A keleti bazsarózsa, amely a kelet-európai sztyeppékről és a Kaukázus vidékéről származik, kiválóan alkalmazkodott a kontinentális éghajlathoz, így a magyarországi teleket is gond nélkül átvészeli. Ez a növény egy rendkívül fagytűrő évelő, amelynek a sikeres átteleléshez és a következő tavaszi bőséges virágzáshoz szüksége van a téli hideghatásra és a nyugalmi időszakra. A teleltetése tehát a szabadföldbe kiültetett, kifejlett tövek esetében nem igényel különösebb bonyolult beavatkozást, a feladatok főként az őszi felkészítésre és a növény környezetének rendbetételére korlátozódnak. A gondoskodás célja elsősorban a betegségek áttelelésének megakadályozása és a tavaszi zavartalan indulás biztosítása.
A teleltetésre való felkészülés legfontosabb lépése az őszi lombeltávolítás. Miután a növény befejezte a vegetációs időszakot, és a lombozata a tápanyagok gyökérzetbe történő visszajuttatása után teljesen elsárgult és elszáradt, az összes föld feletti részt a talaj szintjéig vissza kell vágni. Ezt a műveletet általában az első komolyabb fagyok után, október végén vagy novemberben érdemes elvégezni. Az elszáradt szárak és levelek eltávolítása kulcsfontosságú növényhigiéniai szempontból, mivel a növényi maradványokon számos gombás betegség spórája (például a botritisz) és kártevő tojása képes áttelelni, amelyek tavasszal újrafertőzhetnék a friss hajtásokat.
A levágott növényi részeket minden esetben gyűjtsük össze és semmisítsük meg. Soha ne hagyjuk a tő körül a földön, és ne tegyük a komposztálóba, különösen akkor, ha az év során bármilyen betegség jeleit észleltük a növényen. A tiszta, növényi törmeléktől mentes környezet az egyik legjobb védekezés a tavaszi fertőzések ellen. A visszavágás után érdemes a növény töve körüli területet is megtisztítani a lehullott levelektől és egyéb szerves hulladéktól, hogy a kórokozóknak ne maradjon búvóhelyük.
A visszavágás után a növény tövét érdemes egy vékony réteg szerves anyaggal betakarni. Erre a célra kiválóan alkalmas az érett komposzt vagy a szitált marhatrágya. Ez a takaróréteg kettős célt szolgál: egyrészt egyfajta szigetelőrétegként védi a talajfelszín közelében lévő alvórügyeket a szélsőséges téli hőmérséklet-ingadozásoktól és a kemény fagyoktól, másrészt tavasszal, a felmelegedéssel lassan bomlásnak indulva értékes tápanyagokkal látja el a frissen induló növényt. A takarást elegendő 3-5 cm vastagságban elteríteni a tő felett, egy vastagabb réteg gátolhatja a tavaszi kihajtást.
A fiatal és frissen ültetett tövek védelme
Az újonnan, különösen az adott év őszén ültetett keleti bazsarózsa tövek némileg érzékenyebbek a téli időjárás viszontagságaira, mint a már évek óta beállt, erőteljes gyökérzettel rendelkező társaik. A gyökérzetüknek még nem volt elegendő ideje mélyre hatolni és stabilan megkapaszkodni a talajban, ezért az első telükön fokozottabb védelmet igényelhetnek. A fagyok hatására a talaj megemelkedhet, ami a sekélyen lévő gyöktörzset a felszínre nyomhatja, ahol az kiszáradhat vagy károsodhat. Ennek megelőzésére az őszi ültetés után különösen fontos a téli takarás.
Az őszi visszavágást és a komposzttal való takarást követően a fiatal tövek fölé egy vastagabb, 10-15 cm-es mulcsréteget is halmozhatunk. Erre a célra a legalkalmasabb a száraz, aprított lomb, a szalma vagy a fenyőkéreg. Ez a laza szerkezetű takaróréteg kiválóan szigetel, megvédi a talajt a mély átfagyástól, és segít egyenletesebb hőmérsékletet biztosítani a gyökérzónában. Fontos, hogy a takarást csak azután helyezzük ki, hogy a talaj felszíne már kissé megfagyott, mert a túl korai takarás alatt a rágcsálók, például az egerek és pockok fészket rakhatnak, és kárt tehetnek a bazsarózsa húsos gyökereiben.
A téli takarást tavasszal, a fagyok elmúltával, de még a hajtások megjelenése előtt, fokozatosan el kell távolítani. Ha a takarót túl sokáig a növényen hagyjuk, az a tavaszi napsütésben befülledhet, ami kedvez a gombás betegségek kialakulásának, és a takaró alatt rekedt hajtások elgyengülhetnek, felnyurgulhatnak. A mulcsot óvatosan, a zsenge hajtások megsértése nélkül bontsuk le, és a komposztos réteget lazán dolgozzuk be a talaj felső rétegébe. Ez a gondoskodás biztosítja, hogy a fiatal növény tavasszal erőteljesen és egészségesen induljon növekedésnek.
A fiatal tövek esetében a megfelelő vízelvezetésű talaj biztosítása télen is kulcsfontosságú. A téli és kora tavaszi időszakban a hóolvadásból vagy a csapadékból származó pangó víz a legfőbb ellenség, ami a még fejletlen gyökérzet rothadását okozhatja. Ha a kertünk talaja kötött, agyagos, már az őszi ültetéskor gondoskodjunk a talaj szerkezetének javításáról homok és szerves anyagok bedolgozásával, vagy akár egy enyhén megemelt ágyás kialakításával, ami elősegíti a felesleges víz elvezetését.
