A csicsóka teleltetése rendkívül egyszerű, mivel a növény gumói kiemelkedően fagyállók, és a legkeményebb teleket is mindenféle különösebb takarás nélkül képesek átvészelni a talajban. Ez a tulajdonsága teszi a csicsókát az egyik legkönnyebben tárolható téli zöldségfélévé, amely gyakorlatilag „élő kamraként” funkcionál a kertben. A gumók a fagyos földben nemcsak hogy nem károsodnak, de az ízük is javul, édesebbé válik az első fagyok hatására. A teleltetés során a fő feladat tehát nem a növény védelme a hideg ellen, hanem a folyamatos hozzáférés biztosítása a terméshez, valamint a következő évi szaporítóanyag megőrzése.
A csicsóka gumói a talajban maradva tökéletes biztonságban vannak a téli fagyoktól. A föld természetes szigetelő rétegként működik, megvédve a gumókat a szélsőséges hőmérséklet-ingadozásoktól. A legjobb stratégia tehát az, ha a termést nem szedjük fel egyszerre ősszel, hanem a földben hagyjuk, és mindig csak annyit ásunk ki, amennyire éppen szükségünk van. Ez a módszer biztosítja, hogy egész télen és kora tavasszal friss, ropogós, lédús gumókhoz jussunk, elkerülve a tárolási problémákat, mint a fonnyadás vagy a penészesedés.
Ahhoz, hogy a téli időszakban is könnyedén hozzáférjünk a gumókhoz, érdemes előre gondolkodni. A kemény fagyok beállta előtt, amikor a talaj még könnyen művelhető, takarjuk le a csicsóka ágyás egy részét vastag szalma-, lomb- vagy komposztréteggel. Ez a mulcsréteg megakadályozza, hogy a talaj mélyen átfagyjon, így még a leghidegebb napokon is viszonylag könnyen kiáshatjuk a gumókat. A betakarításhoz érdemes megjelölni a sorokat egy-egy karóval, mielőtt a növények föld feletti szárai teljesen elhalnak és eltűnnek.
A földben teleltetésnek van egy másik, a kertész számára kényelmes oldala is: ami a földben marad, az tavasszal kihajt. A betakarítás során szinte lehetetlen minden egyes gumót felszedni, így a talajban maradt darabok biztosítják a következő évi állományt anélkül, hogy nekünk újra kellene ültetnünk. Ez a csicsóka évelő jellegének és rendkívüli életerejének köszönhető. A feladatunk inkább a túlszaporodás megakadályozása, mintsem a teleltetés biztosítása.
A gumók betakarítása és tárolása
Bár a legjobb tárolási módszer a gumók földben hagyása, előfordulhat, hogy nagyobb mennyiséget kell betakarítanunk és tárolnunk, például ha a területre a következő évben más növényt szeretnénk ültetni, vagy ha ajándékba szánjuk a termést. A felszedett csicsóka gumók tárolása nagyobb kihívást jelent, mint a burgonyáé, mivel a vékony héjuk miatt sokkal gyorsabban veszítenek a nedvességtartalmukból és hajlamosak a fonnyadásra. A sikeres tárolás kulcsa a magas páratartalom és az alacsony hőmérséklet biztosítása.
A betakarított gumókról óvatosan távolítsuk el a rájuk tapadt földet, de ne mossuk meg őket, mert a vizes felület kedvez a rothadást okozó kórokozók megtelepedésének. A sérült, vágott vagy betegnek tűnő gumókat válogassuk ki, és használjuk fel minél hamarabb, mert ezek nem tárolhatók sokáig. A tárolásra csak a teljesen ép, egészséges gumók alkalmasak. A felszedett csicsóka hűtőszekrényben, perforált műanyag zacskóban néhány hétig eláll, de hosszabb távú tárolásra ez a módszer nem ideális.
A hosszabb távú tároláshoz a legjobb megoldás egy hűvös, fagymentes pince vagy verem, ahol a hőmérséklet stabilan 0-4 °C között van, a páratartalom pedig magas. A gumókat érdemes ládákba helyezni és enyhén nyirkos homokkal, tőzeggel vagy fűrészporral rétegezve eltenni. Ez a közeg segít megőrizni a gumók nedvességtartalmát és megvédi őket a kiszáradástól. A tárolóhelyet rendszeresen ellenőrizzük, és távolítsuk el az esetlegesen romlásnak indult darabokat.
