A babérboroszlán egy rendkívül hálás, örökzöld cserje, amelynek egyik legnagyobb előnye a kiváló télállósága. Hazánk éghajlati viszonyai között a szabadföldbe ültetett, jól begyökeresedett példányok általában mindenféle különösebb védelem nélkül, megbízhatóan vészelik át a hideg hónapokat. Sötétzöld, fényes lombozatukkal éppen a kopár téli kertben nyújtanak üde színfoltot. Azonban a frissen telepített, fiatal növények, valamint a konténerben nevelt egyedek érzékenyebbek lehetnek a zord időjárásra, ezért esetükben érdemes néhány óvintézkedést tenni a biztonságos áttelelés érdekében. A következőkben részletesen bemutatjuk, hogyan készítheted fel babérboroszlánodat a télre.
A babérboroszlán természetes fagyállósága
A babérboroszlán fagyállósága a természetes elterjedési területéből adódik, amely Nyugat- és Dél-Európától egészen a Kaukázusig terjed, beleértve a magyarországi középhegységeket is. A növény alkalmazkodott a mérsékelt övi éghajlathoz, ahol a téli fagyok rendszeresek. A kifejlett, egészséges növények a hazai teleket általában gond nélkül elviselik, akár a -15, -20 °C-os fagyokat is átvészelik komolyabb károsodás nélkül. A siker kulcsa azonban a növény jó kondíciója és a megfelelő termőhely. Egy szélvédett, félárnyékos helyen élő, jó vízelvezetésű talajban álló növény sokkal ellenállóbb, mint egy huzatos, fagyzugos helyre vagy egy pangó vizes talajba ültetett társa.
A növény örökzöld jellege télen egyszerre előny és hátrány. Előny, mert a téli kertnek is struktúrát és színt ad. Hátrány viszont, mert a leveleken keresztül a növény télen is párologtat, miközben a fagyott talajból nem, vagy csak korlátozottan képes vizet felvenni. Ez a jelenség, az úgynevezett téli kiszáradás vagy fiziológiai szárazság, különösen a tartósan fagyos, szeles, de napsütéses időszakokban jelenthet veszélyt. Ilyenkor a levelek megbarnulhatnak, elszáradhatnak. Ez a probléma elsősorban a fiatal, még fejletlen gyökérzetű növényeket, valamint a szeles, napos helyen állókat veszélyezteti.
Az őszi felkészülés szintén fontos a sikeres teleléshez. A nyár végén, kora ősszel már kerülni kell a nitrogén-túlsúlyos trágyázást, ami új, gyenge hajtások növekedését serkentené. Ezeknek a hajtásoknak már nem lenne idejük beérni, megfásodni a fagyokig, így könnyen visszafagynának, és a sérüléseken keresztül kórokozók juthatnának a növénybe. Ehelyett a káliumban gazdag tápanyagok segítik a hajtások beérését és a fagytűrés növelését. Az ősz folyamán, a fagyok beállta előtti alapos, feltöltő öntözés szintén elengedhetetlen, hogy a növény feltöltött vízkészletekkel induljon a télnek.
Fontos megjegyezni, hogy bár a növény maga télálló, a kora tavasszal megjelenő, diszkrét sárgászöld virágai már érzékenyebbek lehetnek a kései tavaszi fagyokra. Egy-egy erősebb fagyos éjszaka károsíthatja a kinyílt virágokat, ami az azévi terméshozást befolyásolhatja. Ez azonban a növény egészségét általában nem veszélyezteti. A védett, fagyzugoktól mentes fekvés kiválasztása tehát nemcsak a téli, hanem a tavaszi fagykárok elkerülése szempontjából is előnyös.
Fiatal növények védelme a kertben
Az első egy-két évben, amíg a babérboroszlán gyökérzete nem hatol elég mélyre és nem erősödik meg kellőképpen, a növény sérülékenyebb a téli viszontagságokkal szemben. Esetükben a legfontosabb a gyökérzóna védelme a talaj átfagyásától. Mielőtt a tartós fagyok beállnának (általában november végén, december elején), halmozz fel a növény töve körül egy 10-15 cm vastag, szellős mulcsréteget. Erre a célra kiválóan alkalmas a száraz, lehullott lomb, a szalma, a fenyőkéreg vagy a komposzt. Ez a takaróréteg szigetelőként működik, mérsékli a talaj hőingadozását és megvédi a sekélyen futó gyökereket.
A mulcsot körkörösen terítsd el a növény törzse körül, legalább a lombkorona szélességéig, de arra ügyelj, hogy a takaróanyag közvetlenül ne érintkezzen a törzzsel. A törzs körüli néhány centiméteres sávot hagyd szabadon, hogy a kéreg szellőzni tudjon, és ne fülledjen be, ami gombás fertőzésekhez vezethetne. Tavasszal, a fagyveszély elmúltával (március végén, április elején) a vastag téli takarót óvatosan távolítsd el vagy gereblyézd vékonyabb rétegűre, hogy a talaj fel tudjon melegedni és a növény növekedésnek indulhasson.
A téli napsütés és a fagyos szél okozta kiszáradás ellen is érdemes védeni a fiatal növényeket. Erre a célra használhatsz árnyékoló hálót, jutaszövetet vagy akár néhány, a növény köré leszúrt fenyőgallyat. A lényeg, hogy a takarás megtörje a szél erejét és árnyékolja a növényt a déli, perzselő téli napsütéstől. Fontos, hogy a takaróanyag laza és szellős legyen, ne érintkezzen szorosan a lombozattal, hogy a levegő szabadon mozoghasson, és a pára ne csapódjon le. A légmentesen záró fólia használata tilos, mert az alatt a növény befülled és gombás betegségek áldozata lehet.
