A golgotavirág trópusi származása miatt a legtöbb faj nem viseli el a mi éghajlatunkon jellemző téli fagyokat. Ahhoz, hogy évről évre gyönyörködhessünk egzotikus virágaiban, elengedhetetlen a szakszerű teleltetés. Ez a folyamat sok kertészt elriaszt, pedig néhány alapvető szabály betartásával egyáltalán nem bonyolult feladat. A sikeres teleltetés kulcsa a megfelelő időzítésben, az ideális körülmények megteremtésében és a téli nyugalmi időszak alatti minimális, de tudatos gondozásban rejlik. A gondoskodást a növény tavasszal erőteljes növekedéssel és bőséges virágzással hálálja meg.
Felkészülés a hideg hónapokra
A golgotavirág teleltetésére való felkészülést már kora ősszel el kell kezdeni, nem pedig az első fagyok kapujában kapkodva. A legfontosabb lépés a tápanyag-utánpótlás fokozatos csökkentése, majd teljes beszüntetése. Szeptembertől már ne adjunk a növénynek tápoldatot, mivel az új hajtások képződését serkentené. Ezek a friss, lédús hajtások már nem tudnának beérni, fásodni a tél beállta előtt, így a hidegben könnyen visszafagynának, és a sérüléseken keresztül a kórokozók is bejuthatnának a növénybe.
Az öntözés mérséklése a másik kulcsfontosságú eleme a felkészülésnek. Ahogy a hőmérséklet csökken és a fény mennyisége is kevesebb, a növény párologtatása és vízfelvétele lelassul. Az öntözések között hagyjuk a talajt jobban kiszáradni. Ezzel nemcsak a gyökérrothadást előzzük meg, hanem jelezzük is a növénynek, hogy ideje felkészülnie a nyugalmi időszakra. A teleltető helyre már ne túlságosan vizes, csöpögő földlabdával kerüljön a növény.
Mielőtt a növényt a teleltető helyére vinnénk, érdemes alaposan átvizsgálni, hogy nincsenek-e rajta kártevők vagy betegségre utaló jelek. A zárt teleltetőben a kártevők, mint a takácsatkák vagy a gyapjastetvek, gyorsan elszaporodhatnak, és komoly károkat okozhatnak. Ha fertőzést észlelünk, még a bevitel előtt kezeljük a növényt megfelelő növényvédő szerrel, például egy alapos szappanos-olajos lemosó permetezéssel. Az elszáradt, beteg leveleket és hajtásrészeket is távolítsuk el.
A fagyérzékeny, dézsás fajok esetében az őszi időszak ideális egy erőteljesebb visszametszésre is. A hosszú hajtások visszavágásával a növény mérete kezelhetőbbé válik, így könnyebb elhelyezni a teleltetőben. A metszés során hagyjunk meg néhány erősebb, fő hajtást, amelyeket körülbelül 30-50 centiméteresre vágunk vissza. Ez a drasztikusnak tűnő beavatkozás nemcsak a teleltetést könnyíti meg, hanem a tavaszi megújulást is serkenti, hiszen a növény a következő szezonban az új hajtásokon fog virágozni.
A teleltetés ideális körülményei
A golgotavirág sikeres teleltetésének legfontosabb feltétele a megfelelő hely kiválasztása. Az ideális teleltető helyiség világos, hűvös és fagymentes. A „világos” azt jelenti, hogy a növénynek szüksége van valamennyi fényre a téli időszakban is, ezért egy ablakkal rendelkező, de fűtetlen veranda, lépcsőház, garázs vagy pince lehet a legmegfelelőbb. A teljes sötétségben való teleltetés a legtöbb örökzöld faj számára nem ideális, levélhulláshoz és a növény legyengüléséhez vezethet.
A „hűvös” jelző az optimális hőmérsékleti tartományra utal, ami a legtöbb golgotavirág faj számára 5-10 °C között van. Ennél melegebb helyen a növény nem tud megfelelően nyugalmi állapotba vonulni, tovább próbál növekedni, ami a kevés fény mellett gyenge, elnyúlt, betegségekre fogékony hajtásokat eredményez. A túl hideg, fagypont körüli hőmérséklet pedig károsíthatja a gyökérzetet és a hajtásokat. A stabil, kiegyenlített hőmérséklet a legjobb.
A „fagymentes” kitétel magától értetődő, hiszen éppen a fagy elől menekítjük be a növényt. Fontos, hogy a teleltető helyiségben a hőmérséklet tartósan se csökkenjen 0 °C alá. Figyeljünk a rejtett veszélyforrásokra is, például egy rosszul szigetelt ablak melletti hideg légáramlatra. A növény cserepét érdemes a hideg padlótól elemelni egy hungarocell lapra vagy deszkára helyezve, hogy a gyökérzetet alulról is védjük a hidegtől.
