A tapadó vadszőlő hazánk éghajlati viszonyai között teljesen télálló, kifejlett, beállt példányai semmilyen különleges téli védelmet nem igényelnek. Robusztus, elfásodott hajtásrendszere és mélyre hatoló gyökérzete képessé teszi arra, hogy a legzordabb teleket is károsodás nélkül átvészelje. A teleltetés kérdése elsősorban a frissen ültetett, fiatal növények, valamint a dézsában, konténerben nevelt példányok esetében merül fel, mivel ezek gyökérzete sokkal inkább ki van téve a fagy károsító hatásának. A megfelelő őszi felkészítéssel és néhány egyszerű óvintézkedéssel azonban ezeknek a növényeknek a biztonságos áttelelése is könnyedén megoldható.
Az őszi felkészülés legfontosabb eleme a növény vegetációs ciklusának természetes lezárulásának támogatása. A nyár végén, augusztustól kezdődően már ne adjunk a vadszőlőnek semmilyen nitrogén-túlsúlyos trágyát. A túlzott nitrogén ugyanis késői hajtásnövekedést serkentene, és ezek a friss, lágy hajtások már nem tudnának a fagyok beálltáig megfelelően beérni, elfásodni, így a téli hideg könnyedén károsítaná őket. Ehelyett a nyár végén kijuttatott, kálium-túlsúlyos trágya segítheti a hajtások beérését és a növény fagytűrésének növelését, felkészítve a sejteket a hideg időszakra.
Az öntözést az ősz folyamán fokozatosan csökkentsük, ahogy a hőmérséklet és a növény párologtatása is mérséklődik. A lombhullás után a növény vízigénye minimálisra csökken. Azonban fontos, hogy a fagyok beállta előtt, egy enyhébb, fagymentes napon még egyszer alaposan, mélyre hatóan öntözzük be a vadszőlő tövét. Ez a téli feltöltő öntözés biztosítja, hogy a talaj a gyökérzónában kellően nedves legyen, ami segít megelőzni a téli kiszáradást. A fagyott talajból a növény nem tud vizet felvenni, így a téli nap és a szél szárító hatása komoly károkat okozhat, ha a növény nem megfelelő víztartalékkal indul a télnek.
Az ősszel lehullott lombot a vadszőlő töve körül érdemes a helyén hagyni. Ez a természetes takaróréteg szigeteli a talajt, védi a gyökérnyaki részt és a sekélyen futó gyökereket a kemény fagyoktól. A lebomló levelek emellett értékes szerves anyaggal és tápanyagokkal gazdagítják a talajt, hozzájárulva a növény tavaszi megújulásához. Ha a lombozat az előző szezonban fertőzött volt valamilyen betegséggel, például lisztharmattal, akkor a fertőzési forrás csökkentése érdekében a leveleket inkább gyűjtsük össze és semmisítsük meg, és a talajt takarjuk inkább komposzttal vagy más szerves mulccsal.
A fiatal növények védelme
A frissen ültetett, egy-két éves tapadó vadszőlő példányok gyökérzete még nem hatolt elég mélyre a talajba, és a hajtásaik is vékonyabbak, ezért ők érzékenyebbek lehetnek a téli fagyokra. Az első egy-két tél folyamán érdemes extra védelmet biztosítani számukra. A legfontosabb a gyökérzet védelme. A tél beállta előtt kupacoljuk fel a növény tövét földdel, komposzttal vagy érett trágyával, egy 15-20 centiméter magas halmot képezve. Ez a földkupac megvédi a gyökérnyakat, ahonnan a növény a legkönnyebben regenerálódik, még akkor is, ha a föld feletti részek fagykárt szenvednének.
További cikkek a témában
A talaj takarása mulccsal szintén hatékony védelmet nyújt a fiatal növények számára. A felkupacolt tő köré terítsünk egy vastag, 10-15 centiméteres réteg szerves mulcsot, például lombot, szalmát, faaprítékot vagy fenyőkérget. Ez a takaróréteg szigetelőként működik, mérsékli a talaj hőingadozását, és megakadályozza a mélyre hatoló fagyok kialakulását a gyökérzónában. A mulcsréteg tavasszal, a fagyok elmúltával eltávolítható, vagy a talajba bedolgozható, javítva annak szerkezetét. Ez a módszer különösen ajánlott a hidegebb, fagyzugosabb kertekben.
Bár a vadszőlő hajtásai jól bírják a hideget, a nagyon fiatal, még nem teljesen fásodott részeket az erős téli szél és a nap kombinációja kiszáríthatja. Az első télen a növény vékonyabb hajtásait óvatosan a falhoz lehet rögzíteni, hogy a szél ne tudja őket csapkodni és letörni. Extrém hideg teleken vagy különösen érzékeny helyeken a fiatal tő föld feletti részeit be lehet takarni egy darab jutazsákkal vagy árnyékoló hálóval, amely megvédi a növényt a téli napsütés szárító hatásától és a hideg szelektől. Ezt a takarást tavasszal, a fagyveszély elmúltával el kell távolítani.
A konténerben nevelt fiatal vadszőlő teleltetése különös gondosságot igényel. A cserépben lévő föld sokkal jobban átfagy, mint a kerti talaj, ami a gyökérzet teljes pusztulásához vezethet. A legjobb megoldás, ha a konténeres növényt védett helyre, például egy fűtetlen garázsba, pincébe vagy fészerbe visszük a tél idejére. Ha erre nincs lehetőség, a cserepet állítsuk egy fal mellé, szélvédett helyre, és alaposan bugyoláljuk be szigetelőanyaggal, például buborékfóliával, jutazsákkal vagy polisztirol lapokkal. A cserepet állítsuk egy deszkára vagy téglára, hogy alulról se érje a fagy.
