A bakopát a legtöbb kertész egynyári növényként ismeri és kezeli, amelyet az első őszi fagyok után egyszerűen komposztálnak. Azonban kevesen tudják, hogy ez a Dél-Afrikából származó növény évelő, és megfelelő körülmények között sikeresen átteleltethető, hogy a következő tavasszal újra teljes pompájában díszíthessen. A teleltetés nemcsak gazdaságos megoldás, hiszen megspórolhatjuk az új palánták árát, de egy sikeresen átteleltetett növény sokkal erőteljesebben és hamarabb indul növekedésnek a következő szezonban, mint egy frissen vásárolt tő. A folyamat némi odafigyelést igényel, de a jutalom egy fejlett, életerős növény, amely már kora tavasztól virágba borulhat.
A teleltetésre való felkészülést már az első komolyabb fagyok beállta előtt meg kell kezdeni, amikor a hőmérséklet éjszaka tartósan 5-10 °C köré süllyed. Fontos, hogy csak a teljesen egészséges, erős, kártevőktől és betegségektől mentes töveket válasszuk ki erre a célra. A beteg, legyengült növények nagy valószínűséggel nem élik túl a telet a zárt térben. Mielőtt bevinnénk a növényt a teleltető helyiségbe, alaposan vizsgáljuk át, és ha szükséges, kezeljük le a kártevők ellen, hogy ne hurcoljunk be fertőzést.
A teleltetés sikerének kulcsa az ideális helyiség megválasztása. A bakopa számára egy világos, de hűvös hely a legmegfelelőbb, ahol a hőmérséklet stabilan 5 és 10 °C között tartható. Ilyen lehet egy fűtetlen, de fagymentes veranda, egy ablakos pince vagy garázs, esetleg egy világos lépcsőház. A túl meleg (15 °C feletti) helyiség nem ideális, mert a növény növekedésnek indul, de a téli fényszegény időszakban csak gyenge, megnyúlt, életképtelen hajtásokat hozna. A teljes sötétség sem megfelelő, mivel a növénynek szüksége van némi fényre a túléléshez.
A teleltetés előtti utolsó fontos lépés a növény visszametszése. A hosszú, csüngő hajtásokat vágjuk vissza drasztikusan, körülbelül a felére vagy akár a kétharmadára. Ezzel csökkentjük a párologtató felületet, kompaktabbá tesszük a növényt, és megelőzzük, hogy a teleltetés során a hosszú hajtások felkopaszodjanak vagy elhaljanak. A metszés egyben serkenti a tavaszi újrahajtást is, így a növény a következő szezonban bokrosabb, dúsabb lesz.
Felkészülés a teleltetésre
A teleltetésre való felkészülés már kora ősszel megkezdődik. Szeptembertől fokozatosan csökkentsük, majd hagyjuk abba a növény tápoldatozását. Ez segít a növénynek felkészülni a nyugalmi időszakra, és megakadályozza, hogy a téli hónapokban gyenge, fagyérzékeny hajtásokat növesszen. Az öntözést is mérsékeljük, igazodva a hűvösebb időjáráshoz és a csökkenő párolgáshoz. Hagyjuk, hogy két öntözés között a földlabda felszíne jobban kiszáradjon.
Az első fagyok előtt, általában október végén vagy november elején, jön el az ideje a növény behozatalának. Ezt megelőzően végezzük el az alapos átvizsgálást és a metszést. Egy tiszta, éles metszőollóval vágjuk vissza a hajtásokat 10-15 cm hosszúságúra. Nem kell sajnálni a növényt, ez a drasztikusnak tűnő beavatkozás a sikeres teleltetés és a tavaszi megújulás záloga. A metszés során távolítsuk el az összes elszáradt, beteg vagy sérült levelet és hajtást is.
Mielőtt a növényt végleges téli helyére vinnénk, érdemes alaposan átvizsgálni kártevők után kutatva. Fordítsunk különös figyelmet a levelek fonákjára és a levélhónaljakra, ahol a levéltetvek, takácsatkák vagy pajzstetvek megbújhatnak. Ha kártevőt találunk, a növényt még a szabadban kezeljük egy megfelelő, környezetbarát rovarölő szerrel, például neem olajjal vagy káliszappanos permetlével. Ezzel elkerülhetjük, hogy a kártevők a zárt teleltető helyiségben elszaporodjanak és átterjedjenek más, szintén ott telelő növényekre.
Ha a bakopa kiültetve volt a kertben, és nem cserépben, akkor a teleltetés előtt ki kell ásni. Egy ásóval óvatosan, a gyökerek megsértését elkerülve emeljük ki a növényt a lehető legnagyobb földlabdával. Ezt követően ültessük át egy megfelelő méretű cserépbe, amelynek alján vízelvezető nyílások vannak. Az átültetés után alaposan öntözzük be. A cserepes növények esetében egyszerűbb a helyzet, azokat csak a megfelelő előkészítés után kell a helyükre vinni.
