A borsmenta egy fagytűrő évelő növény, amely a mérsékelt éghajlati övben a szabadföldben is képes sikeresen áttelelni. A tél közeledtével a növény föld feletti részei a hideg hatására fokozatosan elhalnak és visszahúzódnak, de a föld alatti gyökérzete, a rizómák életben maradnak, hogy tavasszal újult erővel hajtsanak ki. Bár a természetes télállósága jó, néhány egyszerű előkészülettel és gondoskodással segíthetjük a növényt a biztonságos áttelelésben, és megalapozhatjuk a következő évi bőséges termést. A teleltetés módja alapvetően attól függ, hogy a mentát szabadföldben vagy konténerben neveljük.
Az őszi felkészülés a sikeres teleltetés alapja. A nyár végén, augusztus közepétől már ne adjunk a növénynek nitrogénben gazdag trágyát, mert az új, zsenge hajtások képződését serkentené, amelyek nem tudnának a fagyokig beérni és könnyen károsodnának. Ehelyett egy káliumban gazdagabb tápanyag-utánpótlás segítheti a szövetek megerősödését és a télre való felkészülést. Hagyjuk abba a rendszeres, intenzív szedést is, hogy a növénynek legyen ideje energiát raktározni a gyökereiben.
Az utolsó nagyobb visszavágást legkésőbb szeptember elején végezzük el. Ezt követően hagyhatjuk, hogy a növény lombozata természetes módon fejlődjön, majd az első fagyok hatására fokozatosan elszáradjon. Az elszáradt, megbarnult szárakat ne vágjuk le azonnal, mert azok egyfajta természetes védelmet nyújtanak a gyökértörzsnek a téli hideg ellen. A végső visszavágást ráérünk késő ősszel, a komolyabb fagyok beállta előtt, vagy akár kora tavasszal, az új hajtások megjelenése előtt elvégezni.
A növény környezetének rendbetétele szintén fontos őszi feladat. Távolítsuk el a gyomokat a menta körül, mert azok a kártevőknek és kórokozóknak adhatnak áttelelő helyet. Szedjük össze a lehullott leveleket és egyéb növényi maradványokat az ágyásról, különösen, ha az előző szezonban gombás megbetegedést, például mentarozsdát észleltünk. Egy tiszta, rendezett környezet csökkenti a következő évi fertőzések kockázatát és hozzájárul a növény egészséges átteleléséhez.
Teleltetés szabadföldben
A szabadföldbe ültetett borsmenta teleltetése viszonylag egyszerű feladat, mivel a növény jól alkalmazkodott a mérsékelt égövi telekhez. A talaj önmagában is jó szigetelőréteget biztosít a gyökérzet számára, megvédve azt a keményebb fagyoktól. A legfontosabb teendőnk a talaj takarása, azaz a mulcsozás, amely egy extra védelmi réteget képez a hideg ellen. Ez a lépés különösen fontos a fiatal, frissen ültetett tövek, valamint a zordabb, szelesebb éghajlatú területeken.
További cikkek a témában
A mulcsozást az első komolyabb fagyok után végezzük el, amikor a talaj felszíne már kissé megkeményedett. Ha túl korán takarjuk le a talajt, az a rágcsálóknak, például az egereknek és pockoknak nyújthat ideális búvóhelyet a télire. A mulcsréteg vastagsága ideálisan 5-10 centiméter legyen. Erre a célra kiválóan alkalmas a száraz avar, a szalma, a fenyőkéreg vagy a komposzt. A takaróréteget egyenletesen terítsük el a növény töve körül, befedve az egész ágyást.
A komposzt használata mulcsként különösen előnyös. Amellett, hogy kiváló hőszigetelő, a téli csapadék hatására a tápanyagai lassan bemosódnak a talajba, így tavasszal a kihajtó növény azonnal hozzájut a szükséges tápanyagokhoz. Ez egyben megoldja a tavaszi első trágyázás kérdését is. A mulcsréteg tavasszal, a fagyok elmúltával és az új hajtások megjelenésekor óvatosan elgereblyézhető a tövek körülről, hogy a talaj gyorsabban felmelegedhessen és a hajtások könnyebben a felszínre törhessenek.
A téli csapadék általában elegendő nedvességet biztosít a nyugalmi állapotban lévő növény számára, így a téli öntözésre szabadföldben általában nincs szükség. Kivételt képezhetnek a nagyon száraz, enyhe telek, amikor egy-egy fagymentes napon érdemes lehet megöntözni a talajt, hogy a gyökérzet ne száradjon ki teljesen. A gondosan előkészített és betakart mentaágyás a legnagyobb hideget is gond nélkül átvészeli, és tavasszal életerős hajtásokkal hálálja meg a törődést.
