Az angol muskátli, ellentétben a közismert futó- és állómuskátlival, sokkal érzékenyebb a fagyra, ezért a sikeres átteleltetése kulcsfontosságú, ha több éven keresztül szeretnénk gyönyörködni benne. A teleltetés nem csupán a növény életben tartását szolgálja a hideg hónapokban, hanem elengedhetetlen feltétele a következő évi bőséges virágzásnak is. A téli, hűvös pihenőidőszak alatt megy végbe a virágindukció, azaz a virágrügyek képződésének folyamata. A helyesen végrehajtott teleltetés egy gondos előkészítést, megfelelő helyszínt és a nyugalmi időszak alatti minimális, de szakszerű gondozást igénylő folyamat, amely meghálálja a befektetett munkát.
A teleltetés sikerének záloga a megfelelő időzítés és a fokozatosság. Nem szabad megvárni az első komoly fagyokat, mert azok már visszafordíthatatlan károkat okozhatnak a növényben. Általában, amikor az éjszakai hőmérséklet tartósan 5-7 Celsius-fok alá süllyed, itt az ideje a növényeket védett helyre vinni. Ez Magyarországon általában október végén, november elején következik be. A teleltetés előtt a növényt alaposan át kell vizsgálni, és el kell távolítani róla minden beteg, sérült vagy elszáradt levelet és hajtást, hogy csökkentsük a betegségek teleltetőben való továbbterjedésének kockázatát.
A teleltetésre való felkészítés már hetekkel a behordás előtt megkezdődik. Szeptembertől fokozatosan csökkenteni kell az öntözés és a tápoldatozás gyakoriságát. Ezzel a növényt arra ösztönözzük, hogy leállítsa az aktív növekedést, és felkészüljön a nyugalmi állapotra. A hajtások beérnek, kissé megfásodnak, ami növeli a télállóságukat. A teleltetés előtti utolsó hetekben már egyáltalán ne adjunk tápoldatot, különösen ne nitrogéndúsat, mert az új, zsenge hajtások képződését serkentené, amelyek a téli körülmények között könnyen elpusztulnának.
A teleltetés során a növény életfolyamatai lelassulnak, de nem állnak le teljesen. Továbbra is szüksége van fényre a fotoszintézishez és minimális mennyiségű vízre az életben maradáshoz. A téli gondozás során a leggyakoribb hiba a túlöntözés, ami a hűvös környezetben szinte biztosan gyökérrothadáshoz és a növény pusztulásához vezet. A teleltetés célja nem a növekedés fenntartása, hanem a túlélés biztosítása a következő tavaszig. A türelem és a mértékletesség a sikeres teleltetés két legfontosabb erénye.
A teleltetésre való felkészítés
A teleltetésre való felkészülés egy tudatos, több lépésből álló folyamat, amely már kora ősszel elkezdődik. Az első és legfontosabb lépés a növény egészségi állapotának felmérése. Csak egészséges, erős, kártevőktől és betegségektől mentes növényeket érdemes teleltetni. A gyenge, beteg példányok valószínűleg nem élnék túl a telet, és a teleltető helyiségben a többi növényt is megfertőzhetik. A behordás előtt alaposan vizsgáljuk át a növényeket, különös tekintettel a levelek fonákjára, és ha kártevőt találunk, még a szabadban végezzük el a szükséges növényvédelmi kezelést.
A teleltetés előtti metszés egy másik fontos eleme a felkészülésnek. Bár a drasztikus visszavágást inkább tavasszal végezzük, ősszel is érdemes a növényt kissé megkurtítani. Távolítsuk el az összes elnyílt virágot, bimbót, valamint a sárga, beteg vagy sérült leveleket. A túl hosszú, megnyúlt hajtásokat is érdemes körülbelül a felére visszavágni. Ez a tisztogató metszés csökkenti a párologtató felületet, javítja a lombozat szellőzését, és megkönnyíti a növény elhelyezését a teleltetőben. Emellett csökkenti a gombás betegségek, például a szürkepenész kialakulásának esélyét is.
A behordás előtt néhány nappal hagyjuk a növény földjét kiszáradni. Soha ne vigyünk be csuromvizes földlabdájú növényt a teleltetőbe, mert a hűvös, rosszabbul szellőző helyen a talaj nagyon lassan szárad ki, ami kedvez a gyökérrothadásnak. A szárazabb közeg jobban tolerálja a teleltetés alatti ritka öntözést. Az utolsó öntözést a kinti hőmérséklettől függően a behordás előtt 3-5 nappal ejtsük meg.
