A fukszia, más néven Krisztus vércseppje vagy csüngőke, egy rendkívül népszerű és látványos dísznövény, melyet élénk színű, különleges formájú virágai tesznek oly kedveltté a kertbarátok körében. Eredetileg Közép- és Dél-Amerika, valamint Új-Zéland hegyvidéki, nedves erdőiből származik, ahol a hűvösebb, párás klímát kedveli. Népszerűségét nem csupán szépségének, hanem viszonylag könnyű nevelhetőségének is köszönheti, feltéve, hogy tisztában vagyunk alapvető igényeivel. A megfelelő gondozás mellett egész nyáron át ontja csodálatos virágait, melyek formája és színe fajtánként rendkívül változatos lehet, a kecses, harang alakúaktól egészen a dúsan telt, fodros szirmú változatokig.
A fuksziafélék családja több mint száz fajt és több ezer nemesített hibridet számlál, így mindenki megtalálhatja a saját ízlésének és kertjének megfelelő példányt. Vannak bokrosan növő, csüngő hajtásrendszerű és akár törzses fának nevelhető változatok is, melyek sokoldalú felhasználást tesznek lehetővé kertekben, balkonokon és teraszokon egyaránt. A virágok színe a fehértől a rózsaszínen, lilán, piroson át egészen a mélybordóig terjedhet, gyakran két vagy több szín kombinációjában pompázva. A fukszia nemcsak esztétikai értékkel bír, hanem vonzza a beporzó rovarokat, különösen a kolibriket őshazájában, ami hozzájárul a kert biodiverzitásának fenntartásához.
A fukszia bemutatása és népszerűsége
A fukszia nemzetség nevét Leonhart Fuchs német botanikusról kapta a 17. században, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend a virágkedvelők körében. E növények fő vonzereje a páratlan szépségű virágzatukban rejlik, melyek gyakran kétszínűek, a csészelevelek és a sziromlevelek eltérő árnyalatokban pompáznak. A virágok formája is rendkívül változatos lehet, a klasszikus harang alakútól a bonyolultabb, telt virágú fajtákig. A fuksziák között találunk egészen apró termetű, törpe változatokat, valamint erőteljes növekedésű, akár kisebb bokorrá fejlődő fajtákat is, így sokféle kertészeti célra felhasználhatók.
A fukszia népszerűségének egyik oka a sokoldalúsága; kiválóan alkalmas függőkosarakba, virágládákba, dézsákba ültetve, de akár virágágyások szegélyeként vagy szoliter növényként is megállja a helyét. Különösen kedveltek a csüngő hajtásrendszerű fajták, melyek vízesésszerűen omlanak alá a tartóedényből, látványos virágfüggönyt alkotva. A megfelelő gondozás mellett a fuksziák hosszan, akár tavasz végétől ősz elejéig virágoznak, folyamatosan újabb és újabb bimbókat hozva. Ez a hosszan tartó virágzási időszak teszi őket különösen értékessé a díszkertekben. A fuksziák iránti érdeklődés a nemesítők fantáziáját is megmozgatta, ennek köszönhetően ma már több ezer különböző hibrid létezik a piacon. Ezek a hibridek nemcsak virágszínben és -formában, hanem növekedési habitusban, betegségekkel szembeni ellenállóságban és hidegtűrésben is különbözhetnek. Vannak kifejezetten naposabb helyet toleráló fajták, bár a legtöbb fukszia a félárnyékos, védett fekvést részesíti előnyben. A nemesítési munka folyamatosan zajlik, így évről évre újabb, még különlegesebb és ellenállóbb fajták jelennek meg.
A fukszia nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem bizonyos kultúrákban szimbolikus jelentéssel is bír. Gyakran az eleganciát, a kecsességet és a szeretetet társítják hozzá. A növény gondozása pedig sokak számára pihentető hobbi, amely örömet és sikerélményt nyújt. A kezdő kertészek számára is ajánlható, hiszen néhány alapvető szabály betartásával bőséges virágzással hálálja meg a törődést, és igazi ékköve lehet bármelyik kertnek vagy balkonnak.
