A bársonyvirág a napfény szerelmese, egy igazi napimádó növény, amelynek egészséges fejlődéséhez és – ami a legfontosabb – bőséges, látványos virágzásához elengedhetetlen a bőséges, közvetlen napfény. Fényigénye az egyik legmeghatározóbb tényező a sikeres termesztésében, ezért a termőhely kiválasztásakor ez kell, hogy legyen az elsődleges szempont. A növény eredeti élőhelye, a mexikói és közép-amerikai fennsíkok napsütötte tájai is árulkodnak arról, hogy a bársonyvirág a teljes napfényt részesíti előnyben. A kert legvilágosabb, legnaposabb részén, ahol a növényt naponta legalább hat-nyolc órán keresztül éri a közvetlen napsugárzás, fog a legszebben fejlődni és a legtöbb virágot hozni. Az elegendő fény nemcsak a virágok számát, hanem azok méretét, színének intenzitását és a növény általános habitusát is alapvetően befolyásolja.
A fény a fotoszintézis, azaz a növényi „táplálékkészítés” alapvető motorja. A napfény energiáját felhasználva a növény a levegő szén-dioxidjából és a talajból felvett vízből szerves anyagokat, cukrokat állít elő, amelyek a növekedéshez és az életfolyamatok fenntartásához szükséges energiát biztosítják. Bőséges napfény hiányában ez a folyamat lelassul, a növény nem tud elegendő energiát termelni. Ennek következtében a növekedése lelassul, a hajtásai megnyúlnak és elvékonyodnak, a virágzás pedig vagy teljesen elmarad, vagy csak néhány apró, jelentéktelen virágot hoz. A napfény tehát közvetlenül meghatározza a bársonyvirág vitalitását és díszítőértékét.
A napfénynek a betegségekkel szembeni ellenálló képesség növelésében is fontos szerepe van. A napos, szellős helyen a növény lombozata egy eső vagy öntözés után gyorsan felszárad, ami megakadályozza a gombás betegségek, például a lisztharmat vagy a szürkerothadás spóráinak megtapadását és elszaporodását. Az árnyékos, nyirkos körülmények között a levelek hosszabb ideig maradnak nedvesek, ideális környezetet teremtve a kórokozók számára. Az erős napfény emellett serkenti a növényben a védekezésért felelős vegyületek termelődését is, így az általánosan is ellenállóbbá válik.
A különböző bársonyvirág fajták fényigénye alapvetően azonos, mind a kis büdöske (Tagetes patula), mind a magasabb növésű nagy büdöske (Tagetes erecta) a teljes napfényt kedveli. A napos hely nemcsak a virágok számát növeli, hanem a növény formáját is pozitívan befolyásolja. Elegendő fény hatására a bársonyvirág szép, kompakt, dúsan elágazó bokrot nevel. Fényhiányos környezetben a növény „keresi a fényt”, azaz a hajtásai a fényforrás felé nyúlnak, a szárközök megnyúlnak, az egész növény felkopaszodik, lábas lesz, és elveszíti szép, tömött formáját.
A fényhiány egyértelmű jelei
A bársonyvirág nagyon egyértelműen és gyorsan jelzi, ha nem kap elegendő napfényt. A legszembetűnőbb tünet a gyér, erőtlen virágzás vagy a virágzás teljes hiánya. Míg egy napos helyen nevelt tő több tucat virágot is hozhat egyszerre, addig egy árnyékosabb helyen élő társa alig hoz néhány bimbót, vagy a meglévők ki sem nyílnak, esetleg idő előtt lehullanak. A virágok, ha ki is fejlődnek, általában kisebbek, fakóbb színűek és kevésbé illatosak, mint a napon nevelt példányoké. Ez a legbiztosabb jele annak, hogy a növénynek több fényre van szüksége.
A másik jellegzetes tünet a már említett etioláció, vagyis a fényhiányos megnyúlás. A növény a túlélés érdekében minden energiáját arra fordítja, hogy a fény felé nőjön, ezért a szárai vékonyak, nyurgaak és gyengék lesznek. A levelek közötti távolság (szárköz) megnő, a lombozat ritkássá, áttetszővé válik. Az ilyen növények nemcsak esztétikailag kevésbé tetszetősek, de sokkal sérülékenyebbek is; egy erősebb szél vagy eső könnyen letörheti a meggyengült hajtásokat. A levelek színe is halványabb, sárgászöld lehet a napon nevelt növények élénk, sötétzöld lombozatához képest.
A fényhiányos környezetben nevelt bársonyvirágok fogékonyabbak a betegségekre és a kártevőkre. A gyenge, laza szövetszerkezetű hajtások könnyebb célpontot jelentenek a szívogató kártevőknek, például a levéltetveknek. Az árnyékos, párás mikroklíma, ahol a lombozat nehezen szárad fel, pedig melegágya a gombás fertőzéseknek, mint a lisztharmat vagy a palántadőlés. Az elégtelen fotoszintézis miatt legyengült növény immunrendszere sem működik megfelelően, így nehezebben küzdi le a kórokozók támadását.
Amennyiben ezeket a tüneteket észleljük a növényünkön, az első és legfontosabb lépés a helyváltoztatás. Ha a bársonyvirág cserépben vagy balkonládában van, egyszerűen helyezzük át a kert vagy az erkély egy naposabb részére. Szabadföldbe ültetett növények esetében a következő szezonban mindenképpen válasszunk egy világosabb termőhelyet. Ha már a palántanevelés során azt tapasztaljuk, hogy a kis növények megnyúlnak, az azt jelzi, hogy az ablakpárkányon, ahol neveljük őket, nem kapnak elég fényt. Ilyenkor pótmegvilágításra, például növénynevelő lámpa használatára lehet szükség az egészséges, zömök palánták neveléséhez.
