Az egzotikus pluméria, vagy hawaii rózsa, termesztésének egyik legizgalmasabb része az új növények létrehozása, legyen szó magvetésről vagy dugványozásról. A megfelelő ültetési és szaporítási technikák ismerete elengedhetetlen ahhoz, a kertünkben vagy teraszunkon egészséges, erőteljes növényeket neveljünk, amelyek évről évre gazdag virágzással ajándékoznak meg minket. Míg a magvetés egy hosszabb, de rendkívül izgalmas folyamat, amely során akár teljesen új virágszínű hibridek is létrejöhetnek, addig a dugványozás a leggyorsabb és legbiztosabb módja annak, hogy az anyanövénnyel genetikailag teljesen megegyező utódot kapjunk. A siker alapja mindkét esetben a sterilitás, a megfelelő ültetőközeg és a türelem.
Az ideális ültetőközeg összeállítása
A pluméria sikeres nevelésének alapja a megfelelő ültetőközeg, amelynek legfontosabb tulajdonsága a kiváló vízáteresztő képesség. A pangó víz a növény legfőbb ellensége, mivel gyorsan gyökérrothadáshoz vezet, ezért a talajkeveréknek lazának és szellősnek kell lennie. Kiváló kiindulási alap egy jó minőségű, kereskedelmi forgalomban kapható kaktusz- vagy pozsgásföld, amely már eleve tartalmazza a jó vízelvezetéshez szükséges komponenseket. Ezt az alapot azonban érdemes tovább dúsítani a pluméria speciális igényeinek megfelelően.
A vízáteresztő képesség fokozására keverjünk a kaktuszföldhöz egyenlő arányban perlitet, amely egy vulkanikus üveg, ami segít a talaj levegőssé tételében és megakadályozza annak tömörödését. Alternatívaként használhatunk durva szemű homokot, apró szemű agyaggolyót vagy zeolitot is. Egy bevált recept szerint a keverék 50%-a kaktuszföld, 25%-a perlit és 25%-a apró orchidea- vagy fenyőkéreg, ami tovább javítja a struktúrát és a szellőzést. Ez a közeg biztosítja, hogy a felesleges víz gyorsan távozzon, miközben a gyökerek számára szükséges nedvességet megőrzi.
Az ültetéshez mindig válasszunk olyan cserepet, amelynek alján bőségesen találhatók vízelvezető nyílások. A cserép mérete igazodjon a növény méretéhez; a túl nagy cserépben a közeg nehezebben szárad ki, ami növeli a gyökérrothadás kockázatát. Az újonnan gyökereztetett dugványok vagy a magoncok számára elegendő egy kisebb, 10-15 cm átmérőjű cserép. Az agyagcserép előnyösebb lehet a műanyagnál, mivel porózus fala segíti a talaj szellőzését és gyorsabb száradását.
Az ültetőközeg pH-értéke is fontos szempont; a pluméria enyhén savas vagy semleges talajt kedvel (pH 6.0-7.0). A legtöbb tőzeg alapú virágföld ebbe a tartományba esik. A talaj tápanyagtartalmát az ültetéskor még nem szükséges túlzottan növelni, mivel a frissen gyökeresedő dugványok vagy magoncok érzékenyek a magas sókoncentrációra. Az első tápoldatozással várjunk addig, amíg a növény már aktív növekedést nem mutat, ami jelzi a sikeres meggyökeresedést.
További cikkek a témában
A magról történő szaporítás lépései
A pluméria magról való szaporítása egy türelmet igénylő, de rendkívül hálás folyamat, amely lehetőséget ad új, egyedi tulajdonságokkal rendelkező növények létrehozására. A siker érdekében mindig friss, érett magokat használjunk, mivel a csírázóképességük idővel csökken. A magok általában hosszúkás, szárnyas tokokban fejlődnek, és egy papírszerű szárny segíti őket a széllel való terjedésben. Vetés előtt a magokat érdemes 2-4 órára langyos vízbe áztatni, ami felpuhítja a külső héjat és felgyorsítja a csírázási folyamatot.