A hóval borított időszakok a növény számára áldást jelentenek. A hótakaró a legjobb természetes szigetelőanyag, amely megvédi a növény tövét a kemény fagyoktól és a kiszáradástól is. Ha vastag hótakaró borítja a növényt, ne aggódj, ez a legjobb téli védelem. Arra azonban figyelj, hogy a tetőkről lecsúszó, nehéz, vizes hó ne törje össze a cserjét. Az ilyen helyekre eleve ne ültesd a növényt, vagy készíts fölé egy kis védőtetőt a téli időszakra.
Konténeres babérboroszlán teleltetése
A konténerben, dézsában nevelt babérboroszlánok teleltetése sokkal több odafigyelést igényel, mint a szabadföldben élőké. A cserépben lévő korlátozott mennyiségű föld sokkal gyorsabban és mélyebben átfagy, mint a kerti talaj, ami a gyökérzet teljes pusztulásához vezethet. A konténeres növényeket ezért mindenképpen védeni kell a tartós, kemény fagyoktól. A legbiztonságosabb megoldás, ha a növényt egy védett, fagymentes, de hűvös (0-10 °C) és világos helyen telelteted át. Erre a célra megfelel egy fűtetlen veranda, egy világos pince, egy üvegház vagy egy fűtetlen garázs ablaka.
A teleltetésre szánt helyiségben a növény nyugalmi állapotba kerül, ezért az öntözést minimálisra kell csökkenteni. Csak annyi vizet adj neki, hogy a földje ne száradjon ki teljesen. A túlöntözés a hűvös környezetben gyorsan gyökérrothadáshoz vezet. A teleltetés alatt rendszeresen ellenőrizd a növényt, és távolítsd el az esetlegesen elszáradt, lehullott leveleket. A kártevők, mint például a pajzstetvek, a teleltető helyen is megjelenhetnek, ezért erre is figyelj.
Ha nincs lehetőséged a növényt fagymentes helyre vinni, a szabadban is megpróbálhatod átteleltetni, de ehhez alapos védelemre van szükség. Válassz egy szélvédett helyet, például egy déli fekvésű házfal mellett vagy egy védett teraszon. A cserepet soha ne hagyd a csupasz földön vagy a betonon állni, mert alulról könnyen átfagy. Helyezd egy vastag hungarocell lapra, egy deszkára vagy téglákra, hogy elszigeteld a talaj hidegétől. A cserép oldalát vastagon bugyoláld be szigetelőanyaggal, például jutazsákkal, buborékfóliával, régi pokrócokkal vagy speciális, erre a célra kapható dézsavédő textíliával.
A föld felszínét takard vastagon avarral, szalmával vagy fenyőkéreggel, hogy megvédd a felszíni gyökereket. A növény lombozatát is érdemes védeni a téli kiszáradástól, ahogy a fiatal, kerti növényeknél leírtuk, például egy laza jutazsák-borítással. A szabadban teleltetett konténeres növények öntözéséről se feledkezz meg. A tartósan fagymentes, enyhe téli napokon ellenőrizd a föld nedvességét, és ha szükséges, mérsékelten öntözd meg, hogy a gyökérlabda ne száradjon ki.
Teendők a tél elmúltával
A tavasz beköszöntével, ahogy az idő melegedni kezd, a téli védelem fokozatos eltávolítása a következő fontos feladat. Ne siess a takarók leszedésével, különösen a fiatal növények esetében, mert a kora tavaszi időjárás még szeszélyes lehet, és a késői fagyok még okozhatnak károkat. A legjobb, ha egy borús, enyhe napot választasz a téli „bunda” lebontására, hogy a növényt ne érje hirtelen sokként az erős tavaszi napsütés. A teleltetőből kihozott konténeres növényeket is fokozatosan szoktasd a kinti körülményekhez, az első napokban csak néhány órára tedd ki őket árnyékos helyre.
A téli takaró eltávolítása után vizsgáld át alaposan a növényt. Az esetlegesen elfagyott, megbarnult, elszáradt hajtásvégeket, leveleket egy tiszta, éles metszőollóval vágd le az egészséges, zöld részig. Ez a tavaszi tisztogató metszés segít a növénynek, hogy az energiáit az új, egészséges hajtások fejlesztésére fordítsa. A babérboroszlán nem igényel erős metszést, ezért csak a sérült részeket távolítsd el. A vastag téli talajtakarást is vékonyítsd meg vagy távolítsd el a törzs közvetlen közeléből, hogy a talaj levegőzni tudjon és felmelegedhessen.
A tél elmúltával a növény újra a növekedési fázisba lép, ezért fokozatosan kezd el újra öntözni, ahogy a talaj szárad. A tavasz a tápanyag-utánpótlás ideje is. A téli védelem eltávolítása után a növény töve köré szórj egy réteg érett komposztot vagy lassan lebomló, örökzöldeknek szánt szerves trágyát, és óvatosan dolgozd be a talaj felső rétegébe. Ez biztosítja a szükséges energiát a tavaszi megújuláshoz és az egész éves egészséges fejlődéshez.
A konténeres növényeket is vizsgáld át, és ha szükséges, ültesd át őket egy kissé nagyobb cserépbe, friss, tápanyagban gazdag földbe. Ez a legjobb alkalom arra is, hogy a gyökérzetet ellenőrizd és az esetlegesen elhalt részeket eltávolítsd. A gondos tavaszi felkészítés megalapozza a babérboroszlán egész éves szépségét, és biztosítja, hogy a növény erősen és egészségesen vágjon neki az új vegetációs időszaknak, meghálálva a téli gondoskodást.
📷: Josep Gesti, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons
