A keleti bazsarózsa telepítése a kertészkedés egyik leginkább jövőbe mutató és legkifizetődőbb feladata, hiszen egy gondosan elültetett tő évtizedeken keresztül, akár egy emberöltőn át is a kert ékessége lehet. Ez a különleges növény mélyvörös, selymes szirmú virágaival és finom, páfrányszerű lombozatával egyedülálló esztétikai élményt nyújt. A sikeres ültetés alapja a megfelelő időpont, a termőhely gondos kiválasztása és a szakszerű ültetési technika elsajátítása, amelyek együttesen biztosítják a növény gyors begyökeresedését és hosszú távú egészségét. A szaporítása, bár türelmet igényel, szintén izgalmas kihívás, amely lehetővé teszi e ritka szépség megosztását és továbbörökítését a kertbarátok számára.
Az ültetés ideális időpontja az ősz, a szeptembertől novemberig terjedő időszak. Ekkor a talaj még elég meleg a gyökérképződéshez, de a levegő már hűvösebb, így a növénynek nem kell a lombozat párologtatására és fenntartására energiát fordítania. Az őszi ültetésű bazsarózsáknak elegendő idejük van a tél beállta előtt megkapaszkodni az új helyükön, és a tavaszi felmelegedéskor már erőteljes növekedésnek tudnak indulni. A tavaszi ültetés is lehetséges, de kockázatosabb, mert a növénynek egyszerre kell a gyökeresedésre és az új hajtások növesztésére koncentrálnia, ami nagyobb stresszt jelent számára és gyakran a virágzás elmaradásához vezet az első évben.
A termőhely kiválasztása kulcsfontosságú. A keleti bazsarózsa a napos, meleg, széltől védett fekvést kedveli, ahol legalább napi hat óra közvetlen napfény éri. A talaj legyen jó vízelvezetésű, laza szerkezetű és tápanyagokban gazdag. Kerülni kell a mély fekvésű, vizes területeket, ahol a téli csapadék megállhat, mert a pangó víz a gyökerek rothadását okozza. Az ültetés előtt a talajt legalább 40-50 cm mélyen érdemes felásni, és a kiemelt földet érett komposzttal vagy istállótrágyával gazdagítani. Ez biztosítja a megfelelő tápanyagellátást és a laza talajszerkezetet, ami elengedhetetlen a húsos gyökerek fejlődéséhez.
Az ültetési gödör mérete legyen legalább kétszer olyan széles és mély, mint a növény gyökérlabdája vagy a szabadgyökerű tő. A gödör aljára helyezhetünk egy réteg szerves trágyát, de ezt alaposan keverjük el földdel, hogy a gyökerek ne érintkezzenek közvetlenül a koncentrált tápanyaggal. A legkritikusabb pont az ültetési mélység beállítása. A gyöktörzsön lévő pirosas színű rügyek, az úgynevezett „szemek” nem kerülhetnek 3-5 cm-nél mélyebbre a talajfelszín alá. A túl mély ültetés a virágzás elmaradásának leggyakoribb oka, ezért erre kiemelt figyelmet kell fordítani. Helyezzük a növényt a gödörbe, majd fokozatosan töltsük vissza a feljavított földdel, közben óvatosan tömörítve, hogy ne maradjanak légzsebek. Végül alaposan öntözzük be.
A szaporítás tőosztással
A keleti bazsarózsa legelterjedtebb és legbiztosabb szaporítási módja a tőosztás. Ez a vegetatív szaporítási eljárás garantálja, hogy az új növények minden tulajdonságukban megegyeznek az anyanövénnyel. A tőosztást a legalább 4-5 éves, jól fejlett, erőteljes töveken érdemes elvégezni, amelyek már kellően megerősödtek és több növekedési ponttal, azaz rüggyel rendelkeznek. A legideálisabb időpont erre a műveletre is az ősz, augusztus végétől október végéig. Ekkor a növény már befejezte az aktív növekedést, de a talaj még elég meleg ahhoz, hogy az új gyökerek a tél beállta előtt kifejlődhessenek.
A művelet első lépése a növény óvatos kiemelése a földből. Ásóval vagy ásóvillával a tőtől megfelelő távolságra, körkörösen lazítsuk meg a talajt, ügyelve arra, hogy a húsos, törékeny gyökereket a lehető legkevésbé sértsük meg. A kiemelt gyökérlabdáról óvatosan rázzuk le vagy mossuk le a felesleges földet, hogy jól láthatóvá váljanak a gyöktörzsek és a rajtuk elhelyezkedő pirosas rügyek. Ez a lépés elengedhetetlen a szakszerű daraboláshoz, mivel így pontosan fel tudjuk mérni, hol érdemes szétvágni a tövet.