Egy másik praktikus tárolási módszer a prizmázás, ami lényegében egy kerti „mini verem” létrehozását jelenti. Ássunk egy sekély gödröt egy árnyékos, jó vízelvezetésű helyen, béleljük ki szalmával, helyezzük bele a csicsókát, majd takarjuk be újabb réteg szalmával és végül egy réteg földdel. Ez a módszer a természetes körülményeket utánozza, és hónapokig frissen tartja a gumókat. Fontos, hogy a prizmát rágcsálók ellen is védjük, például sűrű dróthálóval.
A föld feletti részek kezelése
Az első komolyabb őszi fagyok után a csicsóka föld feletti részei, a szár és a levelek elkezdenek megbarnulni, elszáradni és elhalni. Ez egy természetes folyamat, amely jelzi a tenyészidőszak végét és a növény nyugalmi állapotba vonulását. Ebben a szakaszban a növény minden energiáját és tápanyagát a föld alatti gumókba szállította, így a föld feletti részekre már nincs szüksége. Ezeket az elszáradt szárakat télire a helyükön hagyhatjuk, vagy le is vághatjuk.
Ha a szárakat levágjuk, azt általában a talajfelszín felett 15-20 centiméterrel érdemes megtenni. A megmaradt csonkok jó jelzésként szolgálnak a téli betakarítás során, mutatva, hogy hol helyezkednek el a gumócsoportok a föld alatt. A levágott, vastag szárakat felaprítva kiválóan lehet komposztálni, hozzájárulva a kerti szerves anyag körforgásához. Fontos, hogy csak az egészséges növényi részeket komposztáljuk; ha a növényen gombás betegség (pl. szklerotínia) jeleit láttuk, a maradványokat inkább égessük el vagy semmisítsük meg más módon.
A szárak helyükön hagyásának is vannak előnyei. A magas, elszáradt szárak és a rajtuk maradt virágfejek téli menedéket és táplálékot nyújthatnak a madaraknak és a hasznos rovaroknak, hozzájárulva a kert biodiverzitásának fenntartásához. Emellett a szárak valamennyire megfogják a havat, ami egy plusz szigetelőréteget képez a talaj felett, tovább védve azt a mély átfagyástól. A döntés tehát a kertész esztétikai és gyakorlati szempontjain múlik; a növény telelését mindkét megoldás egyformán jól szolgálja.
Tavasszal, az új hajtások megjelenése előtt, a télről megmaradt régi szárakat mindenképpen el kell távolítani, hogy helyet adjanak az új növekedésnek. Ez egyben jó alkalom a terület kitakarítására és a következő szezonra való felkészülésre. A régi szárak eltávolítása után a talajt enyhén meg lehet lazítani, de vigyázzunk, hogy ne sértsük meg a már hajtásnak indult gumókat.
A rágcsálók elleni védelem
A csicsóka teleltetése során a legnagyobb kihívást nem a fagy, hanem a rágcsálók, különösen a mezei pockok és az egerek jelentik. Ezek az állatok előszeretettel fogyasztják a tápláló gumókat a téli hónapokban, amikor más élelemforrások szűkösek. Kártételük jelentős lehet, akár az egész termést is elpusztíthatják. A védekezés kulcsa a megelőzés és a populációjuk gyérítése.
Az egyik leghatékonyabb, természetes védekezési módszer a ragadozó madarak, például az egerészölyv vagy a vércse kertbe vonzása. Egy magas oszlopra kihelyezett „T-fa” vagy „Y-fa” ülőhelyet biztosít ezeknek a madaraknak, ahonnan beláthatják a területet és vadászhatnak a rágcsálókra. A kert rendben tartása, a magas fűvel benőtt, elhanyagolt területek felszámolása szintén csökkenti a rágcsálók búvóhelyeit.
A különböző riasztószerek és csapdák is segíthetnek. A talajba szúrt, üres üvegek, amelyek a szél hatására búgó hangot adnak, vagy a kereskedelmi forgalomban kapható ultrahangos rágcsálóriasztók zavarhatják az állatokat. A klasszikus egér- és pocokfogók használata szintén hatékony módszer a populáció csökkentésére, de ezeket rendszeresen ellenőrizni és újraélesíteni kell. A védekezés során mindig a humánus és környezetbarát megoldásokat részesítsük előnyben.
Amennyiben a csicsókát prizmában vagy veremben tároljuk, kiemelten fontos a rágcsálók elleni fizikai védelem. A tárolóhelyet vegyük körbe sűrű szövésű dróthálóval, amelyet legalább 30-40 centiméter mélyen a földbe süllyesztünk, hogy megakadályozzuk az állatok bejutását. A gondosan megépített, rágcsálóbiztos tároló a legbiztosabb módja a felszedett termés megóvásának a téli hónapok során.