Az ideális hely kiválasztása
A fukszia számára az egyik legfontosabb tényező a megfelelő hely kiválasztása, mivel ez alapvetően meghatározza a növény egészséges fejlődését és virágzási kedvét. Általánosságban elmondható, hogy a fuksziák a világos, de a közvetlen, tűző déli naptól védett, félárnyékos helyeket kedvelik. A reggeli vagy késő délutáni napsütés jótékony hatással lehet rájuk, de a dél körüli erős napsugárzás könnyen megégetheti a leveleiket és a virágaikat, valamint a növény túlmelegedéséhez vezethet. Egy keleti vagy nyugati fekvésű ablakpárkány, erkély vagy egy lombos fa által szűrt fényű kerti zug ideális lehet számukra. A hőmérsékleti igények tekintetében a fuksziák a hűvösebb klímát részesítik előnyben. Az optimális fejlődésükhöz a 15-25 Celsius-fok közötti hőmérséklet a legkedvezőbb. A tartósan 25-28 Celsius-fok feletti meleg stresszt okozhat a növénynek, ami a virágzás csökkenéséhez vagy teljes leállásához, valamint levélhulláshoz vezethet. Fontos tehát, hogy a nyári hőség idején biztosítsunk számukra árnyékos, szellős helyet, ahol a levegő hőmérséklete mérsékeltebb marad. A túlságosan meleg és száraz levegő a kártevők, például a takácsatkák megjelenésének is kedvez.
A megfelelő páratartalom szintén kulcsfontosságú a fuksziák egészségéhez, mivel eredeti élőhelyükön magas páratartalmú környezetben élnek. A száraz levegő, különösen beltéri tartás esetén vagy forró nyári napokon, a levelek barnulását és száradását okozhatja. A páratartalom növelése érdekében permetezhetjük a növény leveleit lágy vízzel, különösen a reggeli órákban, vagy helyezhetünk melléjük vízzel teli tálcát, amelyre kavicsokat szórunk, hogy a cserép ne álljon közvetlenül a vízben. Csoportos elhelyezésük is segíthet a mikroklíma párásabbá tételében. Végül, de nem utolsósorban, a fuksziákat óvni kell az erős széltől és a huzattól. A szél mechanikai sérüléseket okozhat a törékeny hajtásokon és virágokon, valamint túlságosan kiszáríthatja a növényt és a talaját. Egy védett terasz, erkélysarok vagy egy szélvédett kerti rész ideális menedéket nyújthat számukra. Ha függőkosárban tartjuk őket, ügyeljünk arra, hogy a felfüggesztés stabil legyen, és a szél ne tudja túlságosan lengetni a kosarat. A gondosan megválasztott hely hozzájárul ahhoz, hogy fuksziánk sokáig egészséges és virágzó maradjon.
Az ültetés és átültetés fortélyai
A fukszia sikeres nevelésének egyik alapköve a megfelelő ültetőközeg és a helyes ültetési technika megválasztása. A fuksziák a jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű, humuszban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (pH 6,0-7,0) talajt kedvelik. Kifejezetten számukra összeállított, kereskedelemben kapható fuksziaföld vagy általános virágföld is megfelelő lehet, amit érdemes egy kevés perlittel, tőzeggel vagy homokkal tovább lazítani a jobb szellőzés és vízelvezetés érdekében. Fontos, hogy a gyökerek ne álljanak pangó vízben, mert ez gyökérrothadáshoz vezethet.
Az ültetőedény kiválasztásakor vegyük figyelembe a növény méretét és növekedési erélyét. Olyan cserepet vagy ládát válasszunk, amely elegendő helyet biztosít a gyökérzet fejlődésének, de ne legyen aránytalanul nagy, mert ez a talaj túlzott nedvesedését és lassú kiszáradását eredményezheti. Az edény alján mindenképpen legyenek vízelvezető nyílások. Agyagcserép használata előnyös lehet, mivel porózus anyaga segíti a talaj szellőzését és a felesleges nedvesség elpárolgását, ugyanakkor gyakrabban kell öntözni, mint a műanyag cserepeket.
