A borsmenta termesztésének első és legizgalmasabb lépése maga az ültetés, amely megalapozza a növény későbbi fejlődését és a bőséges termést. Bár a borsmenta egy hibrid növény, amely magról nehezen és változó minőségben kel, szaporítása vegetatív úton rendkívül egyszerű, így bárki könnyedén létrehozhat egy saját, illatos mentaágyást. A sikeres telepítés kulcsa a megfelelő időzítés, a talaj gondos előkészítése és a szaporítási módszer helyes megválasztása. Egy jól megválasztott helyen és módszerrel elültetett mentatő éveken át biztosítja számunkra a friss, aromás hajtásokat a konyhai és gyógyászati felhasználáshoz.
Az ültetés ideális időpontja a tavasz, a fagyok elmúltával, általában április végétől május végéig. Ebben az időszakban a talaj már kellőképpen felmelegedett, ami serkenti a gyökérképződést és a növekedés gyors beindulását. A tavaszi ültetés elegendő időt biztosít a növénynek, hogy a nyár folyamán megerősödjön és a tél beálltáig egy kiterjedt gyökérrendszert fejlesszen ki. Lehetőség van a kora őszi ültetésre is, de ekkor ügyelni kell arra, hogy a telepítés legalább 6-8 héttel az első komolyabb fagyok előtt megtörténjen, hogy a növénynek legyen ideje begyökeresedni.
Mielőtt a palántákat vagy a dugványokat a helyükre tennénk, elengedhetetlen a talaj alapos előkészítése. A borsmenta a tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű, morzsalékos talajt kedveli. A kiválasztott területet ássuk fel legalább 25-30 cm mélyen, és távolítsuk el a gyomokat, köveket és egyéb törmelékeket. A felásott földhöz keverjünk bőségesen érett komposztot vagy istállótrágyát, hogy növeljük a tápanyagtartalmát és javítsuk a szerkezetét. Ha a talajunk agyagos, kötött, egy kevés homok beforgatásával lazíthatjuk, hogy a víz könnyebben el tudjon szivárogni.
Az ültetési távolság meghatározásakor vegyük figyelembe a borsmenta erőteljes terjeszkedő természetét. Az egyes töveket érdemes legalább 40-50 centiméter távolságra ültetni egymástól, hogy legyen elegendő terük a növekedésre. Ha sövényt vagy talajtakaró felületet szeretnénk létrehozni, ültethetjük őket sűrűbben is. Az ültetéshez ássunk a palánta földlabdájánál kicsit nagyobb gödröt, helyezzük bele a növényt, majd temessük be a földdel, enyhén tömörítve azt a tő körül. Az ültetést követően alaposan öntözzük be a növényt, hogy a gyökerek jó kapcsolatba kerüljenek a talajjal.
Szaporítás tőosztással
A borsmenta szaporításának legegyszerűbb és leggyakrabban alkalmazott módszere a tőosztás. Ez a technika nemcsak a növényállomány gyarapítására szolgál, hanem a túlságosan sűrű, elöregedett tövek megfiatalítására is kiválóan alkalmas. A tőosztást a legjobb kora tavasszal elvégezni, amikor az új hajtások éppen csak megjelennek a talajfelszínen, vagy kora ősszel, a vegetációs időszak végén. Ezekben az időszakokban a növény kevésbé sínyli meg az átültetéssel járó stresszt, és gyorsabban regenerálódik.
További cikkek a témában
A folyamat első lépéseként egy éles ásóval vagy ásóvillával óvatosan emeljük ki a földből a kiválasztott anyanövényt. Próbáljuk meg a gyökérzetet a lehető legkevésbé megsérteni, és a földlabdával együtt kiemelni a növényt. Miután a tő a felszínre került, óvatosan rázzuk le róla a felesleges földet, hogy jobban láthatóvá váljanak a gyökerek és a rizómák. A tőosztás lényege, hogy az anyanövényt több kisebb, önálló életre képes részre válasszuk szét.
A szétválasztáshoz használhatunk egy éles kést, egy ásót, vagy akár a kezünkkel is óvatosan széthúzhatjuk a tövet. A lényeg, hogy minden egyes új növényrésznek legyen elegendő gyökere és legalább néhány egészséges hajtása vagy rügye. A túl kicsi, életképtelennek tűnő részeket ne használjuk fel. Az ideális méretű új növények egy-egy kisebb tenyérnyi gyökérzettel és 3-5 hajtással rendelkeznek. A beteg, elszáradt vagy sérült gyökérrészeket metsszük le a folyamat során.
