A borsos varjúháj teleltetése a legtöbb kertész számára nem jelent különösebb feladatot, hiszen ez a rendkívül szívós pozsgás növény a magyarországi éghajlati viszonyok között is megbízhatóan télálló. Természetes élőhelyén, Európa és Ázsia hegyvidéki, sziklás területein hozzászokott a zord téli körülményekhez, a fagyhoz és a hótakaróhoz egyaránt. Ennek köszönhetően a szabadföldbe kiültetett állományok különösebb téli védelem nélkül is sikeresen átvészelik a hideg hónapokat. A teleltetés során a hangsúly nem az aktív védekezésen, hanem a megfelelő őszi előkészületeken és a potenciális veszélyforrások, mint például a pangó víz, elkerülésén van.
A növény télállóságának alapja a genetikai adottságain és a pozsgás életmódon nyugszik. A hideg időjárás beköszöntével a növény lelassítja életfolyamatait, és felkészül a nyugalmi időszakra. A sejtnedveiben megemelkedik a cukor- és egyéb oldott anyagok koncentrációja, ami egyfajta természetes fagyállóként működik, csökkentve a sejtek fagypontját és megakadályozva a jégkristályok képződését, amelyek szétrepesztenék a sejtfalakat. Ez a folyamat teszi lehetővé, hogy a növény akár a -20 °C alatti hőmérsékletet is károsodás nélkül elviselje.
A tél közeledtével a borsos varjúháj lombozatán gyakran megfigyelhető egy érdekes színváltozás. Az élénkzöld levelek vöröses, bronzos vagy akár lilás árnyalatot ölthetnek. Ez egy teljesen normális és természetes fiziológiai válasz a hidegre és a rövidülő nappalokra, nem pedig betegség vagy a növény pusztulásának jele. A színváltozást az antocián nevű pigmentek felhalmozódása okozza, amelyek védik a növény szöveteit a hideg és az erős téli napsugárzás okozta stressztől. Tavasszal, a melegedés hatására a növény visszanyeri élénkzöld színét.
A sikeres teleltetés alapjait már az ültetéskor le kell fektetni. A legfontosabb tényező a megfelelő vízelvezetésű talaj biztosítása. A téli időszakban a legnagyobb veszélyt nem is maga a fagy, hanem a fagy és a túlzott nedvesség kombinációja jelenti. A pangó vízben álló, majd megfagyó gyökerek garantáltan elpusztulnak. Ezért a növényt mindig laza, homokos talajba, lehetőleg enyhén lejtős területre vagy magaságyásba ültessük, ahol a téli csapadék és az olvadó hólé könnyedén el tud szivárogni a gyökérzónából.
Szabadföldi teleltetés és őszi teendők
A szabadföldbe ültetett borsos varjúháj állományok, mint említettük, nem igényelnek speciális téli takarást. A hótakaró valójában a legjobb természetes szigetelőanyag, amely megvédi a növényt a kemény fagyoktól és a fagyos, szárító szelektől. Ennek hiányában sem kell aggódni, a növény a puszta fagyot is jól tűri. A téli védelem helyett az őszi felkészítésre kell koncentrálni, hogy a növény a lehető legjobb kondícióban várja a telet.
További cikkek a témában
Az egyik legfontosabb őszi teendő a növény környezetének megtisztítása a lehullott lombkoronától. A vastag, nedves avartakaró a varjúhájszőnyegen megrekedve egy levegőtlen, fülledt réteget képez. Ez a réteg a téli csapadék hatására folyamatosan nedvesen tartja a növény tövét, ami ideális környezetet teremt a rothadást okozó gombák számára. Egy lombseprűvel vagy lombfúvóval óvatosan távolítsd el a leveleket a növényről, hogy biztosítsd a megfelelő szellőzést és megelőzd a tavaszi gombás megbetegedéseket.
Az őszi időszakban, általában szeptembertől kezdődően, már ne végezz semmilyen komolyabb beavatkozást, mint például átültetés vagy erőteljes visszavágás. Ezek a műveletek új hajtások növekedésére serkenthetik a növényt, amelyeknek már nem lenne idejük beérni, megfásodni a tél beállta előtt. Az ilyen zsenge, új hajtások rendkívül fagyérzékenyek, és az első komolyabb fagyok könnyen elpusztíthatják őket, ami felesleges energiaveszteséget jelent a növény számára.
A tápanyag-utánpótlás és az öntözés tekintetében az ősz a visszavonulás időszaka. Szeptembertől már semmiképpen ne trágyázz, mert ez szintén késői hajtásnövekedést indukálhat. Az öntözést is fokozatosan csökkentsd, majd teljesen hagyd abba, ahogy az időjárás hűvösebbre és csapadékosabbra fordul. Hagyd, hogy a növény természetes úton felkészüljön a nyugalmi időszakra. A túlzott őszi öntözés megakadályozza a hajtások beérését és növeli a téli fagykár kockázatát.