A megfelelő szellőzésről is gondoskodni kell a teleltetés során. A pangó, nyirkos levegő kedvez a gombás betegségek, például a szürkepenész kialakulásának. Időnként, fagymentes napokon szellőztessük át a helyiséget, hogy a levegő kicserélődjön. A teleltetés tehát egy gondosan megválasztott, stabil környezet biztosítását jelenti, ahol a növény minimális energiafelhasználással, nyugalomban vészelheti át a hideg hónapokat.
Szabadföldi és dézsás növények teleltetése közötti különbségek
Nem minden golgotavirág igényli a zárt térben való teleltetést. Vannak mérsékelten fagytűrő fajok, mint például a közismert kék golgotavirág (Passiflora caerulea), amely megfelelő védelemmel a szabadföldben is áttelelhet Magyarország enyhébb telű vidékein. A szabadföldi teleltetés sikere nagyban függ a növény korától, a tél keménységétől és a megfelelő takarás szakszerű kivitelezésétől. A fiatal, frissen ültetett tövek érzékenyebbek, mint a több éve a helyén lévő, megerősödött példányok.
A szabadföldben maradó növények esetében a legfontosabb a gyökérzóna védelme a talaj átfagyásától. Az első fagyok után, amikor a növény már ledobta a leveleit, a töve köré halmozzunk vastag (15-20 cm) mulcsréteget. Erre a célra kiválóan alkalmas a lomb, a szalma, a fenyőkéreg vagy a komposzt. A hajtásokat vágjuk vissza körülbelül 1 méter magasra, és a megmaradt részeket kössük össze, majd burkoljuk be jutazsákkal vagy több réteg fátyolfóliával. A fóliás takarást kerüljük, mert az alatta lévő levegő bepállhat és gombásodást okozhat.
A dézsában nevelt, fagyérzékeny fajokat mindenképpen fagymentes helyre kell vinni. A teleltetésük a fent leírt ideális körülmények között (világos, 5-10 °C) történik. A dézsás növények gyökérzete sokkal jobban ki van téve a hőingadozásnak és a kiszáradásnak, mint a szabadföldi társaiké, ezért a téli gondozásuk során is körültekintőbbnek kell lennünk. A bevitel előtt elvégzett metszés segít a helygazdálkodásban és a növény formálásában.
A legfontosabb különbség tehát az, hogy míg a szabadföldi teleltetés a növény helyben történő, passzív védelmét jelenti a természet viszontagságai ellen, addig a dézsás növények teleltetése egy mesterséges, kontrollált környezetbe való áthelyezést és aktívabb, bár minimális gondozást igényel. Mindkét esetben a cél az, hogy a növény a lehető legkisebb stressz mellett vészelje át a számára kedvezőtlen időszakot, és tavasszal újult erővel indulhasson növekedésnek.
Teendők a teleltetés alatt és a tavaszi ébresztés
A teleltetés alatti gondozás a minimumra korlátozódik. A legfontosabb teendő az öntözés, amelyet a nyugalmi állapothoz kell igazítani. A hűvös teleltetőben a növény vízigénye drasztikusan lecsökken. Elég havonta egyszer-kétszer, kis mennyiségű vízzel megöntözni, éppen csak annyira, hogy a földlabda ne száradjon ki teljesen. A túlöntözés a téli időszakban a leggyakoribb hiba, ami szinte biztosan a gyökerek rothadásához és a növény pusztulásához vezet.
A teleltetés alatt tápoldatozni szigorúan tilos. A növény nyugalomban van, nem növekszik, így nincs szüksége tápanyagokra. A téli trágyázás felborítaná a növény természetes ciklusát és károsítaná a gyökereket. A gondozás részét képezi a rendszeres ellenőrzés is. Időnként vizsgáljuk át a növényt, hogy nem jelentek-e meg rajta kártevők, és távolítsuk el az esetlegesen elszáradt, penészesedő leveleket vagy hajtásrészeket.
Tavasszal, amikor a fagyveszély már elmúlt (általában április vége, május eleje), megkezdődhet a növény „ébresztése” és a szabadba való visszaszoktatása. Ez egy fokozatos folyamat kell, hogy legyen. Az első lépésként vigyük a növényt egy védett, félárnyékos helyre. A hirtelen, erős napsütés megégetheti a télen elszokott, érzékeny leveleket. Néhány napig csak pár órára tegyük ki, majd fokozatosan növeljük a szabadban töltött időt és a napfény mennyiségét.
Az ébresztés időszakában elkezdhetjük a gyakoribb öntözést, és amint új hajtások jelennek meg, megkezdhetjük a tápoldatozást is, kezdetben hígabb koncentrációval. Ez az időszak a tavaszi metszés ideje is, amikor eltávolíthatjuk a télen esetlegesen elhalt vagy sérült részeket, és formára igazíthatjuk a növényt. A gondos, fokozatos kiszoktatással megelőzhetjük a növényt érő stresszt, és biztosíthatjuk a zökkenőmentes átmenetet a nyári, aktív időszakba.