A vetéshez készítsünk elő egy tálcát vagy kisebb cserepeket, amelyeket töltsünk meg a korábban leírt laza, jó vízáteresztő ültetőközeggel. A magokat a „szárnyas” végükkel felfelé dugjuk a földbe, körülbelül fél-egy centiméter mélyre, úgy, hogy a szárnyas rész éppen csak kilátszódjon a talajból. Ez a pozíció biztosítja, hogy a csírázó gyökér lefelé, a sziklevél pedig felfelé tudjon növekedni. A vetés után enyhén permetezzük meg a talaj felszínét, hogy nedves legyen, de ne álljon a vízben.
A csírázáshoz melegre és világos helyre van szükség, az ideális hőmérséklet 25-30 °C. A vetőedényt fedjük le egy átlátszó műanyag fóliával vagy üveglappal, hogy biztosítsuk a magas páratartalmat, de naponta szellőztessük, hogy elkerüljük a penészedést. A csírázás általában egy-három hét alatt megindul, de ez fajtától és a körülményektől függően változhat. Amint a kis magoncok megjelennek, távolítsuk el a takarást, és továbbra is tartsuk őket meleg, világos helyen.
Amikor a magoncok elérik a 2-3 valódi leveles állapotot és elég erősek, óvatosan átültethetjük őket külön cserepekbe. Fontos tudni, hogy a magról nevelt plumériák nem feltétlenül öröklik az anyanövény tulajdonságait, így a virág színe, formája vagy illata is eltérő lehet. A virágzásra általában 3-5 évet kell várni, de a folyamat izgalma és az új hibrid lehetősége sok kertészt vonz. Az így nevelt növények általában erősebb gyökérzettel rendelkeznek, mint a dugványozottak.
További cikkek a témában
A dugványozás, mint leghatékonyabb módszer
A dugványozás a pluméria szaporításának legelterjedtebb és leggyorsabb módja, amely garantálja, hogy az új növény az anyanövény pontos másolata lesz mind virágszínben, mind illatban. A dugványozáshoz legalkalmasabb időszak a tavasz, amikor a növény aktív növekedésnek indul, de a nyár folyamán is sikeresen elvégezhető. A dugványokat érett, de még nem teljesen fásodott, egészséges hajtásokról vágjuk, amelyek legalább 20-30 centiméter hosszúak. A vágást mindig egy éles, sterilizált késsel vagy metszőollóval végezzük, enyhén ferdén.
A levágott dugványokról távolítsuk el az alsó levelek nagy részét, csak a csúcsán hagyjunk meg néhány kisebb, fiatal levelet. Ez a lépés csökkenti a párologtatást, így a dugvány nem veszít túl sok vizet a gyökeresedés során. A vágási felületen megjelenő tejfehér, mérgező nedvet hagyjuk megszáradni. A dugványokat ezután egy hűvös, száraz, árnyékos helyen hagyjuk legalább egy-két hétig pihenni, amíg a vágási felület teljesen be nem hegesedik és egy kallusz nevű védőréteg nem képződik rajta. Ez a lépés kritikus a rothadás megelőzése érdekében.
A pihentetési időszak után a dugványok készen állnak a gyökereztetésre. A kalluszosodott vágási felületet márthatjuk gyökereztető hormonporba, ami elősegíti és felgyorsítja a gyökérképződést, bár ez nem minden esetben elengedhetetlen. A hormonpor használata növeli a siker arányát, különösen a nehezebben gyökeresedő fajták esetében. A por feleslegét finoman ütögessük le, mielőtt a dugványt az ültetőközegbe helyeznénk.
A dugványozás során a sterilitás kiemelten fontos a gombás és bakteriális fertőzések elkerülése érdekében. Minden használt eszközt (kés, metszőolló) alaposan tisztítsunk meg és fertőtlenítsünk alkohollal vagy hipós oldattal a használat előtt és a különböző növények közötti vágások között is. Az egészséges anyanövény kiválasztása szintén alapvető, mivel a beteg vagy gyenge növényről származó dugványok nehezebben gyökeresednek és hajlamosabbak a fertőzésekre.
A dugványok gyökereztetése
A hegesedett és esetlegesen hormonporba mártott dugványokat ültessük el az előkészített, laza, jó vízáteresztő közeggel töltött cserepekbe. A dugványokat körülbelül 8-10 centiméter mélyen helyezzük a talajba, hogy stabilan álljanak. Az ültetés után enyhén tömörítsük a földet a dugvány körül. Az első, alapos beöntözés után a gyökeresedés ideje alatt már csak nagyon óvatosan öntözzünk, hagyva, hogy a közeg szinte teljesen kiszáradjon két öntözés között. A túlöntözés a leggyakoribb oka a dugványok rothadásának.