Az így nyert új töveket a lehető leghamarabb ültessük el a végleges, előkészített helyükre. Az ültetési mélység legyen azonos azzal, ahogyan az anyanövény is a földben volt. Az ültetés után alaposan öntözzük be a frissen telepített növényeket, és a következő hetekben tartsuk a talajukat folyamatosan nyirkosan, hogy segítsük a gyökeresedést. A tőosztás egy rendkívül hálás szaporítási forma, amely gyors és biztos eredményt ad, és lehetővé teszi, hogy rövid idő alatt nagy területet népesítsünk be ezzel a csodálatos növénnyel.
Szaporítás dugványozással
A dugványozás egy másik hatékony vegetatív szaporítási módszer, amely lehetővé teszi, hogy egyetlen anyanövényről nagyszámú új, genetikailag azonos egyedet hozzunk létre. A borsmenta dugványozását a növekedési időszakban, tavasztól őszig bármikor elvégezhetjük, de a legjobb eredményt a kora nyári, még nem fásodott, de már kellően erős hajtásokkal érhetjük el. Ez a módszer különösen akkor hasznos, ha egy adott, kiváló minőségű mentatövet szeretnénk sokszorosítani, megőrizve annak minden kedvező tulajdonságát.
További cikkek a témában
A folyamat a megfelelő hajtások kiválasztásával kezdődik. Keressünk egészséges, erőteljes, betegségektől és kártevőktől mentes hajtásokat az anyanövényen. Egy éles késsel vagy ollóval vágjunk le körülbelül 10-15 centiméter hosszú hajtáscsúcsokat. A vágást közvetlenül egy levélcsomó (nódusz) alatt ejtsük meg, mivel a gyökerek legkönnyebben ezekből a pontokból fejlődnek ki. A levágott dugványok alsó feléről távolítsuk el a leveleket, csak a felső 2-3 levélpárt hagyjuk meg, hogy csökkentsük a párologtatást.
A gyökereztetés kétféleképpen történhet: vízben vagy földben. A vízben gyökereztetés a legegyszerűbb módszer: a dugványokat állítsuk egy pohár vízbe úgy, hogy a víz ellepje az alsó nóduszokat. A poharat tegyük egy világos, de a közvetlen napsütéstől védett helyre, és a vizet pár naponta cseréljük frissre. Körülbelül egy-két hét elteltével megjelennek az első fehér gyökérkezdemények. Amikor a gyökerek már elérték a 2-3 centiméteres hosszúságot, a kis növényeket óvatosan elültethetjük egy cserépbe, laza szerkezetű virágföldbe.
A földben történő gyökereztetéshez a dugványok előkészített végét márthatjuk gyökereztető hormonba, bár a menta esetében ez általában nem szükséges, mivel rendkívül könnyen gyökeresedik. A dugványokat szúrjuk le körülbelül 3-5 centiméter mélyen egy cserépnyi nedves, laza palántaföldbe vagy perlit és tőzeg keverékébe. A cserepet fedjük le egy átlátszó műanyag zacskóval vagy egy félbevágott pillepalackkal, hogy magas páratartalmat biztosítsunk. Tartsuk a földet folyamatosan nyirkosan, és néhány hét múlva a dugványok meggyökeresednek és új hajtásokat kezdenek hozni.
Szaporítás indákról
A borsmenta természetes terjeszkedési módját kihasználva is szaporíthatjuk a növényt, méghozzá a föld felett kúszó indák, úgynevezett sztólók segítségével. Ezek az indák a talaj felszínén futnak, és a levélcsomóiknál (nóduszoknál) képesek gyökereket és új hajtásokat fejleszteni, ha talajjal érintkeznek. Ez a módszer rendkívül egyszerű és kíméletes, hiszen az új növény addig kapcsolatban marad az anyanövénnyel, amíg önálló életre nem képes. A legjobb időszak erre a tavasz és a nyár, amikor a növény aktívan növekszik.