A tiszta gyöktörzset éles, fertőtlenített késsel vagy fűrésszel kell szétvágni kisebb részekre. Minden egyes új darabnak, vagyis szaporítványnak tartalmaznia kell legalább 3-5 egészséges, duzzadt rügyet és a hozzá tartozó megfelelő méretű gyökérzetet. A túl kicsi, egy-két rügyes darabok nehezebben erednek meg és több évbe telik, mire virágzóképes növénnyé fejlődnek. A vágási felületeket érdemes faszénporba mártani, ami fertőtlenítő hatású, és segít megelőzni a rothadást okozó gombás fertőzéseket.
Az így nyert új növényeket azonnal el kell ültetni a korábban leírtak szerint, az előkészített helyükre. Az ültetési mélységre itt is kiemelten kell figyelni: a rügyek a talajfelszín alatt 3-5 centiméterrel legyenek. Az ültetés után alapos beöntözés szükséges. Fontos tudni, hogy a tőosztás utáni első évben a növények gyakran nem hoznak virágot, mivel minden energiájukat a gyökeresedésre és a megerősödésre fordítják. A türelem azonban meghozza gyümölcsét, és a második vagy harmadik évtől már számíthatunk a csodálatos virágokra.
Szaporítás magvetéssel
A keleti bazsarózsa magról történő szaporítása egy lényegesen hosszabb és nagyobb türelmet igénylő folyamat, mint a tőosztás, és elsősorban növénynemesítők vagy elhivatott kertészkedők számára ajánlott. A magról kelt növények nem feltétlenül öröklik az anyanövény tulajdonságait, így a virágok színe, formája változatos lehet, ami izgalmas meglepetéseket tartogathat. A magvetés első lépése a magok begyűjtése. A magokat akkor kell leszedni, amikor a tüszőtermés felnyílik, és a fényes, fekete magok már láthatóvá válnak, de még nem potyogtak ki. A frissen szedett magok csírázóképessége a legjobb.
A bazsarózsa magoknak úgynevezett kettős nyugalmi állapotuk van, ami azt jelenti, a csírázáshoz egy meleg, majd egy hideg periódusra is szükségük van. A frissen gyűjtött magokat érdemes azonnal elvetni egy cserépbe vagy a szabadföldbe, körülbelül 2-3 cm mélyre. A vetést nedvesen kell tartani. A nyár végi, kora őszi meleg hatására (első, meleg periódus) a magból először csak a gyököcske fejlődik ki, a sziklevél a föld alatt marad. A hajtás kifejlődéséhez szükség van a téli hideghatásra, a természetes stratifikációra (második, hideg periódus). A tényleges hajtások tehát csak a következő tavasszal fognak megjelenni a föld felett.
A folyamat mesterségesen is felgyorsítható. A magokat nedves perlitbe vagy homokba keverve, egy lezárt műanyag zacskóban, szobahőmérsékleten kell tartani körülbelül 2-3 hónapig, amíg a gyökerek megjelennek. Ezt követően a csírázó magokat tartalmazó zacskót további 2-3 hónapra hűtőszekrénybe (kb. 4°C) kell helyezni a hideghatás biztosítása érdekében. A hideg periódus letelte után a kis növénykéket óvatosan, egyesével el lehet ültetni cserepekbe, tápanyagdús palántaföldbe. A cserepeket világos, de a közvetlen napfénytől védett helyen kell tartani.
A magról nevelt bazsarózsák rendkívül lassan fejlődnek. Az első években a növény minden energiáját a gyökérzet fejlesztésére fordítja, és a lombozat is meglehetősen gyenge lesz. A kis magoncokat rendszeresen, de mérsékelten kell öntözni, és gondoskodni kell a gyommentesítésükről. Az első virágzásra általában 4-7 évet kell várni, ami komoly türelmet igényel a kertésztől. Bár a folyamat lassú, egy saját magunk által nevelt, egyedi bazsarózsa felnevelése páratlan sikerélményt jelenthet.
Az átültetés szabályai és buktatói
A bazsarózsák, köztük a keleti bazsarózsa is, közismerten rosszul tűrik az átültetést és a bolygatást. Gyökérzetük rendkívül érzékeny, és egy jól beállt, évek óta ugyanazon a helyen virágzó tő átültetése után akár több évre is leállhat a virágzással, amíg újra megerősödik. Éppen ezért az átültetésre csak a legszükségesebb esetben, például építkezés, kertátalakítás vagy a növény elnyomóvá váló környezete miatt kerüljön sor. Ha egy bazsarózsa jól érzi magát a helyén és bőségesen virágzik, felesleges és egyben káros is bolygatni.
