Az anatóliai kikerics esetében a metszés és visszavágás témaköre gyökeresen eltér a legtöbb kerti növényétől, mivel hagyományos értelemben vett metszést ez a növény egyáltalán nem igényel. A beavatkozás itt sokkal inkább a növény természetes ciklusának tiszteletben tartását és a felesleges vagy elszáradt részek esztétikai célú eltávolítását jelenti. A legfontosabb tudnivaló nem az, hogy mit kell levágni, hanem sokkal inkább az, hogy mit és mikor nem szabad semmi esetre sem levágni. A helytelenül, rossz időben elvégzett visszavágás súlyosan károsíthatja a növényt, és akár a következő évi virágzás teljes elmaradásához is vezethet, ezért elengedhetetlen a türelem és a növény biológiájának ismerete.
A leggyakoribb hiba, amit a kertészek elkövethetnek, a tavaszi lombozat idő előtti eltávolítása. A tavasszal megjelenő, erőteljes, széles levelek látványa sokakat zavarhat, különösen, amikor elkezdenek sárgulni és elfeküdni a földön. Azonban kulcsfontosságú megérteni, hogy ez a lombozat a növény erőműve. A fotoszintézis révén itt termelődik az az energia, amely a hagymagumóba vándorolva biztosítja a tápanyagot az őszi virágzáshoz és a következő tavaszi kihajtáshoz. Ha a leveleket zölden vagy akár sárgulás közben levágjuk, a növényt megfosztjuk ettől a létfontosságú energiaforrástól, aminek következtében a hagymagumó legyengül, és a virágzás elmarad.
A helyes eljárás az, hogy teljes türelemmel megvárjuk, amíg a levelek teljesen elszáradnak és megbarnulnak. Ez a folyamat általában nyár elejére fejeződik be. Ebben a fázisban a levelek már minden hasznos tápanyagot visszaadtak a hagymagumónak, és könnyedén, akár kézzel is eltávolíthatók a tő tövéről anélkül, hogy kárt okoznánk. Ha a sárguló, rendezetlen lombozat látványa zavaró, érdemes a kikericset olyan évelők, például gólyaorrok vagy palástfű mellé ültetni, amelyek saját lombozatukkal jótékonyan takarják az elszáradó leveleket, amíg azok eltávolíthatóvá nem válnak.
Az őszi virágzás után az elnyílt virágok és a virágszárak sorsa már inkább esztétikai kérdés. Az elhervadt virágok nem csúfítják el különösebben a kertet, és általában maguktól elszáradnak és lebomlanak. Ha azonban rendezettebb látványra vágyunk, az elnyílt virágszárakat a talajszintnél óvatosan lecsíphetjük vagy levághatjuk. Ennek a műveletnek nincs hatása a növény további fejlődésére vagy a következő évi virágzásra, pusztán a kert ápoltságát szolgálja. Eltávolításukkal megelőzhetjük az esetleges magképződést is, bár ez nem jelentős mértékű, és nem von el számottevő energiát a növénytől.
Összefoglalva, az anatóliai kikerics „metszése” valójában egyetlen, de annál fontosabb szabályra egyszerűsödik: a tavaszi leveleket hagyni kell természetes úton, teljesen elszáradni. Minden más beavatkozás, mint az elnyílt virágok eltávolítása, csupán választható, esztétikai jellegű művelet. A növény egyedi életciklusának megértése és tiszteletben tartása sokkal fontosabb, mint bármilyen metszőollóval végzett beavatkozás. A türelmes kertész, aki hagyja, hogy a növény a saját ritmusában éljen, évről évre gyönyörködhet az anatóliai kikerics semmihez sem fogható, varázslatos őszi virágzásában.