Cserepes növények teleltetése
A cserepekben, dézsákban vagy balkonládákban nevelt borsos varjúháj teleltetése némileg több odafigyelést igényel, mivel a gyökérzetük sokkal jobban ki van téve a hidegnek, mint a szabadföldi társaiké. A föld felett álló edényekben a talaj sokkal gyorsabban és mélyebben átfagy, mint a kertben, ahol a talaj hőmérséklete viszonylag stabilabb. A gyökérzet teljes átfagyása károsíthatja vagy akár el is pusztíthatja a növényt, ezért esetükben szükség lehet némi védelemre.
További cikkek a témában
A legegyszerűbb megoldás, ha a cserepeket a tél beállta előtt egy védett helyre, például egy fal tövébe, egy fedett teraszra vagy egy fűtetlen, de világos helyiségbe (veranda, lépcsőház) helyezed. A fal melletti elhelyezés védelmet nyújt a fagyos szelek ellen, és a fal által kisugárzott hő is enyhítheti a hideget. Fontos, hogy a teleltető hely világos legyen, mert a borsos varjúháj örökzöld, és a téli időszakban is szüksége van némi fényre a fotoszintézishez.
Ha a növényeket a szabadban kell hagynod, az edények szigetelésével növelheted a túlélési esélyeiket. A cserepeket állítsd egy darab deszkára vagy hungarocell lapra, hogy elszigeteld őket a hideg talajtól. Az edény oldalát körbetekerheted jutazsákkal, buborékfóliával, nádszövettel vagy más szigetelőanyaggal. Egy másik hatékony módszer, ha a cserepeket nagyobb ládába állítod, és a köztük lévő teret kitöltöd szalmával, száraz falevéllel vagy mulccsal. A lényeg, hogy magát a növényt ne takard le, csak az edényt szigeteld.
Az edényes növények téli öntözése kulcsfontosságú. Bár a növény nyugalmi állapotban van, a gyökérzetének szüksége van némi nedvességre, hogy ne száradjon ki teljesen. A fagymentes, enyhébb téli napokon, körülbelül havonta egyszer, nagyon kevés vízzel öntözd meg a növényt, éppen csak annyival, hogy a földje ne legyen porszáraz. Ezt mindig a nap közepén tedd, hogy a víznek legyen ideje beszivárogni, mielőtt éjszaka újra fagy jönne. A túlöntözés télen is végzetes lehet, ezért a mértékletesség itt is elengedhetetlen.
Tavaszi ébredés és teendők
A tél elmúltával, a tavaszi napsugarak hatására a borsos varjúháj lassan felébred a téli álmából. Ez az időszak ideális a tél során esetlegesen keletkezett károk felmérésére és a növény „tavaszi nagytakarítására”. A tél folyamán egyes hajtásrészek elfagyhattak vagy a nedvességtől elrohadhattak. Ezeket az elhalt, megbarnult részeket kora tavasszal egy éles ollóval vagy kézzel egyszerűen távolítsd el. Ez nemcsak esztétikailag teszi rendbe a növényt, de segít a szellőzés javításában és megelőzi a betegségek terjedését is.
A tavasz a legjobb időszak a növény megifjítására is. Ha az állomány közepe az évek során felkopaszodott, elöregedett, most van itt az ideje egy radikálisabb visszavágásnak. Ez serkenti az új hajtások növekedését, és a növény hamarosan újra sűrű, egységes szőnyeget fog alkotni. A levágott egészséges hajtásokat ne dobd ki, hiszen kiválóan alkalmasak szaporításra, a foltok pótlására vagy új területek benépesítésére.
A cserepes növényeket, amelyeket védett helyen teleltettél, fokozatosan szoktasd vissza a kinti körülményekhez. A fagyveszély elmúltával először egy árnyékosabb, védett helyre tedd ki őket, majd néhány nap elteltével helyezd át őket a végleges, napos helyükre. Ez az „edzés” segít megelőzni, hogy a hirtelen erős napsütés megégesse a télen elszokott leveleket. A tavasz a legjobb időszak az átültetésre is, ha a növény már kinőtte a cserepét.
A tavaszi időszakban, ahogy a hőmérséklet emelkedik és a növény aktív növekedésnek indul, elkezdheted a rendszeresebb öntözést, de továbbra is tartsd be a „hagyd kiszáradni” elvet. A tápanyag-utánpótlás is tavasszal időszerű, ha szükségesnek látod. Egy kevés komposzt vagy egy adag hígított pozsgás tápoldat elegendő energiát ad a növénynek az egész szezonra. A megfelelő tavaszi indítás megalapozza a növény egész éves egészséges fejlődését és bőséges nyári virágzását.