Az átültetésre általában évente egyszer, kora tavasszal, a növekedési időszak megkezdése előtt van szükség, vagy amikor a növény kinőtte a cserepét, és a gyökerek már kitöltik azt. Az átültetés során óvatosan emeljük ki a növényt a régi cserépből, rázzuk le a gyökerekről a régi föld egy részét, és vizsgáljuk meg a gyökérzet állapotát. Az elhalt, sérült vagy túlságosan összegubancolódott gyökérrészeket éles, steril metszőollóval távolítsuk el. Az új cserépbe tegyünk friss ültetőközeget, helyezzük bele a növényt úgy, hogy a gyökérnyak az eredeti magasságban legyen, majd töltsük fel a cserepet földdel, enyhén tömörítve azt. Az ültetés vagy átültetés után alaposan öntözzük be a növényt, hogy a föld jól átnedvesedjen és a gyökerek kapcsolatba kerüljenek az új közeggel. Az első néhány hétben tartsuk a növényt félárnyékos, védett helyen, és kerüljük a közvetlen napsütést, amíg meg nem erősödik. Az átültetés utáni stressz csökkentése érdekében ne tápoldatozzuk a fuksziát legalább 2-3 hétig, hagyjunk időt a gyökereknek az új környezethez való alkalmazkodásra. A gondos ültetés és az időben elvégzett átültetés biztosítja a növény számára a szükséges tápanyagokat és a megfelelő fejlődési teret.
Öntözési praktikák a fukszia egészségéért
A fukszia megfelelő öntözése kulcsfontosságú az egészséges növekedés és a bőséges virágzás szempontjából, mivel ez a növény kifejezetten vízigényes, különösen a melegebb hónapokban és a virágzási időszakban. Az öntözés gyakoriságát és mennyiségét mindig a környezeti tényezőkhöz, például a hőmérséklethez, a páratartalomhoz, a fényviszonyokhoz, valamint a növény méretéhez és az ültetőedény anyagához kell igazítani. Általános szabályként elmondható, hogy a fukszia földjét tartsuk folyamatosan enyhén nyirkosan, de soha ne hagyjuk, hogy teljesen kiszáradjon, vagy tartósan vízben álljon.
A legjobb módszer annak megállapítására, hogy mikor van szükség öntözésre, ha ujjunkkal ellenőrizzük a talaj felső 2-3 centiméteres rétegének nedvességtartalmát. Ha ez a réteg már száraznak érződik, itt az ideje az öntözésnek. Inkább gyakrabban öntözzünk kisebb adagokkal, mint ritkán nagy mennyiségű vízzel, ami a gyökerek fulladásához vezethet. Az öntözéshez lehetőleg szobahőmérsékletű, lágy vizet, például esővizet vagy állott csapvizet használjunk, mivel a kemény, klóros víz károsíthatja a növényt. A túlöntözés legalább annyira káros lehet, mint az alulöntözés. A pangó víz gyökérrothadást okoz, ami a növény pusztulásához vezethet. Ennek jelei lehetnek a sárguló, hervadó levelek, a puha, barna gyökerek és a kellemetlen szagú talaj. Ha túlöntözésre gyanakszunk, azonnal hagyjuk abba az öntözést, és hagyjuk a földet kiszáradni. Súlyos esetben szükség lehet a növény átültetésére friss, száraz közegbe, az elrothadt gyökérrészek eltávolítása mellett.
Az alulöntözés jelei közé tartozik a hervadt, lekonyuló levelek és hajtások, a virágbimbók lehullása és a növekedés leállása. Bár a fukszia viszonylag gyorsan helyrejön, ha időben pótoljuk a vízhiányt, a tartós szárazság maradandó károsodást okozhat. Nyáron, nagy melegben előfordulhat, hogy naponta kétszer is öntözni kell, különösen a kisebb cserepekben vagy függőkosarakban tartott példányokat. Az esti vagy kora reggeli órák a legalkalmasabbak az öntözésre, hogy a víznek legyen ideje beszívódni, és csökkenjen a párolgási veszteség.
Tápanyagok és trágyázás: a bőséges virágzás titka
A fukszia, mint intenzíven növekvő és dúsan virágzó növény, rendszeres tápanyag-utánpótlást igényel ahhoz, hogy teljes pompájában díszíthessen. A virágzási időszakban, tavasztól őszig, hetente vagy kéthetente érdemes kiegyensúlyozott, vízben oldódó komplex műtrágyával tápoldatozni. Olyan készítményt válasszunk, amely tartalmazza a szükséges makroelemeket (nitrogén, foszfor, kálium) és mikroelemeket (vas, magnézium, mangán stb.) is. A foszfor különösen fontos a bőséges virágképződéshez, míg a nitrogén a zöldTömeget növeli, a kálium pedig az általános ellenálló képességet és a virágok színintenzitását fokozza.
