A csillagsom (Cornus kousa) egyre népszerűbb díszfa a magyar kertekben, ami nem is csoda, hiszen látványos virágzata, ehető termése és gyönyörű őszi lombszíne páratlan esztétikai élményt nyújt. Általánosságban elmondható, hogy egy ellenálló, viszonylag kevés gondozást igénylő fajtáról van szó, amely lényegesen jobban tolerálja a betegségeket, mint amerikai rokona, a virágos som (Cornus florida). Azonban, mint minden élőlény, a csillagsom sem sebezhetetlen; megfelelő körülmények között vagy legyengült állapotban őt is megtámadhatják különféle kórokozók és kártevők. A sikeres növényvédelem kulcsa a megelőzésben és a problémák korai felismerésében rejlik, ezért minden tulajdonosnak érdemes tisztában lennie a lehetséges veszélyforrásokkal.
Gombás megbetegedések és megelőzésük
A gombás fertőzések a csillagsom esetében leggyakrabban a lombozatot, ritkábban a fás részeket és a gyökérzetet érintik. A lisztharmat az egyik leggyakoribb, de szerencsére kevésbé veszélyes probléma, melyet jellegzetes fehér, porszerű bevonat jelez a levelek felületén, elsősorban a nyár második felében. Ez a betegség főként párás, meleg időben, rossz légmozgású helyeken alakul ki, és bár ritkán okoz komoly károkat, egy erősebb fertőzés gátolhatja a fotoszintézist és csúfíthatja a növény megjelenését. A megelőzés érdekében fontos a megfelelő tőtávolság biztosítása és a túlzsúfolt korona időnkénti ritkítása a jobb légáramlás érdekében. A lehullott, fertőzött lombozat összegyűjtése és megsemmisítése szintén csökkenti a következő évi fertőzés esélyét.
Sokan tartanak az antraknózis nevű betegségtől, amely a virágos som egyik legpusztítóbb kórokozója, azonban jó hír, hogy a csillagsom ezzel szemben rendkívül ellenálló. Ez nem jelenti azt, hogy a levelein soha nem jelenhetnek meg foltok; különféle, kevésbé agresszív gombák (például Septoria, Colletotrichum fajok) okozhatnak levélfoltosságot. Ezek a tünetek általában apró, sötét, néha lilás szegéllyel rendelkező foltok formájában jelentkeznek, főleg csapadékosabb időszakokban. Ezek a fertőzések ritkán jelentenek komoly veszélyt a fa egészségére, és a védekezés általában kimerül a megelőző intézkedésekben, mint például a jó kondíció fenntartása és a lehullott levelek eltávolítása. A fa vitalitásának megőrzése a legjobb védekezés az ilyen másodlagos kórokozókkal szemben.
A gyökérzetet és a törzs alsó részét érintő gombás betegségek, mint például a Phytophthora okozta gyökér- és törzskorhadás, sokkal komolyabb fenyegetést jelentenek, bár szerencsére ritkábban fordulnak elő. Ezek a problémák szinte kivétel nélkül a rossz vízelvezetésű, túlságosan kötött, levegőtlen talajokra vezethetők vissza, ahol a gyökerek folyamatosan vízben állnak. A tünetek a lombozaton is megmutatkoznak: a levelek sárgulnak, lankadnak, a hajtásnövekedés leáll, majd ágak halnak el. A törzs tövénél a kéreg elszíneződhet, felpuhulhat, és a fa könnyen kidőlhet. E betegségek ellen a leghatékonyabb védekezés a megelőzés: a csillagsomot mindig jó vízáteresztő képességű talajba ültessük, és kerüljük a túlöntözést.
Az ágrákosodás szintén egy potenciális veszélyforrás, amelyet leggyakrabban a Botryosphaeria nemzetségbe tartozó gombák okoznak. Ezek a kórokozók jellemzően valamilyen sérülésen keresztül (például metszési felület, mechanikai sérülés, fagykár) hatolnak be a növény szöveteibe. A fertőzés helyén a kéreg besüpped, elszíneződik, és az ág vagy akár a törzs ezen a ponton elhalhat, ami az ág teljes pusztulását okozza. A rákosodás különösen a stressznek kitett, legyengült fákat veszélyezteti. A védekezés alapja a fa jó kondíciójának fenntartása, a szakszerű metszés és a mechanikai sérülések elkerülése, különösen a fűnyíró és a damilos szegélynyíró okozta sebek megelőzése a törzs körül.