A szaporításhoz válasszunk ki egy hosszú, egészséges, életerős indát. Keressünk egy olyan pontot az indán, ahol egy levélcsomó található, és óvatosan hajlítsuk le a talaj felszínére. Annak érdekében, hogy a nódusz folyamatosan érintkezzen a földdel, rögzítsük egy U-alakú dróttal vagy egy kisebb kővel. A rögzítési pontot egy vékony réteg földdel vagy komposzttal is betakarhatjuk, ami serkenti a gyökérképződést. Fontos, hogy a bujtás körüli talajt tartsuk folyamatosan nedvesen.
Néhány hét elteltével a lehajlított indarész a nódusznál gyökeret ereszt, és egy új, önálló hajtást kezd növeszteni. Ellenőrizhetjük a gyökeresedés sikerességét, ha óvatosan megpróbáljuk megemelni az indát; ha ellenállást érzünk, az azt jelenti, hogy már kialakultak a gyökerek. Amikor az új növény már elég erősnek tűnik, és több saját levelet is hozott, egy éles metszőollóval leválaszthatjuk az anyanövényről. Vágjuk el az indát az új növény és az anyanövény között.
A leválasztás után az új, immár önálló növényt a helyén hagyhatjuk, hogy tovább erősödjön, vagy óvatosan kiáshatjuk a gyökérlabdájával együtt, és átültethetjük a kívánt helyre a kertben vagy egy cserépbe. Ez a módszer, más néven a bujtás, egy természetes és stresszmentes szaporítási eljárás, amely szinte mindig sikerrel jár. Különösen alkalmas arra, hogy a meglévő mentafoltot célirányosan nagyobbítsuk vagy új növényeket nyerjünk anélkül, hogy az anyanövényt megbolygatnánk.
Ültetés konténerbe
A borsmenta konténeres termesztése egyre népszerűbb, és nem véletlenül, hiszen számos előnnyel jár. A legfontosabb előnye, hogy teljes mértékben megakadályozza a növény agresszív terjedését, így kisebb kertekben, erkélyeken és teraszokon is gond nélkül nevelhető. Emellett a konténeres tartás lehetővé teszi, hogy a növény számára tökéletesen optimális talajkeveréket biztosítsunk, és a helyét könnyedén változtathatjuk a fényviszonyoknak megfelelően. Végül, de nem utolsósorban, a kártevők és betegségek is könnyebben kontrollálhatók egy elszigetelt edényben.
A megfelelő méretű edény kiválasztása kulcsfontosságú. Mivel a borsmenta gyorsan növekszik és sűrű gyökérzetet fejleszt, válasszunk egy legalább 25-30 cm átmérőjű és hasonló mélységű cserepet vagy dézsát. A túl kicsi edényben a növény hamar kinövi a helyét, a földje gyorsan kiszárad, és a fejlődése lelassul. Az anyagát tekintve a műanyag, a kerámia és a terrakotta edények egyaránt megfelelnek, de ne feledjük, hogy a terrakotta cserepek porózusabbak, így a földjük gyorsabban kiszárad. A legfontosabb, hogy az edény alján legyenek vízelvezető nyílások a pangó víz elkerülése érdekében.
Az ültetőközeg minősége meghatározó a konténeres menta számára. Ne használjunk egyszerű kerti földet, mert az a cserépben hamar összetömörödik és elveszíti a vízáteresztő képességét. Készítsünk vagy vásároljunk jó minőségű, laza szerkezetű virágföldet. Ideális keverék lehet például a tőzeg alapú virágföld, komposzt és egy kevés perlit vagy homok elegye. A perlit segít a talaj levegősségének megőrzésében és a felesleges víz elvezetésében. Az edény aljára érdemes egy réteg agyaggolyót vagy kavicsot tenni a vízelvezetés további javítása érdekében.
Az ültetés menete hasonló a szabadföldihez. Töltsük fel az edényt a földkeverékkel, hagyva elegendő helyet a palánta földlabdájának. Helyezzük a növényt a cserép közepére, majd töltsük fel a körülötte lévő teret földdel, finoman lenyomkodva azt. Az ültetés után alaposan öntözzük meg. A konténeres növényeket gyakrabban kell öntözni és tápoldatozni, mint a szabadföldieket, mivel a tápanyagkészletük korlátozott. A nyári melegben naponta ellenőrizzük a föld nedvességét, és kéthetente adjunk neki egy kiegyensúlyozott, folyékony tápoldatot a bőséges és aromás növekedésért.
