Az algériai borostyán, bár a közönséges borostyánnál (Hedera helix) némileg érzékenyebb a fagyokra, megfelelő körültekintéssel és felkészítéssel a magyarországi teleket is sikeresen átvészelheti. A teleltetés módja alapvetően attól függ, hogy a növényt szabadföldben vagy konténerben neveljük, illetve az ország melyik részén élünk, ahol a téli hőmérsékleti minimumok eltérőek lehetnek. A sikeres áttelelés kulcsa a növény fokozatos felkészítése a hideg időszakra és a gyökérzóna védelme a mélyebb átfagyástól. Egy jól átteleltetett borostyán tavasszal újult erővel, egészségesen és károsodások nélkül folytathatja a növekedést, megőrizve kertünkben betöltött díszítő szerepét.
A felkészülés a télre már ősszel megkezdődik. Szeptembertől fokozatosan csökkentsük, majd hagyjuk abba a tápanyag-utánpótlását. A későn adott nitrogén ugyanis új, zsenge hajtások növekedésére serkentené a növényt, amelyeknek már nem lenne idejük beérni, fásodni a fagyokig, így könnyen fagykárt szenvednének. Hasonlóképpen, az öntözést is mérsékeljük, hagyva, hogy a talaj jobban kiszáradjon két öntözés között. Ez segíti a növényt a téli nyugalmi állapotra való átállásban.
Az őszi metszést óvatosan végezzük. Nagyobb visszavágást ebben az időszakban már ne hajtsunk végre, mert a metszési sebek nehezebben gyógyulnak a hidegben, és a metszés szintén új hajtások képzésére ösztönözhet. Csak a beteg, elszáradt vagy sérült részeket távolítsuk el. Az erőteljesebb alakító vagy ifjító metszést hagyjuk a tavaszi, fagymentes időszakra. Az ősz folyamán a növény töve körül gyűjtsük össze és távolítsuk el a lehullott lombot és egyéb növényi maradványokat, hogy csökkentsük a gombás kórokozók áttelelésének esélyét.
Az algériai borostyán fagytűrése -5 és -10 Celsius-fok között mozog, de a tartós, kemény fagyokat ennél enyhébb hőmérsékleten is megsínyli, különösen, ha az erős széllel párosul. A védett, déli fekvésű falak mellett, a városi mikroklímában nevelt példányok általában jobban bírják a telet, mint a nyílt, szélnek kitett területeken élők. A fiatal, frissen ültetett növények mindig érzékenyebbek, ezért az ő védelmükre különös gondot kell fordítani az első egy-két télen.
Szabadföldi növények téli védelme
A szabadföldbe ültetett algériai borostyán téli védelmének legfontosabb eleme a gyökérzóna takarása. A gyökerek a legérzékenyebbek a fagyra, és ha azok károsodnak, az az egész növény pusztulásához vezethet. Az első komolyabb fagyok előtt, általában novemberben, halmozzunk a növény töve köré egy 10-15 cm vastag mulcsréteget. Erre a célra kiválóan alkalmas a lehullott lomb, a szalma, a fenyőkéreg vagy az érett komposzt. Ez a szigetelő réteg megvédi a talaj felső rétegét a mély átfagyástól és segít megőrizni a talajnedvességet.
A falra futtatott növények bizonyos mértékig védelmet élveznek, mivel az épület fala hőt sugároz ki, enyhítve a közvetlen környezetének klímáját. Ennek ellenére a szélnek kitett falakon a hajtások károsodhatnak. Különösen hideg, zord teleken, vagy nagyon érzékeny, tarka levelű fajták esetében a lombozatot is védhetjük. Erre a célra használhatunk jutaszövetet, árnyékoló hálót vagy speciális fagyvédő fóliát, amelyet lazán a növényre terítünk. Fontos, hogy a takaróanyag szellőzzön, és ne használjunk légmentesen záró műanyag fóliát, mert az alatta befülledhet a levegő, ami gombásodáshoz vezethet.
A talajtakaróként nevelt borostyánok esetében a természetes hótakaró nyújtja a legjobb védelmet. A hó kiváló hőszigetelő, amely megvédi a növényt a kemény fagyoktól. Ha a tél hóban szegény, de nagyon hideg, a talajtakaró borostyán felületét is befedhetjük egy réteg lombbal vagy fenyőgallyal. Ez különösen a foltokban kifagyásra hajlamos területeken lehet hasznos. A téli öntözés általában nem szükséges, de egy nagyon száraz és enyhe téli időszakban, fagymentes napokon megöntözhetjük a növényt, hogy megelőzzük a kiszáradását.