Fontos, hogy a tápoldatot mindig a gyártó által ajánlott hígításban alkalmazzuk, és soha ne adjuk száraz földre, mert az megégetheti a gyökereket. Először öntözzük meg a növényt tiszta vízzel, majd ezután juttassuk ki a tápoldatot. A túlzott tápanyag-bevitel legalább annyira káros lehet, mint a hiány, só felhalmozódást okozhat a talajban, ami gyökérkárosodáshoz és a növény legyengüléséhez vezethet. Ha bizonytalanok vagyunk, inkább használjunk hígabb oldatot gyakrabban.
A tápanyaghiány különböző tünetekben nyilvánulhat meg. A nitrogénhiány például a levelek sárgulását, különösen az alsóbb, idősebb leveleken, és a gyenge növekedést okozza. Foszforhiány esetén a virágzás gyér lehet, a levelek pedig sötétzölddé, esetleg lilás árnyalatúvá válhatnak. Káliumhiányra utalhat a levélszélek barnulása, száradása és a növény általános gyengesége. Vas- vagy magnéziumhiány esetén a fiatalabb leveleken klorózis, azaz érközötti sárgulás jelenhet meg, miközben az erek zöldek maradnak.
A vegetációs időszak végén, ősszel fokozatosan csökkentsük a tápoldatozás gyakoriságát, majd a teleltetés alatt teljesen hagyjuk abba, mivel a növény nyugalmi állapotba kerül, és nincs szüksége extra tápanyagokra. Tavasszal, az új hajtások megjelenésével kezdhetjük újra a rendszeres tápanyag-utánpótlást, kezdetben hígabb oldattal, majd fokozatosan növelve a koncentrációt. A megfelelő tápanyagellátás biztosítja, hogy fuksziánk egészséges, erőteljes növekedésű legyen, és gazdagon ontja csodálatos virágait.
Metszés és formázás: a szép és egészséges növényért
A fukszia rendszeres metszése elengedhetetlen ahhoz, hogy a növény dús, bokros habitusúvá fejlődjön, bőségesen virágozzon, és megőrizze esztétikus formáját. A metszés serkenti az új hajtások képződését, amelyeken a virágok jellemzően megjelennek, így közvetlenül hozzájárul a virágzási potenciál növeléséhez. Emellett a metszés segít eltávolítani az elöregedett, beteg vagy sérült növényi részeket, javítva ezzel a növény általános egészségi állapotát és szellőzését, ami csökkenti a gombás betegségek kialakulásának kockázatát.
A fő metszési időszak általában kora tavasszal van, a fagyok elmúltával, de még az intenzív növekedés megkezdése előtt. Ekkor a fásodott hajtásokat akár a felére vagy harmadára is visszavághatjuk, attól függően, hogy milyen formát és méretet szeretnénk elérni. A gyenge, vékony vesszőket teljesen távolítsuk el. A visszavágás után a növény erőteljes új hajtásokat fog hozni. Azoknál a fuksziáknál, amelyeket teleltettünk, ez a tavaszi metszés különösen fontos a megújulás érdekében.
A vegetációs időszak alatt is szükség lehet kisebb korrekciós metszésekre, úgynevezett csípésekre. Amikor az új hajtások elérik a 4-6 levélpárt, a hajtáscsúcsot visszacsíphetjük, ami további elágazódásra serkenti a növényt. Ezt a folyamatot többször is megismételhetjük a szezon elején, hogy igazán dús, kompakt bokrot kapjunk. Az elnyílt virágokat és a képződő terméseket is érdemes rendszeresen eltávolítani, mert ez arra ösztönzi a növényt, hogy újabb virágokat hozzon, ahelyett, hogy energiáit a magérlelésre fordítaná.
A metszés technikája némileg eltérhet a fukszia típusától függően. A bokros fajtáknál a cél a sűrű, gömbölyded forma kialakítása, míg a csüngő fajtáknál a hosszú, leomló hajtások ösztönzése a fontos, de itt is érdemes a hajtásvégeket csipkedni a dúsabb megjelenés érdekében. Törzses fukszia nevelése esetén a törzsről rendszeresen el kell távolítani az oldalhajtásokat, és a koronát kell a kívánt formára alakítani. A metszéshez mindig tiszta, éles metszőollót vagy kést használjunk, hogy a vágási felületek simák legyenek, és gyorsan gyógyuljanak.