A leggyakoribb állati kártevők
A csillagsom állati kártevői közül talán a som-üvegszárnyúlepke (Synanthedon scitula) a legjelentősebb, bár kártétele nem általános. A probléma forrása nem a lepke, hanem annak hernyója, amely a fa kérge alá fúrja magát, és ott a kambiummal és a háncsrésszel táplálkozik. Ez a tevékenység megszakítja a nedvkeringést, ami az ágak, súlyos esetben az egész korona pusztulásához vezethet. A fertőzés jelei a törzsön vagy a vastagabb ágakon látható apró lyukak, amelyekből fűrészporszerű ürülék (frass) hullik ki, valamint a korona lankadása és elhalása. A kártevő leginkább a sérült, stresszes fákat támadja meg; a fűnyíró okozta törzssérülések különösen ideális behatolási kaput jelentenek számára.
A pajzstetvek szintén gyakori vendégek lehetnek a csillagsomon, különösen, ha a fa nincs optimális állapotban. Ezek a szívogató kártevők apró, pajzsszerű bevonatot képeznek maguk körül, és mozdulatlanul ülnek az ágakon, hajtásokon, néha a leveleken is, miközben a növény nedveit szívogatják. Kártételük nyomán a levelek sárgulnak, a növekedés lelassul, és súlyos fertőzés esetén ágak halhatnak el. A pajzstetvek emellett mézharmatot ürítenek, amelyen megtelepszik a korompenész, egy fekete bevonatot képezve a leveleken és ágakon, ami tovább csökkenti a fotoszintetikus felületet. A védekezés alapja a korai észlelés és a fertőzött ágrészek eltávolítása, súlyosabb esetben pedig a téli vagy tavaszi olajos lemosó permetezés lehet hatásos.
A levéltetvek és a takácsatkák szintén a szívogató kártevők csoportjába tartoznak, és elsősorban a fiatal, zsenge hajtásokat és leveleket kedvelik. A levéltetvek kolóniákban jelennek meg, torzítva a leveleket és a hajtáscsúcsokat, miközben szintén mézharmatot termelnek, vonzva a hangyákat és elősegítve a korompenész kialakulását. A takácsatkák apró, pókszerű élőlények, amelyek a levelek fonákján élnek, és szívogatásuk nyomán apró, sárgásfehér pontok, „szúrásnyomok” jelennek meg a levélen. Száraz, meleg időben gyorsan elszaporodhatnak, és a leveleken finom szövedéket képeznek, ami a növény legyengüléséhez vezet. Mindkét kártevő ellen hatékonyak lehetnek a természetes ellenségek (katicabogarak, fátyolkák), de szükség esetén rovarölő szappanokkal vagy növényi olajokkal is védekezhetünk.
Bár kevésbé gyakori, de esetenként más rovarok is okozhatnak problémát a csillagsomon. Ilyenek lehetnek például a különféle kabócafajok, amelyek a tojásrakásukkal okoznak kárt az ágakon, vagy bizonyos lepkefajok hernyói, amelyek a lombozatot rágják. A japán cserebogár (Popillia japonica) is kedvelheti, bár a csillagsom nem tartozik a legfőbb tápnövényei közé. Fontos hangsúlyozni, hogy egy egészséges, jól karbantartott kertben, ahol a biodiverzitás magas, a természetes ellenségek populációja általában kordában tartja ezeket a másodlagos kártevőket. A kémiai védekezés csak a legvégső esetben, célzottan és nagy körültekintéssel javasolt, hogy a hasznos szervezeteket megkíméljük.
Abiotikus tényezők és stresszhatások
Gyakran előfordul, a csillagsom egészségügyi problémáinak hátterében nem kórokozó vagy kártevő áll, hanem valamilyen környezeti, úgynevezett abiotikus stresszhatás. Ezek a tényezők nemcsak közvetlenül károsíthatják a fát, hanem legyengítve azt, kaput nyitnak a másodlagos fertőzéseknek. A vízgazdálkodás az egyik legkritikusabb pont; a csillagsom a nyirkos, de jó vízelvezetésű talajt kedveli. A tartós szárazság a levelek lankadásához, perzselődéséhez és idő előtti lehullásához vezet, miközben a fa fogékonyabbá válik a som-üvegszárnyúlepke támadására. Ezzel ellentétben a túlöntözés vagy a pangó víz a gyökerek fulladását és a már említett gyökérrothadást idézi elő, ami a fa pusztulásához vezethet.
A talaj minősége és kémhatása szintén meghatározó a fa egészsége szempontjából. A csillagsom a semleges vagy enyhén savanyú (pH 5.5-6.5), szerves anyagban gazdag talajokat részesíti előnyben. A túlságosan meszes, lúgos talajban a növény nem képes felvenni bizonyos létfontosságú mikroelemeket, különösen a vasat, ami vasklorózishoz vezet. Ennek tünete a levelek erek közti sárgulása, miközben az erek zöldek maradnak. A tömörödött, levegőtlen talaj gátolja a gyökérzet egészséges fejlődését, a víz és a tápanyagok felvételét, és szintén hozzájárul a gyökérbetegségek kialakulásához. A talajtakarással (mulcsozással) és a szerves anyagok pótlásával sokat tehetünk a talajélet javításáért.