Az ideális termőhely kiválasztása
Az ideális termőhely a bársonyvirág számára a kert azon része, amely a leghosszabb ideig van kitéve a közvetlen napsütésnek. Ez általában a déli vagy délnyugati fekvésű területeket jelenti, ahol a nap a déli órákban a legerősebben süt. Fontos, hogy a kiválasztott helyet ne árnyékolja be semmi: se magas épületek, se sűrű lombú fák vagy cserjék. A bársonyvirág kiválóan érzi magát nyílt virágágyásokban, sziklakertekben, déli fekvésű rézsűkön vagy a veteményeskert napos soraiban. A napfényigénye miatt ideális választás a forró, napsütötte teraszokra és erkélyekre is.
A napi minimum 6 óra közvetlen napsütés elengedhetetlen a megfelelő virágzáshoz. Az ennél kevesebb fény már kompromisszumot jelent, és bár a növény túléli, a virágzása nem lesz olyan bőséges. A 8-10 óra vagy annál is több napsütés az ideális, ez garantálja a maximális virághozatalt és a legszebb, legegészségesebb növényeket. A napfény nemcsak a virágzást, hanem a növény jellegzetes illatát adó illóolajok termelődését is serkenti, így a napon nevelt bársonyvirágok illata is intenzívebb.
A termőhely kiválasztásakor gondoljunk a növénytársításra is. A bársonyvirágot ültethetjük más, hasonló fényigényű egynyári vagy évelő növényekkel, mint például a petúnia, a rézvirág (zinnia), a kakastaréj vagy a napfényt kedvelő díszfüvek. A veteményeskertben a paradicsom, paprika és a tökfélék ágyásai mellé ültetve nemcsak a napos helyet élvezi, hanem hasznos funkciót is betölt a kártevők riasztásával. Ügyeljünk arra, hogy a szomszédos, magasabbra növő növények (pl. napraforgó, kukorica) ne vessenek rá árnyékot a nap folyamán.
Balkonon vagy teraszon nevelve a déli fekvésű erkély a legideálisabb a bársonyvirág számára. Itt a növény egész nap bőséges fényt kap. A keleti fekvésű erkélyen a délelőtti napfény még elegendő lehet a kielégítő virágzáshoz, de a nyugati fekvésű erkélyen a forró délutáni nap miatt a növény vízigénye megnő, és a talaj gyorsabban kiszárad. Az északi fekvésű erkélyek és ablakpárkányok, ahol a növényt egyáltalán nem éri közvetlen napfény, teljesen alkalmatlanok a bársonyvirág nevelésére.
Tolerancia a félárnyékkal szemben
Bár a bársonyvirág egyértelműen a teljes napfényt részesíti előnyben, bizonyos mértékű félárnyékot még elvisel, különösen a forró éghajlatú területeken vagy a legmelegebb nyári hónapokban. A „félárnyék” ebben az esetben azt jelenti, hogy a növényt naponta 4-5 óra közvetlen napfény éri, ideális esetben a délelőtti órákban. A délelőtti nap kevésbé perzselő, mint a délutáni, így a növény megkapja a virágzáshoz szükséges fénymennyiséget anélkül, hogy a forróság túlságosan megterhelné. A délutáni, szórt fényben vagy árnyékban pedig a talaj nedvességtartalmát is könnyebben megőrzi.
Az ilyen, enyhén árnyékosabb körülmények között a bársonyvirág virágzása némileg visszafogottabb lehet, mint teljes napon, de a növény még mindig képes elfogadható mennyiségű és minőségű virágot hozni. A lombozata dús és egészséges maradhat, sőt, a túlzottan forró, száraz helyeken a délutáni árnyék néha még előnyös is lehet, mivel megvédi a növényt a megégéstől és a túlzott vízveszteségtől. Azonban a napi 4 óra közvetlen napfény alatti fénymennyiség már nem elegendő, és a korábban tárgyalt fényhiányos tünetek fognak jelentkezni.
Vannak olyan helyzetek, amikor kénytelenek vagyunk kompromisszumot kötni. Például egy olyan kertben, ahol magas fák szűrt fényt engednek át, vagy egy keleti fekvésű ágyásban, amelyet délután már beárnyékol a ház. Ilyen helyekre is ültethetünk bársonyvirágot, de fogadjuk el, hogy a virágpompa nem lesz annyira elsöprő, mint egy teljesen nyílt, napos területen. A növények valószínűleg egy kicsit magasabbra és lazább szerkezetűre nőnek, ahogy a fény felé törekszenek.
Összességében a bársonyvirág nem egy árnyékkedvelő növény. Ha a kertünkben vagy erkélyünkön elsősorban árnyékos területek vannak, akkor a bársonyvirág helyett érdemesebb más, árnyéktűrő egynyári növényeket választani, mint például a begónia, a nebáncsvirág (pistike) vagy a díszcsalán. A bársonyvirág igazi szépsége és értéke a napfényben teljesedik ki, és a legjobb eredményt akkor érjük el, ha ezt az alapvető igényét maximálisan kielégítjük. A megfelelő fénymennyiség biztosítása a legfontosabb befektetés a hosszan tartó, színpompás virágzásba.
