A borzaskata egy kifejezetten fénykedvelő, napimádó növény, amelynek egészséges fejlődéséhez és bőséges virágzásához elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű, közvetlen napsütés. Természetes élőhelyén, a Földközi-tenger partvidékén és a közel-keleti régiókban a nyílt, napos rétek és domboldalak növénye, így a kertekben is hasonló körülményeket igényel. A megfelelő termőhely kiválasztása a borzaskata gondozásának egyik legkritikusabb pontja; a fényhiány drasztikusan rontja a növény díszítőértékét, és számos növekedési problémához vezethet. A sikeres nevelés érdekében a kert legnaposabb, legvilágosabb részét kell számára biztosítani.
Az optimális fejlődéshez a borzaskatának legalább napi 6-8 óra közvetlen, szűretlen napfényre van szüksége. A déli, délnyugati vagy nyugati fekvésű virágágyások, sziklakertek vagy a terasz napos oldala ideális helyszín a számára. Ilyen körülmények között a növény kompakt, bokros habitusú, erős szárú lesz, és a lehető legtöbb virágot hozza. A bőséges napsütés nemcsak a virágok számát, hanem a színük intenzitását is fokozza; a kék, lila és rózsaszín árnyalatok sokkal élénkebbek és ragyogóbbak lesznek teljes napon, mint félárnyékban.
A növény életciklusának minden szakaszában igényli a sok fényt. Már a csírázáshoz is világosságra van szüksége, ezért a magokat csak nagyon vékonyan, vagy egyáltalán nem szabad földdel takarni vetéskor. A fiatal magoncoknak is elengedhetetlen a bőséges fény, hogy erősek és zömökek legyenek. Fényhiányos környezetben a palánták megnyúlnak, elvékonyodnak, etiolálódnak, ahogy a fény felé törekszenek, és egy gyenge, betegségekre fogékonyabb állományt kapunk, amely később sem fog tudni szépen fejlődni.
A fény nemcsak a virágzást, hanem a magképződést is befolyásolja. A bőséges napfény biztosítja a növény számára a szükséges energiát a fotoszintézishez, ami elengedhetetlen a tápanyagok előállításához és a magok beérleléséhez. Ha a szezon végén szeretnénk jó minőségű, csíraképes magokat gyűjteni, akkor különösen fontos, hogy a növény elegendő napfényt kapjon a virágzást követő időszakban is. A napos helyen nevelt növényekről származó magok általában életképesebbek és erősebb utódokat hoznak létre.
A fényhiány következményei
A félárnyékos vagy árnyékos helyre ültetett borzaskata számos negatív tünetet produkál, amelyek egyértelműen jelzik a fényhiányt. A legszembetűnőbb jelenség a már említett megnyúlás, vagyis az etioláció. A növény a rendelkezésre álló fényforrás felé igyekszik nőni, ezért a szárközök megnyúlnak, a szárak vékonyak, gyengék és törékenyek lesznek. Az ilyen növények könnyen eldőlnek, egy erősebb szél vagy eső hatására elfekszenek a földön, ami nemcsak esztétikailag rontja a látványt, hanem a gombás betegségek kialakulásának is kedvez.
További cikkek a témában
A fényhiány drasztikusan csökkenti a virágzás mértékét. Árnyékos helyen a borzaskata sokkal kevesebb virágbimbót fejleszt, vagy a virágzás akár teljesen el is maradhat. A növény a túlélésre koncentrál, és a szaporodáshoz, vagyis a virág- és magképzéshez már nem marad elegendő energiája. A kevés virág, ami mégis kifejlődik, általában kisebb méretű, a színe pedig fakóbb, kevésbé élénk, mint a napon nevelt társaié. A jellegzetes, gallérszerű levélkoszorú is fejletlenebb lehet.
A lombozat szintén árulkodik a nem megfelelő fényviszonyokról. Bár a növény a fény felé törekedve több levelet hozhat, azok általában világosabb zöld színűek, kisebbek és ritkásabban helyezkednek el a száron, mint ideális körülmények között. A növény általános megjelenése gyérebb, kevésbé dekoratív. A legyengült állapot miatt a borzaskata fogékonyabbá válik a kártevők, például a levéltetvek támadására és a különböző gombás megbetegedésekre, mint amilyen a lisztharmat.
Összefoglalva, a borzaskata árnyékban való nevelése nem javasolt, mert a növény elveszíti mindazokat a tulajdonságait, amelyekért szeretjük: a kompakt növekedést, a dús, páfrányszerű lombozatot és a bőséges, élénk színű virágzást. Ha a kertünkben csak árnyékos területek vannak, akkor érdemes más, árnyéktűrő növényeket választani, és a borzaskatát inkább egy napos balkonládában vagy cserépben nevelni a teraszon, ahol biztosítani tudjuk számára a szükséges fénymennyiséget.