Tavasszal, amikor a kemény fagyok veszélye már elmúlt (általában március végén, április elején), a téli takarást fokozatosan távolítsuk el. Ne siessük el ezt a lépést, mert egy kései fagy még okozhat károkat. A mulcsot óvatosan bontsuk le a növény tövéről. Ezt követően végezhetjük el a tavaszi metszést, amely során eltávolítjuk az esetlegesen elfagyott, megbarnult hajtásokat és leveleket, ezzel serkentve a növényt az új, egészséges hajtások növesztésére.
Konténeres növények teleltetése
A konténerben, dézsában nevelt algériai borostyánok sokkal jobban ki vannak téve a fagyveszélynek, mivel a gyökérzetüket csak a cserép vékony fala védi a hidegtől. A földlabda a cserépben teljesen átfagyhat, ami a gyökerek elhalásához és a növény pusztulásához vezet. Emiatt a cserepes borostyánokat nem szabad a szabadban hagyni télire, hanem fagymentes helyen kell teleltetni. Az ideális teleltető hely hűvös (5-10 °C), de mindenképpen fagymentes, és világos.
A legmegfelelőbb helyek a teleltetésre a fűtetlen garázs, egy hűvös pinceablak, a beépített terasz, a télikert vagy egy világos lépcsőház. A teleltetés előtt alaposan vizsgáljuk át a növényt, és távolítsuk el a beteg vagy sérült részeket. Érdemes egy megelőző permetezést is végezni valamilyen széles spektrumú, természetes rovar- és gombaölő szerrel (pl. neem olaj), hogy megakadályozzuk a kártevők és kórokozók elszaporodását a zárt térben.
A teleltetés során a növény öntözését drasztikusan le kell csökkenteni. A borostyán a hűvösben nyugalmi állapotba kerül, a vízfelhasználása minimálisra csökken. Csak annyira öntözzük, hogy a földlabdája ne száradjon ki teljesen, ez általában havonta egyszeri, kis mennyiségű vizet jelent. A túlöntözés a teleltetés során a leggyakoribb hiba, ami gyökérrothadáshoz vezet. Tápoldatot a téli hónapokban egyáltalán ne adjunk a növénynek.
Ha nincs lehetőségünk a növényt zárt térben teleltetni, megpróbálkozhatunk a konténer védelmével a szabadban, de ez egy kockázatosabb megoldás. Állítsuk a cserepet egy védett helyre, például egy fal mellé, a talajról pedig emeljük fel egy deszkára vagy hungarocell lapra, hogy alulról ne hűljön át. A cserepet kívülről tekerjük körbe vastagon buborékfóliával, jutazsákkal vagy más szigetelőanyaggal. A föld felszínét takarjuk vastagon mulccsal. Ez a módszer azonban csak enyhébb teleken és a kevésbé fagyérzékeny fajtáknál lehet sikeres.
A tavaszi újraindítás
A tavasz beköszöntével, amikor a nappali hőmérséklet tartósan 10-15 °C fölé emelkedik, és az éjszakai fagyok veszélye elmúlt, a teleltetett növényeket fokozatosan vissza kell szoktatni a kinti körülményekhez. Ne tegyük ki őket azonnal a teljes napra, mert a hirtelen fény- és hőmérséklet-változás sokkot okozhat, és a levelek megéghetnek. Az első héten csak néhány órára vigyük ki egy árnyékos, szélvédett helyre, majd napról napra növeljük a kint töltött időt és a napfény mennyiségét.
Az átteleltetés után a növényt érdemes átültetni vagy a földjét felfrissíteni. Vegyük ki a cserépből, és ha szükséges, ültessük egy kissé nagyobb edénybe friss, tápanyagdús virágfölddel. Ha a cserép mérete még megfelelő, akkor is távolítsuk el a föld felső néhány centiméterét, és pótoljuk friss közeggel. Ez egy jó alkalom arra is, hogy a gyökereket megvizsgáljuk, és az esetlegesen elhalt, beteg részeket levágjuk.
A szabadba helyezés után kezdjük el újra a rendszeres öntözést, a talaj igényeinek megfelelően. A tápoldatozást is újraindíthatjuk, de az első néhány alkalommal csak fél adaggal, hogy a növény fokozatosan szokjon hozzá. A tavasz a legjobb időpont egy alapos metszésre is. Bátran vágjuk vissza a megnyúlt, felkopaszodott vagy gyenge hajtásokat, hogy serkentsük az elágazódást és egy dúsabb, kompaktabb növényt kapjunk.
A szabadföldi növények esetében tavasszal, a fagyok elmúltával távolítsuk el a téli takarást. A talajtakarást (mulcsot) hagyhatjuk a növény körül, vagy óvatosan bedolgozhatjuk a talaj felső rétegébe, ezzel is javítva annak szerkezetét. Vizsgáljuk át a növényt, és az elfagyott, elszáradt részeket metsszük le egészen az egészséges, élő részig. A tavaszi metszés után a növény hamarosan új hajtásokat fog hozni, és megkezdi az éves növekedési ciklusát.