Ha az átültetés elkerülhetetlen, azt a tőosztáshoz hasonlóan ősszel, a nyugalmi időszak kezdetén kell elvégezni. A legfontosabb, hogy a lehető legnagyobb gyökérlabdával emeljük ki a növényt a földből, hogy a gyökérzet minél kevésbé sérüljön. Az ásót vagy ásóvillát a növény lombozatának szélétől is távolabb, jó arasznyira szúrjuk le, és körben, több irányból, fokozatosan emeljük ki a földet a növénnyel együtt. A húsos, tároló gyökerek rendkívül törékenyek, ezért minden mozdulatot óvatosan kell végezni.
Az új helyet már előre, gondosan el kell készíteni. Az ültetőgödör legyen lényegesen nagyobb, mint a kiemelt gyökérlabda, és a talaját javítsuk fel komposzttal vagy más szerves anyaggal. Az átültetéskor is a legkritikusabb pont az ültetési mélység. A rügyeknek itt is a talajfelszín alatt 3-5 cm-re kell kerülniük. Ha az eredeti helyén jól virágzott a növény, próbáljuk meg pontosan ugyanilyen mélységbe ültetni. Az ültetés utáni alapos beiszapoló öntözés segít eltávolítani a gyökerek körüli légzsebeket és biztosítja a megfelelő talajkontaktust.
Az átültetés utáni években a növény valószínűleg gyengébben fog teljesíteni. Az első évben a virágzás elmaradása szinte borítékolható, és a lombozat is kisebb lehet a megszokottnál. Ebben az időszakban a növénynek türelemre és gondoskodásra van szüksége. A rendszeres, de nem túlzó öntözés és a gyommentesen tartott környezet segíti a regenerálódást. Tápanyag-utánpótlást csak a második évtől, óvatosan alkalmazzunk, amikor már látható jelei vannak a megerősödésnek. Kellő türelemmel és gondoskodással az átültetett bazsarózsa néhány év alatt újra régi pompájában tündökölhet.
Konténeres nevelés lehetőségei
Bár a keleti bazsarózsa alapvetően egy szabadföldi, kerti növény, amely a mélyre hatoló gyökérzetének köszönhetően érzi jól magát, bizonyos feltételek mellett konténeres nevelése is lehetséges. Ez a megoldás elsősorban azok számára jöhet szóba, akik nem rendelkeznek kerttel, de teraszon vagy erkélyen szeretnék élvezni ennek a különleges növénynek a szépségét. A konténeres nevelés sikerének kulcsa a megfelelő méretű edény, a jó minőségű ültetőközeg és a gondosabb, rendszeresebb odafigyelés. A növénynek ugyanis egy korlátozott térben kell minden szükséges vizet és tápanyagot megkapnia.
A legfontosabb a megfelelő méretű dézsa vagy konténer kiválasztása. A bazsarózsának nagy helyre van szüksége a gyökérzete számára, ezért egy legalább 50-60 literes, mély edényt válasszunk. A kisebb cserépben a gyökerek hamar benövik a rendelkezésre álló teret, ami a növekedés leállásához és a virágzás elmaradásához vezet. Az edény alján legyenek bőségesen vízelvezető nyílások, hogy a felesleges öntözővíz szabadon távozhasson, megelőzve ezzel a gyökérrothadást. Anyagát tekintve a fagyálló kerámia, a fa vagy a vastagabb műanyag dézsák egyaránt megfelelnek.
Az ültetőközegnek jó vízáteresztőnek, de egyben tápanyagdúsnak is kell lennie. Használhatunk jó minőségű, általános virágföldet, amelyet érdemes feljavítani egyharmad arányban perlittel vagy apró szemű agyaggranulátummal a jobb vízelvezetés érdekében, valamint érett komposzttal a tápanyagtartalom növelésére. Az ültetéskor itt is ügyelni kell a helyes ültetési mélységre: a rügyek a föld felszíne alatt legfeljebb 3-5 cm-re legyenek. A konténeres növényeket az első évben fagymentes, hűvös helyen (pince, garázs) teleltessük, hogy a gyökerek ne károsodjanak a kemény fagyokban.
A konténeres bazsarózsa gondozása nagyobb odafigyelést igényel. A föld a dézsában gyorsabban kiszárad, ezért gyakrabban, a nyári hőségben akár naponta is szükség lehet az öntözésre. A tápanyagok is hamarabb kimosódnak, ezért a vegetációs időszakban 2-3 hetente érdemes alacsony nitrogén-, de magas foszfor- és káliumtartalmú tápoldattal ellátni. Két-három évente, ősszel, a növényt ki kell emelni a dézsából, a gyökérzetét szükség szerint megkurtítani, és friss ültetőközegbe visszaültetni. Bár a konténeres nevelés több munkával jár, a virágzó bazsarózsa látványa a teraszon minden fáradozásért kárpótol.