A téli fagykárok és megelőzésük
A téli károsodást a vadszőlőn nemcsak a hideg, hanem a téli kiszáradás is okozhatja. Ez a jelenség akkor következik be, amikor a talaj fagyott, így a gyökerek nem tudnak vizet felvenni, de a nap és a szél a föld feletti részekből folyamatosan párologtatja a vizet. Ennek megelőzésére szolgál az ősz végi, alapos beöntözés, amely biztosítja a megfelelő víztartalékot a növény számára. A mulcsozás szintén segít csökkenteni a talaj átfagyását és a vízveszteséget. A téli kiszáradás jelei tavasszal válnak láthatóvá, amikor a hajtások egy része nem indul meg, száraz és törékeny marad.
További cikkek a témában
A fagykár leginkább a fiatal, nem teljesen beérett hajtásokat veszélyezteti. Ezek a részek tavasszal feketék, élettelenek lesznek. A kifejlett, idősebb vadszőlő esetében ez általában nem okoz komoly problémát, mivel a növény a sértetlen részekből könnyedén pótolja a veszteséget. A megelőzés érdekében, ahogy korábban említettük, kerüljük a késő nyári nitrogéntrágyázást. A szakszerű, vegetációs időszakban végzett metszés, amely a sűrű, de erős hajtásrendszer kialakítását célozza, szintén hozzájárul ahhoz, hogy a növény a télre felkészült, beérett hajtásokkal rendelkezzen.
A dézsában nevelt növények a leginkább kitettek a fagykárnak. A cserépben lévő korlátozott mennyiségű föld gyorsan és teljesen átfagyhat, ami a gyökérzet elfagyásához vezet. A szigetelés mellett fontos, hogy a konténeres növényt a tél folyamán is ellenőrizzük. Enyhe, fagymentes napokon, ha a föld a cserépben kiszáradt, egy kevés vízzel öntözzük meg, hogy megelőzzük a teljes kiszáradást. A téli csapadék gyakran nem jut be a cserépbe, különösen, ha az egy fedett teraszon vagy erkélyen van elhelyezve, ezért a pótlólagos öntözés elengedhetetlen lehet.
A hó valójában jótékony hatású a növények teleltetése szempontjából. A hótakaró kiváló szigetelőréteget képez a talaj felett, megvédve a gyökereket és a növény alsó részeit a kemény fagyoktól és a hideg széltől. Ha a vadszőlő tövére nagyobb mennyiségű hó hullik, ne távolítsuk el onnan, hagyjuk, hogy természetes takaróként funkcionáljon. Olvadáskor pedig lassan, fokozatosan nedvességgel látja el a talajt, ami szintén hasznos a növény számára.
Tavaszi ébredés és a téli károk felmérése
A tavasz beköszöntével, a fagyok elmúltával a vadszőlő lassan felébred téli álmából. Az első teendő a téli védelem, a takaróanyagok és a mulcsréteg eltávolítása. A tő körüli földkupacot óvatosan bontsuk le. Ezután van itt az ideje, hogy felmérjük az esetleges téli károkat. Vizsgáljuk meg a hajtásokat: az egészséges részek rugalmasak, metszésfelületük zöld, míg az elfagyott, elszáradt ágak törékenyek, barnák és élettelenek. Ezeket az elhalt részeket egy éles metszőollóval vágjuk vissza egészen az egészséges, élő részig.
Ez a tavaszi tisztogató metszés nemcsak esztétikai szempontból fontos, hanem a növény megújulását is segíti. Az elhalt részek eltávolításával a növény energiáit az új hajtások növesztésére tudja koncentrálni, és megelőzhetjük, hogy a sérült részeken kórokozók telepedjenek meg. Ne féljünk akár erőteljesebben is visszavágni a növényt, ha szükséges. A tapadó vadszőlő rendkívül jól regenerálódik, és a metszés helyénél, vagy akár a tőből is új, erőteljes hajtásokat fog hozni.
A téli védelem eltávolítása és a metszés után érdemes a növényt alaposan beöntözni, és ha szükséges, egy adag komposzttal vagy lassan oldódó műtrágyával ellátni. Ez megadja a kezdő lökést a tavaszi növekedési periódushoz. Figyeljük a rügyek duzzadását és a friss levelek megjelenését, ami jelzi, hogy a növény sikeresen átvészelte a telet és megkezdte új vegetációs ciklusát. A fiatal növények esetében az első tavasz a legkritikusabb, ha itt megindul a növekedés, a továbbiakban már sokkal ellenállóbbak lesznek.
A konténerben teleltetett növényeket is fokozatosan szoktassuk hozzá a kinti körülményekhez. Tavasszal, a kemény fagyok elmúltával vigyük ki őket egy védett, félárnyékos helyre, és csak néhány hét elteltével tegyük a végleges, naposabb helyükre. Ez az edzési folyamat segít elkerülni, hogy a hirtelen környezetváltozás, az erős napsütés és a szél stresszt okozzon a növénynek. Ha szükséges, ültessük át a növényt egy nagyobb cserépbe friss földbe, hogy biztosítsuk a fejlődéséhez szükséges teret és tápanyagokat.
