A bablevelű varjúháj teleltetése szerencsére a gondozási feladatok egyik legegyszerűbb fejezete, mivel ez a növény kiváló fagytűrő képességgel rendelkezik, és a mi éghajlatunkon a szabadföldben is biztonságosan átvészeli a telet. Természetes élőhelyén is hozzászokott a hideg, zord körülményekhez, így a kertben sem igényel különösebb takarást vagy védelmet a fagyok ellen. A sikeres teleltetés kulcsa nem a túlzott óvásban, hanem a megfelelő őszi előkészületekben és a téli nedvességtől való védelemben rejlik, amely a legnagyobb veszélyt jelenti számára ebben az időszakban.
Az őszi felkészülés legfontosabb lépése az öntözés fokozatos, majd teljes beszüntetése. Szeptembertől már ne öntözd a növényt, hagyd, hogy a talaja teljesen kiszáradjon a fagyok beállta előtt. A növény a nyugalmi időszakra készülve visszahúzódik, a nedvkeringése lelassul. A túlságosan nedves, vizes talaj a téli fagyokkal kombinálva a gyökerek szétfagyásához és rothadásához vezethet, ami a leggyakoribb oka a varjúhájak tavaszi pusztulásának.
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a virágzás után, ősszel azonnal levágják a növény elszáradt szárait. Ezt a műveletet érdemesebb tavaszra halasztani, mivel a száron maradt virágzatok és szárak nemcsak esztétikailag nyújtanak szép látványt a téli, zúzmarás kertben, hanem némi természetes védelmet is biztosítanak a növény tövének a hótakaró alatt. Emellett a madarak számára is fontos táplálékforrást jelentenek a tél folyamán.
A legfontosabb őszi teendő a növény töve körüli terület megtisztítása. A lehullott falevelek és egyéb szerves törmelék vastag, nedves réteget képezhet a talaj felszínén, ami megakadályozza a szellőzést, és folyamatosan nedvesen tartja a növény gyökérnyakát. Ez a nedves környezet ideális táptalajt biztosít a rothadást okozó gombáknak. A tő körüli terület tisztán tartásával biztosíthatod, hogy a növény koronája szárazon maradjon a téli csapadék ellenére is.
Felkészülés a téli nyugalmi időszakra
A bablevelű varjúháj sikeres teleltetése már a nyár végén, ősszel elkezdődik a megfelelő gondozási gyakorlatokkal. Az egyik legfontosabb szabály, hogy nyár közepétől, de legkésőbb augusztus elejétől már ne adj a növénynek semmilyen tápanyagot, különösen nitrogéntartalmú trágyát ne. A késői tápanyag-utánpótlás új, zsenge hajtások növekedésére serkentené a növényt, amelyeknek már nem lenne idejük beérni és megfásodni a fagyokig. Ezek a gyenge hajtások könnyen elfagynának, sérülési felületet hagyva a kórokozóknak.
Az őszi időszakban a növény természetes módon készül fel a hidegre: a levelek színe megváltozhat, sárgás, vöröses árnyalatot vehet fel, majd a fagyok hatására fokozatosan elhalnak és lehullanak. Ez egy teljesen normális folyamat, nem betegség jele. A növény minden energiáját a gyökértörzsébe és a föld alatti rügyekbe vonja vissza, amelyekből tavasszal majd az új hajtások előtörnek. Hagyd, hogy ez a folyamat a saját ütemében, zavartalanul menjen végbe.
A talaj vízelvezető képességének fenntartása kritikus a téli időszakban. Ha a kerted talaja hajlamos a vízmegtartásra, az őszi esőzések és a téli olvadás idején a pangó víz komoly veszélyt jelent. Már az ültetéskor gondoskodj a megfelelő vízelvezetésről homok vagy kavics talajba keverésével. Ha ez elmaradt, ősszel megpróbálhatod a növény körül a talajt fellazítani, vagy egy kis árkot ásni a víz elvezetésére, de a legjobb megoldás a növény tavaszi átültetése egy megfelelőbb, esetleg egy enyhén lejtős, magasabban fekvő helyre.
Az egyetlen eset, amikor a szabadföldi varjúháj esetében a téli takarás indokolt lehet, az a szélsőségesen hideg, hótakaró nélküli tél, az úgynevezett fekete fagy. A hótakaró ugyanis egy természetes szigetelőréteget képez, amely megvédi a növény tövét a kemény fagyoktól. Hó hiányában egy laza, szellős takarás, például néhány fenyőgally a növény tövére helyezve segíthet a talaj átfagyásának mérséklésében, de a vastag, nedvességet magába záró takaróanyagokat (pl. avar, szalma) kerülni kell.