A teleltetésre szánt növények cserepét és alátétjét is tisztítsuk meg a behordás előtt. Mossuk le a külső felületükről a koszt, a rárakódott sókat és az esetleges algát. Ez nemcsak esztétikai szempontból fontos, hanem higiéniai okokból is, hiszen a cserép felületén is megbújhatnak kártevők tojásai vagy kórokozók spórái. A tiszta környezet megteremtése a teleltető helyiségben is alapvető fontosságú a sikeres átзиmeléshez.
Az ideális teleltető helyiség
Az angol muskátli sikeres teleltetéséhez az ideális helyiség hűvös, világos és jól szellőző. A legfontosabb tényező a hőmérséklet; a növény számára optimális teleltetési hőmérséklet 8 és 12 Celsius-fok között van. Ennél melegebb helyen a növény nem tud megfelelően nyugalmi állapotba vonulni, tovább növekszik, felnyurgul, gyenge, betegségekre fogékony hajtásokat hoz, és a virágindukció is elmaradhat. Ennél hidegebb, 5 fok alatti hőmérsékleten pedig már a fagyás veszélye fenyegeti. Fontos, hogy a hőmérséklet a teleltetés során viszonylag stabil legyen, a nagyobb ingadozások megterhelik a növényt.
A fény a másik kritikus tényező. Az angol muskátli a teleltetés alatt is igényli a fényt a leveleinek fenntartásához és a minimális fotoszintézishez. A teljesen sötét, ablaktalan pince vagy garázs nem alkalmas a teleltetésére, ellentétben a hagyományos muskátlival. A legjobb egy világos, fűtetlen lépcsőház, egy beépített, hűvös veranda, egy fagymentes üvegház vagy egy ablakos garázs. Minél több fényt kap a növény, annál jobbak a túlélési esélyei és annál erősebben indul majd tavasszal. Ha a természetes fény nem elegendő, a teleltetés ideje alatt növénynevelő lámpával is pótolhatjuk a hiányzó fénymennyiséget.
A megfelelő szellőzés elengedhetetlen a gombás betegségek megelőzése érdekében. A teleltető helyiségben a levegő könnyen bepállik, ami ideális feltételeket teremt a szürkepenész elszaporodásához. Időnként, fagymentes napokon érdemes rövid időre kinyitni az ablakot és átszellőztetni a helyiséget, hogy a levegő kicserélődjön. A növényeket ne helyezzük túl sűrűn egymás mellé, hagyjunk közöttük elegendő helyet, hogy a levegő szabadon áramolhasson a lombozatuk körül.
A teleltető helyiség kiválasztásakor gondoljunk a praktikus szempontokra is. Legyen könnyen megközelíthető, hogy a téli hónapok alatt is rendszeresen ellenőrizni tudjuk a növények állapotát. Az is előnyös, ha van a közelben vízvételi lehetőség, még ha csak ritkán is lesz rá szükség. A helyiség legyen tiszta, pormentes, és ne tároljunk benne olyan dolgokat, mint például rothadó gyümölcsök (pl. alma), amelyek etiléngázt termelnek, mert ez károsíthatja a növényeket, és a levelek sárgulását, lehullását okozhatja.
A teleltetés alatti gondozás
A teleltetés időszaka alatt az angol muskátli gondozása minimális, de annál nagyobb odafigyelést igényel. A legfontosabb és egyben a legtöbb hibalehetőséget rejtő feladat az öntözés. A hűvös környezetben a növény párologtatása és vízfelhasználása drasztikusan lecsökken, ezért a talaját csak nagyon ritkán és minimális mennyiségű vízzel kell nedvesíteni. A cél csupán az, hogy a gyökérlabda ne száradjon ki teljesen. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 3-4, de akár 5-6 hetente is elegendő egy kis vizet adni a növénynek, a teleltető helyiség páratartalmától és hőmérsékletétől függően. Két öntözés között a földlabda hagyjuk teljesen kiszáradni. A túlöntözés a biztos pusztuláshoz vezető út.
