelelő fénymennyiség és -minőség elengedhetetlen a növény egészséges fejlődéséhez és a vibráló levélszínek előcsalogatásához. A díszcsalán fényigénye azonban nem egységes; az egyes fajták jelentősen eltérhetnek abban, hogy mennyi közvetlen napfényt tolerálnak. A fényviszonyok helyes megválasztása az egyik legfontosabb lépés a sikeres díszcsalán-nevelés felé, amely közvetlenül befolyásolja a növény megjelenését és életerejét.
Általánosságban elmondható, hogy a díszcsalán a világos, de a tűző naptól védett helyeket kedveli. A túl sok, különösen a dél körüli órákban érkező közvetlen napfény megégetheti a leveleket, ami barna, száraz foltok formájában jelentkezik. Emellett a túlzott napsütés hatására a finomabb, összetettebb mintázatok és a pasztell árnyalatok kifakulhatnak, a növény színei „kimosottá” válhatnak. Az ideális hely számára a szűrt fény, amelyet például egy nagyobb fa lombkoronája biztosít, vagy egy olyan terület, ahol csak a kora reggeli vagy a késő délutáni, gyengédebb napsugarak érik.
A fényhiány szintén komoly problémát jelent. Ha a díszcsalán nem kap elegendő fényt, a növekedése megnyúlik, etiolálódik. A növény a fény felé törekszik, ezért a szár megnyúlik, a levelek közötti távolság (internódium) megnő, és a lombozat ritkás, gyenge lesz. A legszembetűnőbb tünet azonban a színek elvesztése. A sötétben a növény nem tudja előállítani a színpompás pigmenteket (antociánokat), ezért a levelek visszatérnek az egyszerű zöld színhez, elveszítve a fajtára jellemző különleges mintázatot és árnyalatokat.
A növény leveleinek színe árulkodó jel a fényigényével kapcsolatban. Egy jó ökölszabály, hogy a sötétebb levelű fajták, mint például a mélybordó, a sötétlila vagy a csokoládébarna árnyalatúak, általában több közvetlen napfényt képesek elviselni, sőt, szükségük is van rá a színük mélységének megőrzéséhez. Ezzel szemben a világosabb, krémszínű, halványzöld, rózsaszín vagy sárga levelekkel rendelkező fajták sokkal érzékenyebbek a napégésre, és jobban érzik magukat a félárnyékos, árnyékosabb fekvésben.
Az ideális elhelyezés a kertben és a lakásban
A kertben történő elhelyezéskor vegyük figyelembe a kert tájolását és a meglévő árnyékot adó elemeket. Egy keleti fekvésű virágágyás ideális választás lehet, mivel itt a növény a gyengéd reggeli napfényben részesül, de a délutáni, erős napsütéstől már védve van. Hasonlóképpen jó lehet egy nyugati fekvésű hely is, feltéve, hogy a déli órákban valamilyen fa vagy épület árnyékolja. A déli fekvésű területek általában túl naposak a legtöbb díszcsalán számára, kivéve, ha magasabb növények vagy fák szűrt fényt biztosítanak.
A díszcsalán kiválóan alkalmas árnyékosabb kertrészek felélénkítésére, ahol sok más virágzó növény már nem élne meg. Az árnyékliliomok (Hosta), páfrányok és más árnyékkedvelő növények mellett a díszcsalán színes levélzete látványos kontrasztot teremthet. Konténeres ültetés esetén még nagyobb a szabadságunk, hiszen a cserepeket és ládákat könnyedén mozgathatjuk a kertben, kikísérletezve a növény számára legkedvezőbb helyet. Ha azt vesszük észre, hogy egy növény levele perzselődik, egyszerűen helyezzük egy árnyékosabb pontra.
A beltérben nevelt díszcsalánok számára a legfontosabb a lehető legtöbb indirekt fény biztosítása. Egy keleti ablakpárkány, ahol a növény a reggeli órákban kap közvetlen, de nem túl erős napot, tökéletes lehet. A nyugati ablak szintén jó, de a forró nyári délutánokon szükség lehet egy vékony függönnyel való árnyékolásra. A déli ablakok általában túl sok közvetlen fényt adnak, ezért itt a növényt az ablaktól távolabb, 1-2 méterre helyezzük el, ahol már csak szórt fényt kap. Az északi ablakok általában nem biztosítanak elegendő fényt a színek intenzitásának megőrzéséhez.
A lakásban tartott növények esetében figyeljünk arra, hogy a növényt rendszeresen forgassuk. Mivel a fény mindig egy irányból érkezik, a növény hajlamos az ablak felé nőni. A cserép negyed-fél fordulattal történő heti rendszerességű elforgatásával biztosíthatjuk, hogy minden oldala egyenletesen kapjon fényt, így a növekedése szimmetrikus és bokros marad. A téli hónapokban, amikor a természetes fény mennyisége és intenzitása lecsökken, a növényt a lehető legvilágosabb helyre kell tenni, és szükség esetén növénynevelő lámpával pótolhatjuk a fényt.
