A kínai császárfa metszése és visszavágása a gondozás egyik legkreatívabb és leginkább célorientált feladata, amellyel alapvetően befolyásolhatjuk a fa méretét, alakját és megjelenését. A császárfa rendkívül jól tűri a metszést, és erőteljes növekedéssel reagál rá, ami széles teret enged a különböző nevelési célok megvalósításának. Legyen szó egy sudár, magasra növő, virágzó díszfa, egy alacsony törzsű, óriási levelű, trópusi hatású bokorfa vagy akár egy ipari célú, ágtiszta törzset nevelő fa kialakításáról, a megfelelő metszési technika alkalmazása a kulcs a sikerhez. A szakszerűen elvégzett metszés nemcsak formálja a fát, hanem hozzájárul az egészségének megőrzéséhez és a lombozat megújításához is.
A metszés időpontjának megválasztása kritikus fontosságú. A legtöbb metszési munkálatot a fa nyugalmi időszakában, késő télen vagy kora tavasszal, a fagyok elmúltával, de még a nedvkeringés megindulása előtt érdemes elvégezni. Ebben az időszakban a fa nem veszít értékes tápanyagokat a vágási felületeken keresztül, és a tavaszi kihajtáskor azonnal megkezdheti a sebek gyógyítását és az új hajtások növesztését. Az elhalt, beteg vagy sérült ágak eltávolítását az év bármely szakában elvégezhetjük, amint észleljük a problémát. A nyári metszés általában a vízhajtások eltávolítására vagy a korona enyhe korrekciójára korlátozódik.
A metszéshez mindig éles, tiszta és fertőtlenített eszközöket használjunk. Az életlen szerszámok roncsolják a fa szöveteit, ami nehezíti a sebgyógyulást és utat nyit a kórokozóknak. A metszőolló, az ágvágó olló és a fűrész pengéjét minden használat előtt és után, valamint a fák közötti váltáskor is fertőtlenítsük alkohollal vagy hipós oldattal, hogy megakadályozzuk a betegségek terjedését. A vágásokat mindig közvetlenül egy rügy vagy egy oldalág fölött, enyhén ferdén ejtsük meg, hogy a víz le tudjon folyni a felületről. A nagyobb, 2-3 cm-nél vastagabb ágak eltávolítása után a vágási felületet sebkezelő anyaggal érdemes lezárni.
A császárfa metszése során a legfontosabb alapelv, hogy a fa rendkívül erőteljesen reagál a beavatkozásra. Minél erősebben vágjuk vissza, annál erőteljesebb és hosszabb új hajtásokat fog hozni. Ezt a tulajdonságát tudatosan kihasználhatjuk a kívánt forma eléréséhez. Azonban fontos a mértékletesség is, különösen a koronaalakító metszésnél, mert a túlzottan drasztikus beavatkozás egy sűrű, seprűszerű vízhajtás-rengeteget eredményezhet, ami rontja a korona szerkezetét.
A nevelőmetszés célja és technikája
A nevelőmetszés célja a fiatal fa szerkezetének kialakítása az ültetést követő első néhány évben. Ezzel a metszési móddal alapozzuk meg a fa jövőbeli formáját, legyen az egy magas, egyenes törzsű fa vagy egy alacsonyabb, bokorszerű növény. Ha klasszikus, magas törzsű díszfát szeretnénk nevelni, a cél egy központi, domináns vezérhajtás, a sudár megerősítése és az alsó oldalágak fokozatos eltávolítása a kívánt törzsmagasság eléréséig.
Az ültetés utáni első vagy második év tavaszán a legerőteljesebb, legegyenesebb hajtást válasszuk ki vezérhajtásnak, a többi, konkurens hajtást pedig tőből távolítsuk el. Az alsóbb részeken fejlődő oldalhajtásokat hagyjuk meg, de kurtítsuk vissza őket, hogy ne vegyenek el túl sok energiát a sudár növekedésétől. Ezek az ideiglenes ágak segítik a törzs vastagodását. Az évek során ezeket az alsó ágakat fokozatosan, alulról felfelé haladva távolítsuk el, amíg el nem érjük a kívánt ág nélküli törzsmagasságot, ami általában 2-3 méter.