A teleltetés során a tápoldatozást teljes egészében fel kell függeszteni. A növény nyugalmi állapotban van, nincs szüksége extra tápanyagokra. A télen adott tápoldat nem hasznosul, a benne lévő sók felhalmozódnak a talajban, és károsíthatják a gyökereket. A tápanyag-utánpótlást csak tavasszal, az aktív növekedés beindulásával szabad újra elkezdeni. A teleltetés célja a pihenés és a virágképzésre való felkészülés, nem pedig a növekedés erőltetése.
A téli hónapok alatt is fontos a növények rendszeres, legalább kéthetente történő ellenőrzése. Vizsgáljuk meg a leveleket és a szárakat, keressünk-e rajtuk betegségre vagy kártevőkre utaló jeleket. A teleltetőben a gyenge fény és a hűvös, esetleg párás levegő kedvezhet a gombás betegségeknek, mint a szürkepenész vagy a lisztharmat. Az elszáradt, sárguló vagy penészes leveleket azonnal távolítsuk el. A kártevők, mint a takácsatkák vagy a levéltetvek szintén megjelenhetnek, különösen, ha a teleltető a kelleténél melegebb. A korai felismerés lehetővé teszi a gyors beavatkozást, mielőtt a probléma elterjedne.
A levelek sárgulása és enyhe mértékű lehullása a teleltetés alatt természetes folyamat. A növény így alkalmazkodik a csökkentett fény- és vízellátáshoz. Nem kell megijedni, ha a muskátli a tél végére kissé megkopaszodik, amíg a szárai és a gyökérnyaka egészséges, zöld és kemény marad. A lényeg, hogy a növény alapvető életfunkciói megmaradjanak. A túlzott levélhullás azonban utalhat problémára, például túlöntözésre vagy fényhiányra, ezért érdemes a tartási körülményeket felülvizsgálni.
Tavaszi ébresztő és felkészítés az új szezonra
A tavasz közeledtével, általában február végén, március elején, eljön az ideje az angol muskátli „felébresztésének”. Ez a folyamat a növény fokozatos visszaszoktatását jelenti az aktív növekedési időszak körülményeihez. Az első lépés, hogy a növényt egy kissé melegebb és még világosabb helyre költöztetjük. Ezzel egy időben az öntözések gyakoriságát és a víz mennyiségét is elkezdhetjük növelni, de továbbra is tartsuk be azt az elvet, hogy a föld felszíne száradjon ki két öntözés között. Ez a változás jelzi a növény számára, hogy véget ért a nyugalmi időszak.
A tavaszi felkészítés legfontosabb művelete a metszés. Ekkor végezzük el az erőteljesebb visszavágást, amellyel formázzuk a növényt és új, erőteljes hajtások növekedésére serkentjük. A teleltetés során esetlegesen felnyurgult, gyenge hajtásokat vágjuk vissza az elfásodott részekig, a növény tövétől számítva 2-3 rügyre. Távolítsuk el az összes elszáradt, beteg vagy sérült ágat. Ne féljünk a drasztikus metszéstől; az angol muskátli jól tűri, és az új hajtásokon fogja hozni a virágait, így egy bokrosabb, dúsabb és virágokban gazdagabb növényt kapunk eredményül.
A metszés után ideális alkalom nyílik az átültetésre. A teleltetés alatt a talaj tápanyagtartalma kimerülhetett, szerkezete tömörödhetett. Emeljük ki a növényt a cserépből, óvatosan rázzuk le a régi föld egy részét a gyökerekről, és vizsgáljuk meg a gyökérzetet. Az elhalt, megbarnult gyökérrészeket vágjuk le egy éles ollóval. Ültessük a növényt friss, laza szerkezetű, tápanyagban gazdag virágföldbe. A cserép mérete csak akkor legyen nagyobb, ha a gyökérzet már teljesen kitöltötte a régit; az angol muskátli szereti, ha a gyökerei kissé szorosan vannak.
Az átültetés és metszés után a növényt tartsuk továbbra is egy világos, meleg (kb. 18-20 °C) helyen. Az első tápoldatozással várjunk 3-4 hetet, amíg az új hajtások növekedése láthatóan beindul. Ekkor kezdjük meg a rendszeres tápanyag-utánpótlást egy kiegyensúlyozott tápoldattal. A szabadba való kihelyezéssel várjuk meg a tavaszi fagyok végét, ami általában május közepét jelenti. A növényt fokozatosan szoktassuk a kinti körülményekhez, az első napokban csak néhány órára tegyük ki egy árnyékos, szélvédett helyre, majd napról napra növeljük a kint töltött időt és a napfény mennyiségét.