A fukszia szaporítása lépésről lépésre
A fukszia szaporítása viszonylag egyszerűen, leggyakrabban félfás dugványozással történik, ami lehetővé teszi, hogy kedvenc fajtáinkból új növényeket neveljünk, vagy megfiatalítsuk az idős példányokat. A dugványozásra legalkalmasabb időszak a tavasz vége vagy a nyár eleje, amikor a növény aktívan növekszik, és a hajtások már kellően erősek, de még nem teljesen fásodtak el. Az ekkor gyökereztetett dugványoknak elegendő idejük van megerősödni az ősz beköszönte előtt. A dugványok készítéséhez válasszunk egészséges, betegség- és kártevőmentes anyanövényt. Egy éles, steril késsel vagy metszőollóval vágjunk le 8-10 cm hosszú hajtáscsúcsokat, lehetőleg közvetlenül egy levélcsomó alatt. A levágott dugványok alsó leveleit távolítsuk el, csak a felső 2-4 levelet hagyjuk meg, hogy csökkentsük a párologtatást. Ha a megmaradt levelek túl nagyok, félbevágásukkal tovább mérsékelhetjük a vízveszteséget. A vágási felületet érdemes gyökereztető hormonba mártani, ami elősegíti a gyökérképződést, de ez nem feltétlenül szükséges. A prepared dugványokat ültethetjük közvetlenül nedves, laza szerkezetű ültetőközegbe, például tőzeg és perlit keverékébe, vagy először vízben is gyökereztethetjük őket. Ha földbe ültetjük, kis cserepeket vagy szaporítótálcát használjunk, és a dugványokat kb. 2-3 cm mélyen helyezzük a közegbe. Az ültetés után enyhén nyomkodjuk meg a földet a dugványok körül, majd óvatosan öntözzük be. A magas páratartalom biztosítása érdekében a cserepeket fedjük le átlátszó műanyag fóliával vagy egy műanyag palack levágott felső részével, de gondoskodjunk a rendszeres szellőztetésről a penészedés elkerülése érdekében.
A dugványokat tartsuk világos, de közvetlen napsütéstől védett, meleg (kb. 18-22 Celsius-fok) helyen. A földjüket tartsuk folyamatosan enyhén nyirkosan. A gyökeresedés általában 2-4 hét alatt megtörténik, amit az új hajtások megjelenése jelez. Ha vízben gyökereztettünk, akkor az 1-2 cm-es gyökerek megjelenése után ültessük át őket a megfelelő ültetőközegbe. A fiatal, meggyökeresedett növényeket fokozatosan szoktassuk hozzá a külső környezeti feltételekhez, mielőtt végleges helyükre kerülnének.
Gyakori betegségek és kártevők elleni védekezés
A fuksziák, bár viszonylag ellenálló növények, sajnos nem mentesek a különböző betegségektől és kártevőktől, különösen, ha a tartási körülmények nem optimálisak. Az egyik leggyakoribb probléma a gombás megbetegedések, mint például a szürkepenész (Botrytis cinerea), amely elsősorban nedves, hűvös időben és rosszul szellőző helyen támadja meg a növényt, szürke, porszerű bevonatot képezve a leveleken, szárakon és virágokon. A megelőzés érdekében fontos a megfelelő növénytávolság biztosítása, a túlzott öntözés kerülése és a jó légmozgás. Fertőzés esetén az érintett részeket azonnal távolítsuk el, és szükség esetén gombaölő szeres permetezést alkalmazzunk.
A levélfoltosságot okozó gombák szintén megjelenhetnek, különösen párás környezetben. Ezek a betegségek különböző méretű és színű foltokat okoznak a leveleken, amelyek később elszáradhatnak és lehullhatnak. A megelőzés itt is a jó higiéniai gyakorlatokon alapul, mint például a lehullott levelek eltávolítása és a növények megfelelő szellőzésének biztosítása. A fukszia rozsda egy másik gombás betegség, amely narancssárga vagy barna pustulákat okoz a levelek fonákján. Erős fertőzés esetén a levelek elsárgulnak és lehullanak. A megelőzés és a védekezés hasonló a többi gombás betegséghez.