A konténeres bazsarózsa teleltetése
A konténerben vagy dézsában nevelt keleti bazsarózsa teleltetése lényegesen több odafigyelést igényel, mint a szabadföldben élőké. A konténerben lévő, korlátozott mennyiségű föld sokkal gyorsabban és mélyebben átfagy, mint a kerti talaj, ami a gyökérzet teljes elfagyásához és a növény pusztulásához vezethet. A növény föld feletti része a hideghatást igényli a virágzáshoz, de a gyökérzetet meg kell védeni a károsodástól. A konténeres bazsarózsát ezért nem szabad egyszerűen a teraszon vagy erkélyen hagyni télire védelem nélkül, különösen a zordabb telekkel rendelkező vidékeken.
A legbiztonságosabb megoldás a konténer fagymentes, de hűvös helyen történő teleltetése. Ideális erre a célra egy fűtetlen pince, garázs, fészer vagy egy védett, zárt veranda, ahol a hőmérséklet tartósan 0°C körül vagy kissé afelett marad, de nem emelkedik 5-7°C fölé. A túl meleg teleltető helyen a növény idő előtt kihajthat, ami legyengíti. A teleltetés előtt az elszáradt lombozatot ugyanúgy le kell vágni, mint a szabadföldi töveknél. A teleltetés során a földet nem szabad hagyni teljesen kiszáradni; havonta egyszer egy nagyon kis mennyiségű vízzel öntözzük meg, éppen csak annyival, hogy a gyökerek ne száradjanak ki.
Ha nincs lehetőség a növény fagymentes helyre történő bevitelére, akkor a konténert a szabadban kell a lehető legjobban szigetelni. Helyezzük az edényt egy védett, déli fekvésű fal tövébe, ahol védve van a hideg szelektől. Az edényt állítsuk egy hungarocell lapra vagy deszkára, hogy alulról se érje a fagy. A konténer oldalát tekerjük körbe több réteg jutazsákkal, buborékfóliával vagy speciális téli védőtakaróval. A cserepet körülvevő teret feltölthetjük száraz lombbal vagy szalmával is, amit egy dróthálóval vagy jutaszövettel rögzítünk.
A föld felszínét a konténerben szintén takarjuk vastagon lombbal vagy fenyőkéreggel. Fontos, hogy a csapadéktól is védjük a növényt, mert a téli beázás és az azt követő fagyás szétrepesztheti a cserepet és károsíthatja a gyökereket. A szigetelt konténert helyezzük egy tetővel védett helyre, például egy fedett teraszra vagy eresz alá. Tavasszal, a kemény fagyok elmúltával a szigetelőanyagokat fokozatosan távolítsuk el, és helyezzük a növényt a végleges, napos helyére, hogy megkezdhesse a tavaszi növekedést.
A téli védelem és a gyakori hibák
Bár a kifejlett keleti bazsarózsa rendkívül fagytűrő, a téli védelem során is elkövethetünk hibákat, amelyek károsíthatják a növényt. Az egyik leggyakoribb hiba a túlzott takarás. A túl vastag, levegőtlen takaróréteg, például a fólia vagy a nehéz, nedves lomb, a tő befülledéséhez, berothadásához vezethet, különösen az enyhébb, csapadékos teleken. A téli takarás célja nem a melegen tartás, hanem a talaj hőmérséklet-ingadozásainak mérséklése és a gyökerek megvédése a hirtelen, mély fagyoktól. Ezért mindig laza, szellős anyagokat, például száraz lombot vagy szalmát használjunk.
Egy másik gyakori hiba a takarás túl korai kihelyezése vagy túl kései eltávolítása. Ha a talaj fagya előtt, már a meleg őszi napokon letakarjuk a növényt, az ideális búvóhelyet teremt a rágcsálóknak, és gátolja a növény megfelelő felkészülését a télre. Tavasszal pedig a túl sokáig fennhagyott takaró késlelteti a talaj felmelegedését, és a sötétben előtörő hajtások gyengék, etioláltak (sárgásfehérek) lesznek, amelyek a napra kerülve könnyen megégnek. A takarást mindig a hőmérséklet alakulásához igazítsuk, és a tavaszi fagyveszély elmúltával azonnal bontsuk le.
Sokan elkövetik azt a hibát is, hogy az őszi visszavágást túl korán, még a lombozat teljes elszáradása előtt elvégzik. Amíg a levelek zöldek vagy sárgulnak, addig a fotoszintézis és a tápanyagok gyökérbe történő elraktározása zajlik. Ha ezt a folyamatot idő előtt megszakítjuk, azzal gyengítjük a növényt, ami a következő évi növekedés és virágzás rovására megy. Várjuk meg, amíg a szárak és a levelek teljesen elszáradnak, megbarnulnak és könnyen törhetővé válnak. Ez jelzi, hogy a növény befejezte a felkészülést a nyugalmi időszakra.
Végül fontos megemlíteni a téli pangó víz veszélyét. A keleti bazsarózsa gyökérzete a nyugalmi időszakban is rendkívül érzékeny a túlzott nedvességre. A rossz vízelvezetésű, mély fekvésű területeken a téli csapadék vagy a hóolvadás összegyűlhet a tő körül, ami a gyökerek rothadásához vezet. Ennek eredménye tavasszal az lesz, hogy a növény nem hajt ki, vagy csak nagyon gyengén indul növekedésnek. A megelőzés érdekében már ültetéskor gondoskodjunk a megfelelő vízelvezetésről, és kerüljük a növény mélyedésekbe történő telepítését.