Az ipari célú faanyag-termelés során alkalmazott technológiai metszés ennél drasztikusabb. Az ültetés utáni második év tavaszán a csemetét teljesen tőből, a talaj szintjénél visszavágják. Ezt nevezik „tőrevágásnak”. Az alvórügyekből előtörő új hajtások közül a legerősebbet és legegyenesebbet hagyják csak meg, a többit pedig eltávolítják. Az így nevelt hajtás rendkívül gyorsan, egyetlen év alatt akár 3-5 méter magasra is megnőhet, egy teljesen egyenes, csomómentes törzset képezve, ami a faipar számára a legértékesebb.
A nevelőmetszés során folyamatosan figyelni kell a korona szerkezetét. Távolítsuk el a túl sűrűn növő, egymást keresztező, befelé növő vagy a törzzsel túl hegyes szöget bezáró ágakat. A cél egy szellős, arányos, erős vázágrendszer kialakítása, amely jól bírja a terhelést és amelyben a fény és a levegő szabadon átjárhat. A szakszerűen elvégzett nevelőmetszés egy életre meghatározza a fa stabilitását és esztétikai megjelenését.
A fenntartó és ifjító metszés
A kifejlett, már kialakult koronájú császárfa metszési igénye jelentősen csökken. A fenntartó metszés elsődleges célja a fa egészségi állapotának megőrzése és a korona formájának megtartása. Ennek keretében rendszeresen, 2-3 évente el kell távolítani a beteg, sérült, elszáradt vagy egymást dörzsölő ágakat. Ez a „koronatisztítás” megelőzi a betegségek terjedését és javítja a korona szellőzését, csökkentve ezzel a gombás fertőzések kockázatát.
A fenntartó metszés során szükség lehet a korona méretének korlátozására is, ha a fa kinőtte a rendelkezésre álló helyet. Ilyenkor a vázágakat lehet visszakurtítani egy-egy megfelelő helyzetű oldalágra. Fontos, hogy a visszavágás során ne hagyjunk csonkokat, mert azok nehezen gyógyulnak és a korhadás kiindulópontjai lehetnek. Mindig egy oldalágra vagy rügyre metsszünk vissza, így a fa könnyebben „levezeti” a sebet.
Az idővel elöregedett, felkopaszodott, gyengén virágzó császárfa egy drasztikusabb ifjító metszéssel megújítható. Mivel a fa rendkívül jól sarjad alvórügyekből is, akár a vázágak erőteljes visszavágását is elviseli. Az ifjító metszést érdemes több évre elosztani, hogy ne sokkoljuk a fát. Az egyik évben a vázágak egy részét, a következő évben a másik részét vágjuk vissza. Az új, erőteljes hajtásokból aztán egy új, egészségesebb koronát nevelhetünk.
Az ifjító metszés után a fa rengeteg vízhajtást fog hozni. Ezeket a nyár folyamán válogatni, ritkítani kell. A megfelelő helyzetű, jó irányba növő hajtásokat hagyjuk meg az új korona alapjainak, a többit pedig tőből távolítsuk el. A drasztikus metszést követően a fa vízigénye és tápanyagigénye is megnő, ezért a megfelelő utógondozásról, öntözésről és trágyázásról gondoskodni kell.
A „pollarding” vagy visszavágásos nevelés
A „pollarding” egy speciális metszési technika, amely során a fát évente vagy kétévente erőteljesen visszavágják ugyanarra a pontra a törzsön vagy a vázágakon. Ez a módszer különösen népszerű a császárfa esetében, ha nem a virágzás, hanem a hatalmas, trópusi hatású lombozat a cél. Az évenkénti tőre- vagy törzsre metszés hatására a fa nem nevel vastag törzset, hanem minden évben látványos, akár 2-4 méter hosszú, vastag hajtásokat hoz, amelyeken óriási, a normál méret többszörösét elérő levelek fejlődnek.