A konténeres növények teleltetésének sajátosságai
A cserépben vagy dézsában nevelt bablevelű varjúháj teleltetése több odafigyelést igényel, mint a szabadföldi példányoké. Bár maga a növény fagytűrő, a konténerben lévő gyökérzete sokkal jobban ki van téve a hidegnek, mivel a föld nem szigeteli olyan hatékonyan, mint a kertben. A cserép fala könnyen átfagy, és a fagyott, nedves földlabda károsíthatja vagy akár el is pusztíthatja a gyökereket. Ezért a konténeres növényeket védeni kell a téli viszontagságoktól.
A legegyszerűbb megoldás, ha a cserepet a tél idejére védett helyre költözteted. Ideális egy fal tövébe, eresz alá húzni, ahol védve van a téli csapadék nagy részétől és a fagyos széltől. A cserepet magát is szigetelni kell. Tekerd körbe buborékfóliával, jutazsákkal, régi textíliákkal vagy speciális téli növényvédő fóliával. A szigetelőanyagot úgy rögzítsd, hogy a cserép alja szabadon maradjon a vízelvezetés érdekében. A cserepet állítsd egy falapra vagy hungarocell táblára, hogy alulról se érje a fagy.
A téli öntözés a konténeres növényeknél is tabu. A teleltetés előtt győződj meg róla, hogy a földlabda szinte teljesen száraz. Ha a növényt fedett helyen telelteted, a tél folyamán valószínűleg egyáltalán nem kell öntözni. Ha mégis úgy látod, hogy a föld teljesen porszáraz, a fagymentes napokon adhatsz neki egy nagyon kevés vizet (kb. havonta egyszer), éppen csak annyit, hogy a gyökerek ne száradjanak ki teljesen. A legfontosabb, hogy a föld soha ne legyen vizes, amikor fagyveszély van.
Alternatív teleltetési hely lehet egy fűtetlen, de világos garázs, fészer vagy egy beüvegezett, hideg veranda. Ezeken a helyeken a növény védve van a legkeményebb fagyoktól és a téli csapadéktól. A teleltetés alatt a növény nyugalomban van, leveleit elveszíti, ami teljesen normális. Tavasszal, a fagyveszély elmúltával a cserepet ismét kihelyezheted a szokásos helyére, és a régi szárak levágása után hamarosan megindul az új hajtások növekedése.
Tavaszi ébredés a tél után
A tél elmúltával, ahogy a hőmérséklet emelkedni kezd és a nappalok hosszabbodnak, a bablevelű varjúháj is felébred téli álmából. A tavaszi gondozás első és legfontosabb lépése a télen a növényen hagyott elszáradt szárak és virágmaradványok eltávolítása. Ezt a műveletet kora tavasszal, márciusban végezd el, amikor az új, vöröses színű hajtások éppen csak elkezdenek kibújni a földből. Egy éles metszőollóval vágd le az összes régi szárat a talaj szintje felett néhány centiméterrel.
Ez a tavaszi „tisztogató” metszés több szempontból is fontos. Egyrészt esztétikailag rendezettebbé teszi a növényt, másrészt helyet és fényt biztosít az új hajtások számára, hogy erőteljesen növekedhessenek. Emellett az elszáradt növényi részek eltávolításával csökkented a kórokozók és kártevők áttelelési esélyét is. A levágott szárakat a komposztba teheted, feltéve, hogy nem voltak betegek.
A metszés után vizsgáld meg a növény tövét. Távolíts el minden téli törmeléket, levelet, ami a tő körül felgyülemlett. Óvatosan lazítsd fel a talajt a növény körül egy kézi villa segítségével, vigyázva, hogy ne sértsd meg a friss hajtásokat és a sekélyen lévő gyökereket. Ez a talajlazítás javítja a talaj szellőzését és segíti a tavaszi esők beszivárgását a gyökérzónába.
Ez az időpont a legalkalmasabb egy enyhe tápanyag-utánpótlásra is. Ahogy korábban említettük, egy vékony réteg érett komposzt elterítése a tő körül tökéletes indítást ad a növénynek az új szezonra. A tavaszi feladatok elvégzése után a növény már nem igényel különösebb gondoskodást, csak hagyni kell, hogy a természet tegye a dolgát, és élvezni, ahogy a kis vörös rügyekből napról napra nagyobb, húsos levelekkel teli bokor fejlődik.