A gyökeresedéshez melegre van szükség, a talaj hőmérséklete ideálisan 25-28 °C körül legyen. A cserepeket helyezzük egy napos, meleg helyre, például egy déli ablakpárkányra vagy egy fűtött üvegházba. A talaj melegen tartását segíthetjük egy fűtőlap használatával is. A gyökeresedési folyamat általában 4-8 hetet vesz igénybe, de ez fajtától, hőmérséklettől és a dugvány állapotától függően változhat. Ebben az időszakban a türelem kulcsfontosságú.
A sikeres gyökeresedés legbiztosabb jele az új levelek és hajtások megjelenése a dugvány csúcsán. Ekkor már biztosak lehetünk abban, hogy a növény gyökérzetet fejlesztett és képes a víz- és tápanyagfelvételre. Ne próbáljuk a dugványt mozgatni vagy kihúzni a földből a gyökerek ellenőrzése céljából, mert ez könnyen letörheti a friss, törékeny gyökereket. Amíg az új hajtások meg nem jelennek, addig a növény a szárában tárolt energiát és vizet használja fel.
Egy alternatív, de kockázatosabb módszer a vízben való gyökereztetés. Ebben az esetben a dugványt egy vízzel teli edénybe helyezzük, és rendszeresen cseréljük a vizet. Bár a gyökerek így gyorsabban megjelenhetnek, ezek a „vízi gyökerek” sokkal sérülékenyebbek és nehezebben alkalmazkodnak a talajhoz való átültetés után. A legtöbb tapasztalt kertész a talajban történő gyökereztetést javasolja, mivel ez stabilabb és egészségesebb növényeket eredményez.
Az újonnan ültetett növények gondozása
Miután a dugványok meggyökeresedtek vagy a magoncok megerősödtek, és megjelentek az első új levelek, elkezdhetjük a fiatal növények szokásos gondozását. Az öntözést fokozatosan növelhetjük, de továbbra is tartsuk be azt az alapszabályt, hogy két öntözés között hagyjuk a talaj felső rétegét kiszáradni. A fiatal növények különösen érzékenyek a túlöntözésre, ezért inkább legyünk óvatosabbak. Az első hetekben még ne tegyük ki őket a legerősebb, déli tűző napnak, szoktassuk őket fokozatosan a több fényhez.
A tápoldatozást csak akkor kezdjük meg, amikor a növény már legalább 4-6 új, kifejlett levelet hozott. Az első alkalommal használjunk egy kiegyensúlyozott (pl. 20-20-20 NPK arányú) tápoldatot, de csak a javasolt koncentráció felével vagy negyedével. Ahogy a növény erősödik, fokozatosan áttérhetünk a teljes adagra és a magasabb foszfortartalmú, virágzást serkentő tápoldatokra. A korai túltrágyázás károsíthatja a zsenge gyökérzetet.
A fiatal plumériákat az első egy-két évben érdemes minden tavasszal átültetni egy kissé nagyobb cserépbe, hogy a gyökérzetüknek legyen elegendő helye a fejlődéshez. Az átültetés során használjunk friss, tápanyagban gazdag, de jó vízáteresztő közeget. Ez a rendszeres átültetés biztosítja a folyamatos és erőteljes növekedést. Figyeljünk a növény formájára, és ha szükséges, a korai szakaszban elkezdhetjük az alakító metszést, hogy egy szép, elágazó koronát neveljünk.
A fiatal növények fogékonyabbak lehetnek a kártevőkre és betegségekre, ezért rendszeresen vizsgáljuk át a levelek fonákját és a hajtáscsúcsokat. Az időben észlelt problémát könnyebb kezelni, akár mechanikai úton (pl. a kártevők lemosásával) vagy biológiai növényvédő szerekkel. Az egészséges, jól gondozott fiatal növények gyorsan fejlődnek, és a dugványról szaporított példányok akár már az első vagy második évben meghálálhatják a gondoskodást az első, lélegzetelállító virágaikkal.