A visszavágásos neveléshez először egy 1-3 méter magas törzset kell nevelni a fent leírt módszerekkel. Amikor a törzs elérte a kívánt magasságot és vastagságot, a következő kora tavasszal a tetejét visszavágjuk. Az innen előtörő hajtások fogják adni a különleges lombozatot. A következő években minden tavasszal az összes előző évi hajtást visszavágjuk a törzs tetején kialakuló göcsörtös „fejre”. Ez a módszer egy alacsony, de rendkívül látványos, egzotikus megjelenésű növényt eredményez, amely kisebb kertekben is elfér.
Fontos tudni, hogy az így nevelt császárfa nem fog virágozni, mivel a virágrügyek az előző évi vesszőkön fejlődnének, amelyeket a tavaszi metszés során eltávolítunk. Ez a technika tehát kifejezetten a lombozat díszértékének maximalizálására szolgál. Az évente megújuló, hatalmas hajtások és levelek fenntartása jelentős mennyiségű tápanyagot és vizet igényel, ezért az így nevelt növényeket bőségesen kell trágyázni és öntözni a vegetációs időszak alatt.
Ez a módszer alkalmas sövény vagy térelválasztó kialakítására is, ha több fát ültetünk egymás mellé és azonos magasságban vágjuk vissza őket. A sűrűn növő, óriási levelek látványos és gyorsan takaró zöld falat képeznek a nyár folyamán. A pollarding technika tehát egy sokoldalú eszköz a kertépítészetben, amellyel a császárfa egy teljesen új arcát mutathatja meg.
A metszés hatása a virágzásra
A császárfa metszése és a virágzás között szoros összefüggés van, amelyet a metszési döntések során figyelembe kell venni. A fa a virágait a második éves, azaz az előző szezonban kifejlődött vesszőkön hozza. A virágrügyek már a nyár végén differenciálódnak és a csupasz ágakon telelnek át. Ebből következik, hogy minden olyan metszési beavatkozás, amely eltávolítja az előző évi hajtásokat, csökkenti vagy teljesen megszünteti a következő tavaszi virágzást.
Ha a cél a bőséges virágzás, a metszést a minimálisra kell korlátozni. Ebben az esetben a metszés főként a fenntartó, tisztogató jellegű munkákra, azaz az elhalt, beteg és egymást keresztező ágak eltávolítására szorítkozik. A korona ritkítása is segítheti a virágzást, mivel a több fény, amely a korona belsejébe jut, serkenti a virágrügyképződést. Ezt a ritkító metszést azonban óvatosan, a termőrészek kímélésével kell elvégezni.
A virágzást követő metszés egy lehetséges kompromisszum. Ha a fa méretét szeretnénk korlátozni, de a virágzásról sem szeretnénk lemondani, a metszést közvetlenül az elvirágzás után végezzük el. Ekkor az elnyílt virágfürtökkel együtt visszavághatjuk az ágakat. A fának így még elegendő ideje marad a vegetációs időszak hátralévő részében új hajtásokat nevelni, amelyeken a következő évben ismét virágok fejlődhetnek.
A legdrasztikusabb metszési formák, mint a korábban említett tőrevágás vagy az éves pollarding, teljesen megszüntetik a virágzást, mivel az összes potenciális termőrészt eltávolítjuk. Amikor tehát metszőollót ragadunk, mindig tisztában kell lennünk a céljainkkal: virágzó, magas díszfát vagy óriás levelű, alacsony bokorfát szeretnénk. A császárfa rugalmassága lehetővé teszi mindkét cél elérését, de a kettőt egyszerre, ugyanazon a növényen általában nem lehet megvalósítani.