A kártevők közül a levéltetvek, a takácsatkák és az üvegházi molytetű (liszteske) okozhatják a legtöbb gondot. A levéltetvek általában a fiatal hajtáscsúcsokon és a levelek fonákján telepszenek meg, szívogatásukkal gyengítik a növényt, és mézharmatot ürítenek, ami vonzza a hangyákat és elősegíti a korompenész kialakulását. A takácsatkák apró, pókszerű élőlények, amelyek főként meleg, száraz körülmények között szaporodnak el, finom szövedéket képezve a leveleken, amelyek sárgulnak, bronzosodnak és lehullanak. Az üvegházi molytetű apró, fehér, lepkeszerű rovar, amely szintén a levelek fonákján szívogat, és gyorsan elszaporodhat.
A kártevők elleni védekezésnél a megelőzés a legfontosabb: rendszeresen vizsgáljuk át a növényeket, és az első jeleknél azonnal cselekedjünk. Kisebb fertőzés esetén a kártevőket vízsugárral lemoshatjuk, vagy nedves ruhával letörölhetjük. Természetes ellenségek, például katicabogarak (levéltetvek ellen) vagy ragadozó atkák (takácsatkák ellen) bevetése is hatékony lehet. Súlyosabb esetben biológiai növényvédő szerek, például káliszappan, neemolaj vagy speciális rovarölő szerek alkalmazása válhat szükségessé. Mindig tartsuk be a növényvédő szerek használati utasításait, és részesítsük előnyben a környezetkímélő megoldásokat.
A fukszia teleltetése: felkészülés a hideg hónapokra
A legtöbb fuksziafajta nem fagytűrő, ezért a hideg éghajlatú területeken szükség van a növények megfelelő teleltetésére, hogy a következő szezonban ismét gyönyörködhessünk virágaikban. A teleltetésre való felkészülést már ősszel el kell kezdeni. Fokozatosan csökkentsük az öntözést és hagyjuk abba a tápoldatozást, hogy a növény felkészülhessen a nyugalmi időszakra. Az első fagyok előtt, de még akkor, amikor a nappali hőmérséklet tartósan 5-10 Celsius-fok körül alakul, vigyük be a növényeket egy fagymentes, hűvös helyiségbe.
A teleltetésre ideális hely egy világos vagy sötét, de mindenképpen hűvös (5-10 Celsius-fok) helyiség, például egy fűtetlen veranda, pince, garázs vagy lépcsőház. Ha világos helyen teleltetjük, a növény megtarthatja néhány levelét, és kevesebb visszavágást igényel tavasszal. Sötét helyen történő teleltetés esetén a növény valószínűleg minden levelét lehullatja, ami teljesen normális. Ebben az esetben a hajtásokat erőteljesebben, akár a felére vagy kétharmadára is visszavághatjuk a helytakarékosság és a betegségek megelőzése érdekében. A visszavágás előtt távolítsuk el az elszáradt leveleket és virágokat.
A teleltetés során a fuksziák vízigénye minimálisra csökken. Csak annyira öntözzük őket, hogy a földjük éppen ne száradjon ki teljesen; ez általában havonta egy-két alkalommal elegendő, a helyiség páratartalmától és hőmérsékletétől függően. A túlöntözés a gyökerek rothadásához vezethet a nyugalmi időszakban is. Rendszeresen ellenőrizzük a növényeket, hogy nincsenek-e rajtuk kártevők vagy betegség jelei, és szükség esetén tegyük meg a megfelelő óvintézkedéseket. A jó szellőzés fontos a penészedés megelőzése érdekében.
Tavasszal, általában március környékén, amikor a nappalok hosszabbodni kezdenek és a hőmérséklet emelkedik, fokozatosan szoktassuk vissza a fuksziákat a melegebb és világosabb körülményekhez. Kezdetben helyezzük őket egy világosabb, de még mindig hűvös helyre, és kezdjük el óvatosan növelni az öntözés gyakoriságát. Ekkor végezhetjük el a tavaszi metszést is, eltávolítva az elhalt vagy gyenge hajtásokat, és formára igazítva a növényt. Amikor az éjszakai fagyok veszélye már elmúlt, és a külső hőmérséklet tartósan 10 Celsius-fok felett van, kihelyezhetjük őket a szabadba, kezdetben árnyékos, védett helyre, majd fokozatosan szoktatva őket a végleges helyük fényviszonyaihoz.
