Az anatóliai kikerics fényigényének megértéséhez elengedhetetlen figyelembe venni a növény fordított életciklusát, amely egyedülálló módon alkalmazkodott a természetes élőhelyének viszonyaihoz. Ez a különleges növény az őszi hónapokban virágzik, amikor a napfény ereje és a nappalok hossza már csökkenőben van, a leveleit pedig tavasszal hozza, hogy a nyári nyugalmi időszak előtt elegendő energiát gyűjtsön. Ez a ritmus határozza meg, hogy a kert mely részén fogja a legjobban érezni magát. A megfelelő fényviszonyok biztosítása kulcsfontosságú a bőséges virágzáshoz és a hagymagumó egészséges fejlődéséhez, ezért a telepítés előtt alaposan mérlegeljük a lehetséges helyszíneket.
Általánosságban elmondható, hogy az anatóliai kikerics a napos vagy a világos félárnyékos fekvést kedveli a leginkább. A virágzás időszakában, ősszel, a teljes napfény serkenti a virágok kinyílását és élénk színének kialakulását. Ilyenkor a fák lombozata már ritkul, így a lombhullató fák alatti területek is elegendő fényt kapnak, ami ideális helyszínné teszi őket a kikerics számára. A túl sűrű, mély árnyék, például örökzöldek alatt vagy épületek északi oldalán, nem kedvező a számára, mivel a fényhiány gyenge, megnyúlt virágszárakat és elmaradó virágzást eredményezhet. A virágok a fényre reagálva nyílnak és csukódnak, így napos időben teljes pompájukban mutatkoznak.
A tavaszi időszak, amikor a növény a lombozatát fejleszti, szintén kritikus a fényellátottság szempontjából. Ebben a periódusban zajlik a fotoszintézis, amelynek során a növény a napfény energiáját felhasználva tápanyagokat termel és raktároz el a hagymagumójában a következő évi virágzáshoz. A lombhullató fák alatti ültetés itt is előnyös, mivel a kikerics levelei jellemzően azelőtt fejlődnek ki teljesen, hogy a fák lombkoronája teljesen bezárulna. Ez a stratégia lehetővé teszi, hogy a növény maximálisan kihasználja a kora tavaszi napsütést, anélkül, hogy a későbbiekben a nyári forróságnak és a tűző napnak lenne kitéve.
A nyári nyugalmi időszakban a növénynek nincsenek föld feletti részei, így a fényviszonyoknak ebben a periódusban nincs közvetlen jelentősége. A levelek elszáradása után a hagymagumó a talajban pihen. Sőt, a lombhullató fák vagy nagyobb cserjék által biztosított nyári árnyékolás még előnyös is lehet, mivel segít megvédeni a talajt a túlzott felmelegedéstől és kiszáradástól. Ez a természetes takarás hozzájárul a hagymagumó számára ideális, száraz és mérsékelten meleg nyári környezet fenntartásához, ami elengedhetetlen a következő szezon virágrügyeinek differenciálódásához.
A megfelelő hely kiválasztásakor tehát egy olyan kertrészt keressünk, amely ősszel és tavasszal bőséges napfényt kap, nyáron viszont lehetőség szerint részlegesen árnyékolt. Ideálisak a déli vagy nyugati fekvésű virágágyások szélei, sziklakertek naposabb részei, vagy a már említett lombhullató fák és cserjék alatti területek. A telepítéskor vegyük figyelembe a környező növények későbbi méretét is, hogy azok ne árnyékolják le túlságosan a kikericset. A gondosan megválasztott fekvés hosszú évekre biztosítja a növény egészséges fejlődését és évről évre megismétlődő, gazdag őszi virágzását.