A túlzott napsütés és a hőség hatásai
Bár a borzaskata napimádó növény, a szélsőséges, perzselő napsütés, különösen a hosszan tartó hőhullámok idején, okozhat némi stresszt számára, főleg ha a vízellátás nem megfelelő. A legforróbb nyári napokon, a déli órákban a levelek enyhén lankadhatnak, még akkor is, ha a talaj elegendő nedvességet tartalmaz. Ez egy természetes védekezési mechanizmus a túlzott párologtatás ellen, és a növény általában az esti órákban, a hőmérséklet csökkenésével magától regenerálódik.
További cikkek a témában
A probléma akkor válik komolyabbá, ha a forróság tartós vízhiánnyal párosul. Ilyenkor a levelek széle megbarnulhat, elszáradhat, ami a napégés jele. A virágok élettartama is lerövidülhet a nagy hőségben, gyorsabban elhervadnak. A leginkább veszélyeztetettek a déli falak vagy kerítések elé ültetett növények, ahol a visszaverődő hő tovább fokozza a stresszt, valamint a sötét színű cserepekben nevelt példányok, amelyek gyökérzete könnyen túlmelegedhet.
A szélsőséges hőség negatív hatásainak enyhítésére több lehetőségünk is van. A legfontosabb a következetes, mélyre hatoló öntözés a kora reggeli órákban, hogy a növénynek egész napra elegendő víztartaléka legyen. A talaj takarása 5-7 cm vastag mulcsréteggel (pl. szalmával, fenyőkéreggel) szintén rendkívül hasznos, mivel segít megőrizni a talaj nedvességét, és ami még fontosabb, hűvösen tartja a gyökérzónát, megvédve azt a túlmelegedéstől.
Ha a borzaskatát más, magasabb növényekkel társítjuk, azok a déli órákban enyhe, szűrt árnyékot vethetnek rá, ami segíthet átvészelni a legintenzívebb napsütést anélkül, hogy a növekedéséhez szükséges általános fénymennyiség jelentősen csökkenne. Ez a „vándorló árnyék” ideális védelmet nyújthat a perzselő nap ellen. A konténeres növényeket a legforróbb napokon áthelyezhetjük egy olyan helyre, ahol csak a délelőtti és késő délutáni nap éri őket.
Fényigény a beltéri palántanevelés során
Amikor a borzaskatát magról, beltérben neveljük elő a korábbi virágzás érdekében, a megfelelő fénymennyiség biztosítása kritikus fontosságú. A beltéri körülmények, még egy napos ablakpárkányon is, gyakran nem biztosítanak elegendő fényt a palánták egészséges fejlődéséhez, ami a már említett megnyúlt, gyenge palántákhoz vezet. A természetes fény intenzitása és időtartama a lakásban jóval alacsonyabb, mint a szabadban.
A sikeres palántanevelés érdekében a magvetést egy déli fekvésű ablakba helyezzük, ahol a lehető legtöbb közvetlen napfény éri. A cserepeket rendszeresen forgassuk, hogy a palánták minden oldalról egyenletesen kapjanak fényt, és ne nőjenek görbén az ablak felé. Ha a természetes fény nem elegendő, és a palánták a megnyúlás jeleit mutatják, szükségessé válhat a mesterséges megvilágítás alkalmazása.
Erre a célra a legjobb egy kifejezetten növénylámpa használata, amely a növények számára optimális fényspektrumot biztosít. A lámpát a palánták fölött 10-15 centiméterre helyezzük el, és naponta 14-16 órán keresztül működtessük. Ahogy a növények nőnek, a lámpa magasságát is emelni kell, hogy mindig megmaradjon a megfelelő távolság. A mesterséges megvilágítás biztosítja, hogy a palánták erősek, zömökek és egészségesek legyenek a kiültetés idejére.
A kiültetés előtti kiszoktatási időszakban a fényhez való szoktatás is egy fontos lépés. A beltérben, akár mesterséges fény alatt nevelt palánták nincsenek hozzászokva a szabadföldi, szűretlen napsugárzás teljes intenzitásához és az UV-sugárzáshoz. Ha hirtelen tesszük ki őket a tűző napra, a leveleik megéghetnek. Ezért a palántákat egy-két hétig fokozatosan kell a kinti körülményekhez szoktatni, napról napra növelve a közvetlen napfényben töltött időt.