Teleltetés konténerben
A konténerben, cserépben nevelt borsmenta teleltetése több odafigyelést igényel, mint a szabadföldi társaié. A cserépben lévő földmennyiség jóval kisebb, így a gyökérzet sokkal jobban ki van téve a fagyveszélynek. A cserép fala nem nyújt elegendő szigetelést, a gyökérlabda könnyen és teljesen átfagyhat, ami a növény pusztulásához vezet. Ezért a konténeres mentát mindenképpen védeni kell a téli hidegtől. Erre több hatékony módszer is létezik.
További cikkek a témában
Az egyik lehetőség, ha a cserepet a földbe süllyesztjük. Ássunk egy akkora gödröt a kert egy védett szegletében, amibe a cserép kényelmesen belefér, majd helyezzük bele a növényt. A cserép és a gödör fala közötti rést töltsük fel földdel vagy avarral. A cserép feletti talajfelszínt takarjuk vastagon mulccsal, például szalmával vagy falevéllel. Ezzel a módszerrel a föld természetes szigetelő képességét használjuk ki a gyökérzet védelmére, és a növény szinte ugyanolyan biztonságban lesz, mint a szabadföldbe ültetett társai.
Ha nincs lehetőség a cserép lesüllyesztésére, akkor a növényt a konténerrel együtt egy védett, fagymentes, de hűvös helyre kell vinni. Ideális helyszín lehet egy fűtetlen garázs, egy pince, egy fészer vagy egy zárt veranda, ahol a hőmérséklet 0 és 10 Celsius-fok között van. Fontos, hogy a helyiség ne legyen fűtött, mert a melegben a növény idő előtt kihajthat, és a gyenge, etiolált hajtások könnyen megbetegszenek. A teleltetés során a növénynek nincs szüksége fényre, de a földjét nem szabad hagyni teljesen kiszáradni. Havonta egyszer egy kevés vízzel öntözzük meg.
Egy harmadik megoldás a konténer „becsomagolása”. A cserepet állítsuk egy fal mellé, szélvédett helyre, és tegyük egy hungarocell lapra, hogy alulról is szigetelve legyen. A cserép oldalát tekerjük körbe jutazsákkal, buborékfóliával vagy több réteg kartonpapírral. A szigetelőanyag és a cserép közötti rést, valamint a cserép tetején lévő földet töltsük fel szalmával vagy száraz avarral. Ez a módszer a kisebb fagyokat hatékonyan kivédi, de a nagyon kemény, tartós mínuszok ellen már nem nyújt elegendő védelmet.
Tavaszi teendők a teleltetés után
A tél elmúltával, a tavasz beköszöntével a borsmenta újra életre kel. A sikeres áttelelés utáni első teendők megalapozzák az új vegetációs időszakot. Amikor a komoly fagyok veszélye már elmúlt, és a hőmérséklet tartósan fagypont fölé emelkedik, általában március környékén, ideje eltávolítani a téli takarást. Óvatosan gereblyézzük le a mulcsréteget a tövek körüli területről. Ez lehetővé teszi, hogy a tavaszi nap sugarai felmelegítsék a talajt, ami serkenti az új hajtások növekedésének beindulását.
Ez a legideálisabb időpont a növény visszavágására is, ha ezt ősszel nem tettük meg. Egy éles metszőollóval vágjuk le az összes tavalyi, elszáradt szárat egészen a talaj szintjéig. Ez a „tavaszi nagytakarítás” helyet csinál az új, erőteljes hajtásoknak, és esztétikailag is rendezettebbé teszi az ágyást. A levágott növényi részeket távolítsuk el a területről, különösen, ha az előző évben betegség támadta meg a növényt.
A védett helyen teleltetett konténeres növényeket is ideje felébreszteni. Fokozatosan szoktassuk őket a kinti körülményekhez. Először egy árnyékos, védett helyre tegyük ki őket pár órára, majd napról napra növeljük a kint töltött időt és a napfény mennyiségét. Ez a folyamat, az edzés, segít megelőzni, hogy a növény levelei megégjenek az erős tavaszi napon. Amikor az éjszakai fagyok már biztosan nem térnek vissza, a növényt kitehetjük a végleges helyére. Ekkor érdemes átültetni is, ha a cserép már kicsi a számára, vagy a földje kimerült.
A tavaszi újrainduláskor a növénynek szüksége van tápanyagokra. A téli mulcs eltávolítása után terítsünk egy réteg friss komposztot a tövek köré, vagy adjunk a növénynek egy adag kiegyensúlyozott, lassan oldódó műtrágyát. A konténeres növényeket kezdjük el rendszeresen, kéthetente tápoldatozni. Az első öntözés is fontos, indítsuk be a rendszeres vízellátást, ahogy a növény növekedése egyre intenzívebbé válik. A gondos tavaszi indítás meghálálja magát, és a borsmenta hamarosan ismét dús, aromás lombozattal fog megörvendeztetni minket.