A fény és a levélszín összefüggései
A díszcsalán leveleinek színét a bennük található pigmentek határozzák meg. A zöld színt a klorofill adja, amely a fotoszintézishez elengedhetetlen. A többi színt, mint a pirosat, a lilát és a kéket, az antociánok nevű pigmentek okozzák, míg a sárga és narancs árnyalatokért a karotinoidok felelősek. A fénynek közvetlen hatása van ezen pigmentek termelődésére. Elegendő fény hiányában a növény a klorofill termelését helyezi előtérbe, hogy maximalizálja a fotoszintézist, ezért a színes pigmentek háttérbe szorulnak, és a levelek bezöldülnek.
A megfelelő mennyiségű fény, különösen a napfény UV-tartománya, serkenti az antociánok termelődését. Ez egyfajta védekező mechanizmus a növény részéről a túlzott sugárzás ellen. Ezért van az, hogy a piros és bordó levelű fajták színe naposabb helyen sokkal intenzívebbé, mélyebbé válik. Ha egy ilyen növényt túl árnyékos helyre teszünk, a színe fakulni kezd, és zöldes árnyalatot vehet fel. A cél tehát megtalálni azt az „arany középutat”, ahol a növény elegendő fényt kap a színek intenzitásához, de nem annyit, hogy az már károsítsa a leveleket.
Az elmúlt években a nemesítők számos olyan új „napálló” díszcsalán fajtát hoztak létre, amelyek a korábbi fajtáknál jobban tolerálják a közvetlen napsütést. Ezek a fajták vastagabb levelekkel rendelkeznek, és genetikailag úgy vannak programozva, hogy több napfény hatására is megőrizzék élénk színüket és ne égjenek meg. Ilyen fajták ültetésével a kert naposabb területeit is feldíszíthetjük. Vásárláskor mindig érdemes tájékozódni a kiválasztott fajta konkrét fényigényéről a címkén vagy a kertészetben.
Érdekes megfigyelni, hogyan változik a növény színe a nap folyamán és az évszakok során a változó fényviszonyok hatására. Tavasszal, amikor a nap még gyengébb, a színek finomabbak lehetnek, nyáron, a fényintenzitás csúcsán a legélénkebbek, ősszel pedig, a rövidülő nappalokkal ismét változhatnak az árnyalatok. Ez a dinamizmus teszi a díszcsalánt egy különösen izgalmas és folyamatosan változó dísznövénnyé a kertben vagy a lakásban.
A fényhiány és a túlzott fény jeleinek felismerése
A fényhiány legnyilvánvalóbb jele a már említett felnyurgulás (etioláció). A növény szárai megnyúlnak és elvékonyodnak, a levelek közötti távolság megnő. A lombozat ritkás, levegős lesz, elveszíti kompakt, bokros formáját. A növény az ablak vagy más fényforrás felé dől, ami a növekedés aszimmetriáját okozza. A legszembetűnőbb tünet a színek elvesztése; a tarka, mintás levelek egyszínű zölddé válnak, a növény elveszti díszítőértékének jelentős részét. A fényhiányos növények általában gyengébbek és fogékonyabbak a betegségekre is.
Ha ezeket a tüneteket észleljük, a megoldás a növény fokozatos áthelyezése egy világosabb helyre. Fontos a fokozatosság, mert a hirtelen, túl erős fénybe helyezés sokkolhatja az árnyékhoz szokott növényt és levélégést okozhat. Először csak napi egy-két órára tegyük naposabb helyre, majd fokozatosan növeljük az időtartamot. A felnyurgult hajtásokat érdemes visszavágni, hogy a növényt új, erősebb és kompaktabb hajtások növesztésére ösztönözzük a jobb fényviszonyok mellett.
A túlzott fény, vagyis a napégés jelei is egyértelműek. A leveleken először fakó, fehéres vagy sárgás foltok jelennek meg, amelyek később megbarnulnak, elszáradnak és papírszerűvé válnak. A levélszélek megbarnulhatnak és bepödrődhetnek. Az élénk színek „kimosottá”, fakóvá válhatnak, a növény általános megjelenése stresszes, hervadt lehet, még akkor is, ha a talaja nedves. A napégés által károsított levélrészek már nem regenerálódnak, ezért a megelőzés a legfontosabb.
A napégés észlelésekor a növényt azonnal helyezzük át egy árnyékosabb, védettebb helyre. A súlyosan megégett leveleket eltávolíthatjuk, mivel azok már nem funkcionálnak. A megfelelő öntözés segít a növénynek a stressz leküzdésében. A konténeres növények mozgatása egyszerű, a szabadföldbe ültetett növények esetében pedig árnyékoló hálóval vagy más növények (pl. egy magasabb, cserepes növény) ideiglenes elhelyezésével védekezhetünk a legerősebb napsütés ellen. A tapasztalatok alapján a következő szezonban már körültekintőbben választhatjuk meg az ültetés helyét.