A teleltetés alatti gondozás
A téli hónapok alatt a bakopa nyugalmi állapotban van, ezért a gondozási igénye minimálisra csökken. A legfontosabb teendő az öntözés, amelyet a nyári időszakhoz képest drasztikusan le kell csökkenteni. A cél csupán annyi, hogy a földlabda ne száradjon ki teljesen. Általában elegendő 3-4 hetente, vagy akár még ritkábban, egy kevés vizet adni a növénynek. A túlöntözés a leggyakoribb hiba a teleltetés során, ami gyorsan a gyökerek rothadásához és a növény pusztulásához vezet.
A tápanyag-utánpótlást a teleltetés teljes ideje alatt, tavaszig teljesen szüneteltetni kell. Mivel a növény nem növekszik aktívan, nincs szüksége extra tápanyagokra. A télen adott tápoldat csak felhalmozódna a talajban, ami a gyökerek károsodásához vezethet. A növény a tavaszi ébredésig a saját raktározott energiáit használja fel. A nyugalmi időszak megzavarása a növény legyengülését okozhatja.
Bár a növény nyugalomban van, időnként, havonta egyszer érdemes ellenőrizni az állapotát. Vizsgáljuk meg, nem jelentek-e meg rajta kártevők, különösen a pajzstetvek és a gyapjastetvek, amelyek a hűvös, zárt térben is képesek elszaporodni. Távolítsuk el az esetlegesen elszáradó, sárguló leveleket vagy hajtásokat, hogy megelőzzük a gombás betegségek, például a szürkepenész kialakulását. A jó szellőzés szintén fontos, ezért ha lehetséges, időnként szellőztessük át a teleltető helyiséget egy fagymentes napon.
A teleltetés során a növény valószínűleg elveszíti a levelei egy részét, és nem fog túl szépen kinézni. Ez egy teljesen természetes folyamat, nem kell megijedni tőle. Amíg a szárak és a tő épek és nem puhák, addig a növény él és tavasszal újra ki fog hajtani. A legfontosabb a türelem és a minimális beavatkozás elvének betartása. A túlzott gondoskodás, különösen a túlöntözés, sokkal több kárt okozhat, mint a látszólagos elhanyagolás.
Tavaszi ébresztés és kihelyezés
A tavasz közeledtével, általában február végén vagy március elején, megkezdhetjük a bakopa fokozatos „ébresztgetését”. Helyezzük a növényt egy világosabb és valamivel melegebb helyre, például egy keleti vagy nyugati fekvésű ablak közelébe, ahol a hőmérséklet 15-18 °C körül van. Ezzel egy időben kezdjük el óvatosan, egyre gyakrabban öntözni. A cél, hogy a talaj ismét folyamatosan enyhén nedves legyen, de továbbra is kerüljük a pangó vizet.
Amikor az új, friss hajtások megjelennek a növényen, ez jelzi, hogy a nyugalmi időszaknak vége, és a növény újra aktív növekedésnek indult. Ekkor elvégezhetünk egy tavaszi formázó metszést: vágjuk le az esetlegesen elszáradt, télen károsodott ágakat, és igazítsuk meg a növény formáját. Ez a metszés serkenti a sűrűbb, bokrosabb növekedést. Az első új hajtások megjelenésével megkezdhetjük a tápoldatozást is, kezdetben a javasolt koncentráció felével, majd két hét múlva már a teljes adaggal.
A növényt csak akkor szabad a szabadba kihelyezni, ha az éjszakai fagyok veszélye már véglegesen elmúlt. Ez Magyarországon általában május közepére tehető. A kihelyezés előtt a növényt fokozatosan hozzá kell szoktatni a kinti körülményekhez, az erősebb fényhez, a szélhez és a hőmérséklet-ingadozáshoz. Az első napokban csak néhány órára vigyük ki egy árnyékos, szélvédett helyre, majd napról napra növeljük a kint töltött időt és a napfény mennyiségét. Ez az edzési folyamat körülbelül egy-két hetet vegyen igénybe.
Miután a növény hozzászokott a kinti klímához, megkaphatja a végleges nyári helyét a balkonládában, függőkosárban vagy a virágágyásban. Ha szükséges, ültessük át friss, tápanyagban gazdag virágföldbe. A sikeresen átteleltetett bakopa sokkal fejlettebb gyökérzettel és erősebb hajtásrendszerrel indul a szezonnak, mint egy újonnan vásárolt palánta, ezért korábban és bőségesebben fog virágozni, meghálálva a téli gondoskodást.
📷: Deavmi, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons
