A hamvaska fagytűrő képessége és a teleltetés szükségessége
A hamvaska teleltetésének kérdése sok kertbarátot foglalkoztat, hiszen ez a gyönyörű, ezüstös lombozatú növény eredetileg a meleg, fagymentes mediterrán térségből származik. Bár gyakran egynyári dísznövényként kezelik, a hamvaska valójában egy félcserje, amely megfelelő körülmények között több évig is élhet. Fagytűrő képessége korlátozott; a magyarországi éghajlati viszonyok között a szabadföldbe kiültetett példányok a keményebb, hosszan tartó fagyokat általában nem élik túl védelem nélkül. A növény körülbelül -5, védettebb helyen akár -10 Celsius-fokig képes elviselni a hideget, de ennél alacsonyabb hőmérsékleten már komoly károsodást szenvedhet.
A teleltetés szükségessége tehát nagyban függ a helyi mikroklímától és a téli időjárás várható szigorúságától. Az ország enyhébb telű, csapadékosabb nyugati és déli részein, különösen egy fal vagy épület déli oldalán, ahol a növény védve van a fagyos északi szelektől, nagyobb eséllyel telel át a szabadban, megfelelő takarás mellett. Ezzel szemben a hidegebb, szelesebb alföldi vagy hegyvidéki területeken a sikeres kinti áttelelés esélye jóval csekélyebb, így itt érdemesebb a növényeket fagymentes helyre menekíteni.
A döntést arról, hogy megpróbálkozunk-e a teleltetéssel, már ősszel meg kell hozni. Figyeljük a növény állapotát: csak az erős, egészséges, betegségektől és kártevőktől mentes töveket érdemes megmenteni. A gyengébb, satnyább példányok valószínűleg nem élnék túl a tél viszontagságait. A teleltetés célja nem csupán a növény életben tartása, hanem az is, hogy a következő tavasszal egy már fejlettebb, erősebb, nagyobb tövet ültethessünk ki, amely gyorsabban és látványosabban fog díszíteni, mint egy frissen vásárolt, apró palánta.
A teleltetésnek alapvetően két fő módja van: a szabadföldi takarásos védelem és a növények cserépbe ültetése és fagymentes helyen való tárolása. Mindkét módszernek megvannak az előnyei és hátrányai. A kinti teleltetés kevesebb munkával jár, de a sikere bizonytalanabb, míg a beltéri teleltetés biztosabb eredményt ad, de több odafigyelést és megfelelő tárolóhelyet igényel. A választás a kertész lehetőségeitől és a vállalni kívánt kockázat mértékétől függ.
A kerti teleltetés előkészületei és módszerei
Amennyiben a szabadföldi teleltetés mellett döntünk, a felkészülést az első komolyabb fagyok beállta előtt, általában október végén, november elején kell elkezdeni. Az első lépés a növény visszavágása. A hajtásokat vágjuk vissza körülbelül a felére vagy harmadára, ezzel csökkentve a párologtató felületet és kompaktabbá téve a tövet. Az elszáradt, sérült leveleket és szárakat is távolítsuk el. Ez a metszés segít a növénynek, hogy energiáit a gyökérzetbe koncentrálja, és csökkenti a téli fagykár veszélyét.
További cikkek a témában
A visszavágás után a legfontosabb teendő a növény tövének védelme. A gyökérnyak a legérzékenyebb része a növénynek, ezért ezt kell a leghatékonyabban szigetelni a hideg ellen. Halmozzunk a növény töve köré vastag, 15-20 centiméteres rétegben szerves takaróanyagot. Erre a célra kiválóan alkalmas a lomb, a szalma, a fenyőkéreg, vagy akár a komposzt is. Ez a mulcsréteg nemcsak a hidegtől védi a gyökereket, hanem a talaj hőingadozását is mérsékli.
A mulcson felül további védelmet nyújthat, ha a növény fölé fenyőgallyakat helyezünk. A lazán elhelyezett gallyak megtörik a szél erejét, és megakadályozzák, hogy a hótakaró összenyomja a növényt, miközben biztosítják a megfelelő szellőzést, megelőzve a befülledést és a rothadást. Kerüljük a légmentesen záró takarást, mint például a műanyag fóliát, mert az alatta megrekedő pára gombás betegségekhez vezethet, és a nappali felmelegedés utáni éjszakai fagy még nagyobb kárt okozhat.
Tavasszal, az utolsó kemény fagyok elmúltával, általában március végén, április elején, a takarást fokozatosan el kell távolítani. Ne siessük el ezt a lépést, mert egy kései fagy még kárt tehet a frissen ébredező növényben. Először a fenyőgallyakat vegyük le, majd néhány nap múlva a mulcsréteget is bontsuk meg óvatosan. Figyeljük az időjárás-előrejelzést, és ha újabb fagyveszély fenyeget, éjszakára terítsünk a növényre egy fátyolfóliát.
A növények beltéri átteleltetése
A beltéri teleltetés a legbiztosabb módja a hamvaska megmentésének. Ehhez az első fagyok előtt ássuk ki a kiválasztott, legegészségesebb töveket a kertből. Próbáljunk meg a gyökerek körül minél nagyobb földlabdát hagyni, hogy a gyökérzet a lehető legkevésbé sérüljön. A kiásott növényeket ültessük át egy akkora cserépbe, amelyben a gyökérlabda kényelmesen elfér. Az ültetéshez használjunk jó vízelvezetésű, laza virágföldet.
További cikkek a témában
Az átültetett növényeket alaposan vizsgáljuk át, és távolítsunk el minden sérült, betegnek tűnő levelet. Érdemes a növényt egy rovarölő szerrel is lepermetezni, hogy megelőzzük a kártevők (pl. levéltetvek, takácsatkák) behurcolását a teleltető helyiségbe, ahol azok természetes ellenségek hiányában gyorsan elszaporodhatnak. Az átültetés után a hajtásokat itt is érdemes kissé visszavágni, hogy a növény kompaktabb legyen.
A teleltetéshez az ideális hely egy világos, de hűvös helyiség. A legjobb egy fűtetlen veranda, egy ablakos pince vagy garázs, ahol a hőmérséklet télen is stabilan 5 és 10 Celsius-fok között marad. A meleg, fűtött szobák nem alkalmasak a teleltetésre, mert a magas hőmérséklet és a száraz levegő hatására a növény növekedésnek indulna, de a téli fényszegény időszakban csak gyenge, megnyúlt hajtásokat hozna, és könnyen a kártevők áldozatává válna.
A téli időszakban a hamvaska nyugalmi állapotban van, ezért a gondozási igényei minimálisak. Az öntözést drasztikusan csökkenteni kell. Elegendő havonta egy-két alkalommal annyi vizet adni neki, hogy a földje ne száradjon ki teljesen. A túlöntözés a teleltetés alatt is gyökérrothadáshoz vezethet. Tápanyagot egyáltalán ne adjunk neki tavaszig. Időnként ellenőrizzük a növényt, és távolítsuk el az esetlegesen elszáradt leveleket.
Tavaszi teendők a sikeresen átteleltetett növénnyel
A tavasz közeledtével, ahogy a nappalok hosszabbodnak és az idő melegszik, a sikeresen átteleltetett hamvaska is éledezni kezd. Február végén, március elején elkezdhetjük a növényt felkészíteni az új szezonra. Az első lépés a növény átvizsgálása és a metszés. Vágjuk vissza az ágakat erőteljesen, akár a talaj felett 10-15 centiméterrel, hogy a növényt friss, erőteljes növekedésre serkentsük. A metszés során távolítsuk el az összes elszáradt, gyenge vagy megnyúlt hajtást.
A metszés után a növényt fokozatosan elkezdhetjük többet öntözni, és a hőmérsékletet is emelhetjük egy kissé, ha lehetséges, például egy világosabb, melegebb ablakba helyezve. Amikor az új hajtások megjelennek, megkezdhetjük a tápoldatozást is egy kiegyensúlyozott, de hígított tápoldattal. Ez a gondoskodás segít a növénynek, hogy megerősödjön a kiültetés előtt, és dús, kompakt lombozatot fejlesszen.
A kiültetéssel várjuk meg, amíg az utolsó tavaszi fagyok veszélye is elmúlt, ami általában május közepét jelenti. A beltéren nevelt növényeket nem szabad azonnal kitenni a végleges helyükre, mert a hirtelen változás sokkot okozhat nekik. A kiültetés előtt egy-két hétig szoktatni kell őket a kinti körülményekhez. Ez azt jelenti, hogy naponta egyre hosszabb időre vigyük ki őket egy védett, félárnyékos helyre, fokozatosan hozzászoktatva őket az erősebb napfényhez, a szélhez és a kinti hőmérséklethez.
A szoktatási időszak után a növényt kiültethetjük a végleges helyére a kertbe vagy a balkonládába. Az ültetés menete megegyezik az új palánták ültetésével: készítsünk megfelelő méretű ültetőgödröt, helyezzük bele a növényt a földlabdával együtt, majd alaposan öntözzük be. A sikeresen átteleltetett, megerősödött hamvaska sokkal nagyobb és látványosabb lesz, mint egy újonnan vásárolt palánta, és hálásan díszíti majd a kertet egész szezonban.