Az emberi tevékenységből fakadó stresszhatások közül kiemelkedik a helytelen ültetés és a mechanikai sérülések. Az egyik leggyakoribb hiba a fa túl mélyre ültetése, ami a gyökérnyak rothadásához és a törzs körüli gyökerek kialakulásához vezethet, amelyek idővel megfojtják a fát. A törzs körüli talaj túlzott feltöltése is hasonló következményekkel jár. A fűnyíróval vagy damilos fűkaszával okozott kéregsérülések a törzsön nemcsak csúfítják a fát, de nyílt sebet jelentenek, amelyen keresztül a gombás kórokozók és a farontó rovarok, mint a som-üvegszárnyúlepke, könnyedén behatolhatnak. Emiatt elengedhetetlen egy törzs körüli, mulccsal borított védőzóna kialakítása.
Végül, de nem utolsósorban, a szélsőséges időjárási viszonyok is megviselhetik a csillagsomot. Egy hirtelen, késő tavaszi fagy károsíthatja a frissen kihajtott leveleket és virágbimbókat. A forró, száraz nyarakon, különösen a déli, napsütötte falak vagy burkolatok közelében a levelek megperzselődhetnek, ami a levélszélek barnulásában és elszáradásában nyilvánul meg. Bár a csillagsom a napos helyeket kedveli, a túlzott hőség és a visszaverődő hő stresszt okozhat a számára. Egy jól megválasztott ültetési hely, amely védett a szélsőséges mikroklímától, és a megfelelő öntözés segít a fának átvészelni ezeket a kritikus időszakokat.
Integrált növényvédelem a gyakorlatban
Az integrált növényvédelem (IPM) egy olyan szemlélet, amely a megelőzésre helyezi a hangsúlyt, és a kémiai beavatkozásokat csak a legvégső, legszükségesebb esetben alkalmazza. A csillagsom esetében ez a stratégia különösen hatékony. Az első és legfontosabb lépés a megfelelő termőhely kiválasztása. Olyan helyet keressünk a kertben, amely napos vagy félárnyékos, jó légmozgású, de védett az erős szelektől. A talaj legyen jó vízelvezetésű, szerves anyagban gazdag és enyhén savanyú kémhatású. Egy eleve ideális körülmények között növő fa sokkal ellenállóbb lesz a betegségekkel és kártevőkkel szemben.
A gondos és szakszerű ápolás a második pillére a megelőzésnek. Ide tartozik a rendszeres, de nem túlzó öntözés, különösen a száraz időszakokban, hogy elkerüljük a szárazságstresszt. A törzs körüli talaj takarása 5-10 cm vastag szerves mulccsal (pl. fenyőkéreg, komposzt) segít megőrizni a talaj nedvességét, szabályozza a hőmérsékletét, gátolja a gyomokat, és távol tartja a fűnyírót a törzstől. A tápanyag-utánpótlást mindig a talajvizsgálat eredményeire alapozzuk, kerülve a túlzott nitrogén-kijuttatást, amely a laza szövetű, betegségekre fogékonyabb hajtások növekedését serkenti. A fa rendszeres megfigyelése elengedhetetlen a problémák korai szakaszban történő felismeréséhez.
A metszés fontos eszköze lehet a fa egészségének megőrzésében, de csak szakszerűen végezve. A csillagsom általában kevés metszést igényel. A beavatkozás célja elsősorban a beteg, sérült, elhalt vagy egymást keresztező ágak eltávolítása legyen. Ezzel nemcsak a fa formáját alakítjuk, hanem javítjuk a korona szellőzését is, ami csökkenti a gombás betegségek kialakulásának esélyét. A metszést mindig a nyugalmi időszak végén, éles, fertőtlenített eszközökkel végezzük. A metszőollót vagy fűrészt minden vágás után, de legalább fánként érdemes fertőtleníteni (pl. alkohollal), hogy megelőzzük a kórokozók átvitelét.
A vegyszeres védekezésnek csak az utolsó helyen szabad szerepelnie az integrált növényvédelmi stratégiában. Számos probléma, mint például a lisztharmat enyhébb fertőzése vagy egy kisebb levéltetű-kolónia, nem indokolja a permetezést. Ha a kártétel mértéke mégis eléri a beavatkozási küszöböt, mindig a legkisebb környezeti terhelést jelentő, szelektív készítményt válasszuk. Pajzstetvek ellen például a tavaszi olajos lemosó permetezés, levéltetvek ellen a káliszappan-alapú szerek, gombás betegségek ellen pedig a réz- vagy kéntartalmú készítmények lehetnek hatásosak. A permetezést mindig az előírásoknak megfelelően, a megfelelő időben és a méhekre legkevésbé veszélyes módon végezzük.
